Mi a véleményetek arról, hogy nem szabad összehasonlítani a két gyereket?

14:11-nek. Kösz a választ :), de az még hozzátartozik, hogy rajongással szeretem a mai napig a férjem, és remélem, hogy ez így is marad. A családban ő a FÉRFI, csak én tanultam jobban, és az eszemből én vittem többre. Ő egyébként a két kezével keresi a kenyerét, tehát nem is műszaki beállítottságú (hanem semmilyen), de ez engem nem érdekel. A válaszban csak azért írtam ezt, hogy érzékeltessem, vannak olyan gyerekek, akiknél hiába a motiváció, nem a szülő hibája, ha nem jól tanul, vagy uram bocsá, ha nem szeret tanulni. Mert nálunk ez van. A férjem amilyen vagány volt annak idején, most azt látom a lányomon is. Minden érdekli, csak a tanulás nem. Ugyanakkor akkora szíve van, mint nagyon keveseknek. Mindenkit a maga mércéjével kell mérni, ez igaz. Engem nem az köt le, hogy hogyan sajtoljak ki belőle többet, hanem az, hogy az adott körülmények mellett milyen irányba kellene terelgetni, amiből megél. (Most az idegenvezetőnél tartunk, amihez kenni-vágni kell néhány nyelvet, meg megjelenés kell és tájékozottság.)

Imádom a gyerekem és az apját is, azért, amilyenek és így vannak jól.

én a helyedben azzal próbálnám motiválni,ami érdekli - tehát hogy jobban kell igyekeznie,hogy jó jegyei legyenek,mert ha programozó akar majd lenni,kellenek a jó jegyek h felvegyék olyan suliba.

Semmiképp sem hasonlítanám a testvéréhez-vagy bármelyik másik gyerekhez! én rettentően utáltam ,mikor azt mondták h bezzeg az xy -nak jó sikerült a dolgozata,ő meg tudta tanulni,te miért nem? (hozzáteszem xy épphogy átcsusszant a középiskolán,érettségin úgy rugdosták át szinte és most minimálbérért melózik. Én meg 4es 5ösökkel érettségiztem,tavaly megszereztem a bakalári diplomámat közgazdaságból és folytatom az egyetemet)

Az én gyerekeim nagyon különböznek. A nagy kötelességtudó, jól tanul, de egy kicsit magának való.

A kicsi lazábban veszi a kötelességeit, de igazi társasági lény nagy empátiával. Én szoktam olyat mondani, hogy tanulhattok egymástól. Egyébbként az erősségüket elismerem, támogatom , igaz azt is elmondom, hogy én mit szeretnék, de alapvetően hagyom őket olyannak amilyenek. És mostanában kezdenek változni maguktól, engem lep meg a legjobban. A nagy kezd társasági életet élni, a kicsi meg tanulni.