Mi a velemenyetek azokrol a nokrol akik nem akarnak gyereket?

", hogy egyes nők "alkalmatlannak tartják magukat a gyereknevelésre", de ez a hozzáállás mintegy ötven év múlva csődbe viszi az országot, és pusztulásra ítéli a magyarságot. Az én gyerekeim fogják eltartani őket is időskorukban, nemcsak engem, akit természetszerűleg el kellene. Borzasztó kényelmes más pénzén élősködni és csődbe vinni az országot, mert Miss Kényeske nem hajlandó pelenkát mosni és éjszaka felkelni a gyerekhez, valamint képtelen lemondani a wellness-hétvégékről meg a havonta két pár új cipőről..."

Ehhez a hozzászóláshoz egyszerűen nem tudok mit hozzáfűzni. Talán annyit, hogy nekem azért kéne gyereket szülnöm, hogy másokat majd eltartsanak???

Egyszerűen döbbenet, egyeseknek micsoda gondolkodásmódjuk van. A nők nem egyszerűen szaporító-gépezetek, basszus!!!

Egyébként szerintem a legnagyobb ellentét a gyerekes és gyerektelen nőknél talán a munka miatt jön ki. Egy gyerekes anyukát nem lehet annyira terhelni, mimt a gyerektelent, ezáltal a gyerek nélküli nő könnyebben előre jut a ranglétrán, mivel több ideje van a munkára.

A másik, hogy a gyerektelen nőkben sokszor kevésbé alakul ki a tolerancia, a türelem (tisztelet a kivételnek) ami szintén megnehezítí a gyermekes nők helyzetét velük szemben.

Valaki írta, hogy családban élni a legjobb. Igen, CSALÁDBAN, de amiben én felnőttem, az nem nevezhető családnak, nem a vér tesz családdá, hanem a szeretet. Apám nem akart kifutni az időből, anyutól elmarták élete szerelmét, 1 hónap ismeretségre eljegyzés, fél év után esküvő, 1 év távházasság, hamar megromlott a házasságuk, gyerekükként lábtörlőként nőttem fel. Én ezt így nem akarom, mert ez így nem család. Tőlem elmarták az igazit a szüleim (apám...), de én az ő példájuk után már nem tudok megalkudni, mert tudom, hogy mi a vége egy ilyen megalkuvásnak. Kivárom, ha sok évet kell is várni, vagy ha csak egy másik élet... De nem ugrok fejest így, mint a szüleim, mert menekültek otthonról, vagy mert attól féltek, kifutnak az időből, csak azért, hogy legyen gyerekem.

Nagyon szeretnék anya lenni, de csak az igazi párom oldalán vállalom, mert ha már életet adok, akkor szeretném, ha boldog lenne, és boldog csak így lehet.

12:08

Szerintem a tolerancia nem akkor alakul ki, amikor gyereket szülsz, hanem sokkal hamarabb ki kellene alakulnia. Még egyetlen gyerektelennel sem találkoztam, aki beszólt volna, de több olyan gyerekes nővel, akik beszóltak, hogy miért nem szülök már, mert ez a dolgom. De ebből még nem általánosítanék, hogy minden gyerekes ilyen, mert nem azok. Aki bunkó, az gyerekkel vagy anélkül is az. :)

12:09

Megtaláltam a társamat, tíz éve együtt vagyunk. Nem akarok gyereket szülni. Ha szülnék, akkor sem "neki" szülném, hanem a kettőnk gyereke volna. Most akkor genetikai selejt vagyok?

Annyi már a hozzászólás, hogy nem győztem elolvasni. Az mindenesetre tetszett, hogy egy 12 éves kislány állást foglalt itten gyermekvállalásról. Tisztelem-becsülöm a hozzáállását, hogy szeretne, de azért ez mégiscsak felnőtt emberek témája.

Nem tudom, miért kérdés, hogy akar-e egy nő gyereket, vagy nem. Sok férfi, sokkal régebben, sokkal hangosabban kifejtette, hogy nem akar családot és gyereket és kész. És mi volt rá a reakció? Húúú, ez szupercsávó, kocsija van, meg háza, meg megyünk nyugatra nyaralni, ez a valaki...

Ha ugyanezt egy nő mondja, akkor már ugye gond van.

Mindenkinek a saját dolga, hogy akar-vagy nem akar családot. Amikor ezt kimondja, végiggondolja, hogy miből marad ki.

Oka is lehet rá: rossz gyermekkori emlékek, kialakulatlan családi élet, anyagi háttértelenség.

35 éves vagyok, tavaly szültem. Nem , addig tényleg nem akartam gyereket. Hogy miért? Mert egyszerűen nem találtam meg a társam, akire támaszkodni mertem volna. Mert egy férj, egy apa, az támasz is. Meg példakép is a gyermek előtt. Akkor én most rossz vagyok, mert azt mondtam, hogy akkor szülök, ha találok olyan férfit társamul, aki méltó az apaságra?

Valamikor?

Ja valamikor volt 5-6 gyerek. De nem az a k...a nagy családcentrikusság vezérelte ám az embereket. Egyszerűen megoldatlan volt a fogamzásgátlás.

Így utólag meg jól hangzik, hogy jaj, a nagyikámék még hatan voltak testvérek és milyen szeretetben nevelkedtek. Igen, meg éhezésben, meg nélkülözésben. Az én nagymamám például a háború miatt csak három osztályt végezhetett el és cselédkedni járt. Meg téglát pakolni a gyárba.

Szóval, mindenkinek a maga dolga. Ha nem vállal egy nő gyermeket, hát nem vállal. Ha a karrierje miatt akkor amiatt. Attól még hasznos tagja a társadalomnak, nem? Vagy aki nem szül hatot, az élősködő?