Mi a velemenyetek azokrol a nokrol akik nem akarnak gyereket?

Liberális álláspont: Minden nőnek joga van eldönteni, hogy akar-e egyáltalán gyereket, ha pedig akar, akkor hányat, mikor és milyen körülmények közé. Elvileg jogállamban élünk, így senkinek nincs joga beleszólni a másik döntésébe.

Konzervatív felfogás 1.: A nő biológiai feladata, hogy életet adjon. Amelyik nő nem teljesíti ezt a feladatát, az az evolúció szempontjából selejt. A selejtekért nem kár, mert így az életképesebb gének élnek tovább. Evolúciós szempontból a tízgyerekes putris cigányasszony többet ér, mint az agysebész főorvos, aki nem szült.

Konzervatív felfogás 2.: Lehet, hogy egyes nők "alkalmatlannak tartják magukat a gyereknevelésre", de ez a hozzáállás mintegy ötven év múlva csődbe viszi az országot, és pusztulásra ítéli a magyarságot. Az én gyerekeim fogják eltartani őket is időskorukban, nemcsak engem, akit természetszerűleg el kellene. Borzasztó kényelmes más pénzén élősködni és csődbe vinni az országot, mert Miss Kényeske nem hajlandó pelenkát mosni és éjszaka felkelni a gyerekhez, valamint képtelen lemondani a wellness-hétvégékről meg a havonta két pár új cipőről... Miért van az, hogy régebben sokkal-sokkal rosszabb anyagi helyzetben élő emberek is tisztességesen fel tudták nevelni a gyerekeiket, sokszor maguktól megvonva a falatot, csak hogy a gyereknek legyen mit enni, és tudjon iskolába járni? Ötven éve kiröhögték, aki azért nem vállalt gyereket, mert "jajj, nincs miből felnevelni". Az élet rendje, hogy az emberek születnek, élnek, majd meghalnak. Ha nem születnek emberek, akkor vége a civilizációnak.

22:19 válaszára,aki azt írta hogy régebben sokkal rosszabbul

élő emberek is vállaltak gyereket és fel tudták nevelni.

Csak más volt az élet,a világ.Még volt a házasságnak szentsége,nem váltak el orrba szájba,és nem hagyták egyedül

a nőket gyerekkel hogy az nevelje fel egyedül egy fizetésből

és szenvedjen vele apa nélkül,dolgozza rommá magát,hogy a

gyerek ne haljon éhen,miközben sok férfi és tisztelet a kivételnek,azon mesterkedik,hogy tud kibújni a gyerektartás fizetése alól.Én megértem azt aki nem vállal

gyereket,főleg ha nem áll mellette a családja,mert pl nincs és ha apuka letélakol nem képes egyedül eltartani

a gyerekét.

Szerintem ez manapság már elfogadható.

Én is inkább ápolgatom a biológusi pályámat, és emellett ( vagy után) még szeretnék kutyakiképzést és mixerkedést tanulni.

Ezek mellé egy gyerek nem nagyon férne be.

ha már vállal az ember gyereket, akkor nevelni is kéne, de időm nem biztos hogy lenne rá, inkább nem szülök (egyelőre) minthogy a TV nevelje helyettem, aztán drogozzon, meg 15 évesen szexuális életet éljen meg szörnyű értelmetlen zenéket hallgasson, stb mert nem jutott rá elég időm...

Talán ha a párom nagyon szeretné majd, akkor persze lehet róla szó, de akkor is csak úgy, ha 1 fizetésből megleszünk 3-an

Ráadásul még állatokat is tartok, és nem raknám őket utcára vagy adnám oda másnak mert gyereket akarok...

Kérdező, arra nem gondoltál, hogy valami oka van?

Én nagyon szeretnék anya lenni, szeretnék gyereket, DE ennek van egy nagyon erős feltétele, mégpedig az, hogy NEM MINDEN ÁRON, vagyis csak attól szeretnék gyereket, akit én a legjobban szeretek, ha tőle nem lehet, mástól nem vállalom, ennek pedig van egy olyan oka, hogy én egy olyan családban nőttem fel, ami egy elrontott, sok hazugságra épülő házasságon alapszik, és rossz így felnőni, hogy anyut is tudom, hogy apám mellett nem boldog, hogy apám is csak azért nősült, mert már közel volt a 30-hoz, és az első útjába kerülő nőt elvette, és mivel egymást se szeretik igazán, apám ráadásul kapásból lenézi a nőket, az esküvőt elkapkodták, anyunak nem volt ideje ezt a tulajdonságát kiismerni, a gyerekkorom és az eddigi velük egy fedél alatt leélt életem egy rémálom. Ha évekbe telik is, akár életem végéig kész vagyok várni RÁ, de ha nem tőle lehet, hanem csak mástól, abban a gyerekben a kudarcot látnám, nem lennék boldog csak attól, hogy van egy gyerekem, de az apjánál jobban szeretek valaki mást. Én a gyerekemnek nem akarom ugyanazt a rosszat adni, mint amiben én felnőttem.

Az előbb ez kimaradt, de talán egy ok lehet ez is.

Anyukám egyik nagynénje lyukas szívvel született, egész életében orvosokhoz járt vele, végül gépen halt meg. Én ismertem még, nagyon szerettem, nagyon jó ember volt, és bámulatos, ahogy a betegségét viselte, mindig mosolygott, kiváló anya lehetett volna, DE SOHA NEM LEHETETT GYEREKE, férjnél volt, a férje így is szerette, elfogadta a tényt.

De családjának itt voltunk mi, ők Pesten éltek, és anyu is ide került, sokat jártunk hozzájuk vagy ők hozzánk (minden más rokonuk vidéken, messze élt). Általános iskolás alsós voltam, amikor meghalt, egyszer anyuval bementünk hozzá a kórházba, engem nem engedtek be. A betegsége miatt az örökbefogadás se volt megoldható (és akkoriban talán még problémásabb volt, mint most).

Akik szeretnek pálcát törni a gyerek nélkül élő nők fölött, azok valahogy sose gondolnak arra, hogy ilyenek is vannak.