Mi a véleményetek arról, hogy nem szabad összehasonlítani a két gyereket?

Szerintem jó, hogy "nem zavarja annyira" a becsúszott rosszabb jegy. Nem lenne jó, ha amiatt görcsölne.

Viszont törekedni, motiválni kellene a kijavítására.

Nem lehetetlen, hogy valamihez kiemelkedő tehetsége van, azt kellene megnyergelni.

A bezzegséget jól látod, hogy kerülni kell, mert még meg is utálhatja a bátyját.

Nekem is mindig azt mondták a szüleim, hogy bezzeg a nővérem majdnem kitűnő volt, én meg 3-4 es.

Meg hogy ő mennyit segített a házimunkában.

Én főiskolára járok, ő pedig bolti eladó. Tele van adóssággal, a magánélete romokban hever...

Mellesleg a kisebb fiadat terelgesd a programozás útján, azzal jól kereshet majd évek múlva...

Nagyon rossz politika. Én is megkaptam, önbizalomhiányos, személyiségzavaros lettem tőle. Tudod, mi volt a legszörnyűbb? Volt ám "bezzeg" mindenki, de mikor szerettem volna valamit, és arra hivatkoztam, hogy mások hogy csinálják, mindig megkaptam, hogy másokkal nem foglalkunk. (Bezzeg ilyenkor nem...)

Mindenkit önmagával lehet és szabad csak összehasonlítani. Mindenki külön egyéniség. Ha nem engeded szabadon a személyiségfejlődést, nagyon megszívod később. Zakkant és befolyásolható gyerekeid lesznek, akik a haverokra hallgatnak, rád meg nem, mindössze azért, mert a haveroknak "elég" jók, neked meg nem.

Ugyanilyen két lányom van. Mi sohasem mondjuk, hogy bezzeg a kicsi (mert nálunk ő az eminens.) Motiválni én úgy tudom, hogy előadom neki a sztorit a takarítónőkről. Nem mintha lenézném őket, csak felsorolom az alternatívákat, hogy tudod, van egy könyv (felvételi tájékoztató), abban fel vannak sorolva a szakmák (mondani is szoktam néhány kecsegtetőt) és mindenki aszerint tud válogatni közülük, hogy hogyan tanul (sorolok is néhány kevésbé ismert szakmát, ami azért szokta érdekelni - antropológus, zoológus). Aki jó tanuló, az csak rábök az egyikre és jelentkezik, aki pedig nem, az ki se nyissa. Magamat is szoktam emlegetni, elég jó állásom van, laza melóval jól keresek, hogy látod, ha tanulsz, olyan helyed lesz, mint anyának, egész nap netezik, jól keres, több mindent meg tud venni magának, mint az, aki a rezsire keres. Ez általában hatásos.

Egyébként pedig felnőttek között -ezt el kell fogadni-. Nálunk én vagyok a tanultabb, a férjem fizikai munkát végez, de ő is jól keres. Amikor hozzá mentem feleségül, bizony benne volt a pakliban, hogy kevésbé jó fejű gyermekünk is lesz. És az apjára hasonlító gyerekemben épp ezt szeretem, mert ahányszor rossz jegyet hoz, annyira imádom, hogy tiszta apja ..:) Valószínű, ő nem a három diplomájából fog megélni és az is valószínű, hogy ugyanakkor jobban fog járni, mint a másik lányom, aki egy "tudós".

Visszatérve a takarítónőhöz, még mielőtt valaki félreért. Azt szoktam elmondani, hogy milyen nehéz melóval milyen keveset keres és hogy kihasználják a munkáját. Ide jön a varrónő is, aki egész nap a varrógép zaját hallgatja, más mondja meg neki, mennyit kell teljesíteni és ő is csak zsebpénzt kap. (Sajnos, hogy a gyereknek ilyeneket kell mondani, és még sajnosabb, hogy ezek igazak is!!)

14,01 megint

Azt elfelejtettem, hogy felnőtt fejjel az ember "érti", hogy őt is ugyanúgy szerették kiskorában. Gyerekként azonban úgy éli meg, hogy a bátyja a tökéletes, őt szeretik, ő meg nem olyan tökéletes, ezért ő nem olyan jó, és őt nem szeretik. Baromi fájdalmas így gyereknek lenni, és erre felnőttként visszagondolni is nagyon fáj. Pedig "csak jót akartak".

Erre szoktam mondani, hogy még szerencse, hogy nincsenek ellenségeim.

Amúgy a Pygmalion-effektusról hallottál már?

[link]

Ha a gyereknek azt sugallod, hogy semmire se jó, semmire se lesz jó. Ha bízol benne és bíztatod, hogy tudja jobban is, az motiválja. (Ha a bezzegeléssel nem szúrtad még el végleg a dolgot.)