Nem pofátlanság másoknál rendezkedni?
Tegnap egész nap kirándultunk. Este szólt a sógornőm, hogy ráérnék e valamikor, mert átjönne dumcsizni. Mondtam neki, hogy HÉTFŐN nagyon szívesen látom. De ma ne jöjjön, mert szalad a lakás, elteszem a téli holmikat, nyárikat előszedem, felpróbálom az enyémeket, párom is az övéit. Ami nem jó, az megy a kukába vagy a vöröskeresztnek, attól függ milyen állapotban van.
Erre ma beállít sógornőm, hogy holnap mást akar csinálni, inkább ma jött át.
Az eldobni szánt ruhákat összekeverte azokkal amik a szekrénybe mennek, a Vöröskeresztnek félretett ruhákat pedig ki akarta dobni. Az én holmijaim közül többet félretett magának, hogy felpróbálja, és ha jó rá, hazaviszi. (természetesen azokat a ruhákat szemelte ki, amiket hordanék!)
Miután sikeresen eltávolítottam a ruhák közeléből, kiszökött a konyhába, hogy készít nekünk pár szendvicset, meg hideg limonádét.
Kb 15 perc után gyanússá vált, hogy nem jelentkezik, kimentem a konyhába, erre mit látok?
Elkezdett rendezkedni, mert hogy ő palacsintát enne,és azt gondolta gyorsan süt párat amíg mi pakolászunk.
Eltörte a párom kedvenc poharát, ezek után kitessékeltem a lakásból. Most hívott anyósom, és elhordott mindennek, hogy az ő pici lánykáját (19 éves) megsértettem és a szobájában sír.
Nem, nem pofátlanság. Annál sokkal, de sokkal súlyosabb: agresszió, de nem is kicsi.
A kicsi lányt joggal rúgtad ki, és anyóspajtásnak is meg kell szépen mondani a magadét. Jó volna, ha a férjed mindenben melléd állna.
A kicsi lány csak sírjon szépen magának - azt kapta, amiért megdolgozott. Anyuka törődjön a maga dolgával, te pedig máskor is dobd ki szépen a kicsi lányt, még idejekorán. vagy inkább be se engedd, ha így viselkedik.
Ne legyen semmiféle bűntudatod: itt egyértelűen te vagy a sértett fél, akinek JOGA van megharagudni és addig szóba sem állni egyik emberrel sem, amíg az bocsánatot nem kér a viselkedéséért.
Szia!
21 évesként mondom, biztos nem akart rosszat. (Mondjuk hozzátaszem amikor 18 évesen összejöttem a barátommal, nem mentem ki a konyhájába (egyedül lakott albérletben) és hónapokkal később is feszélyezve éreztem magam.
A Lányka biztos nem akart rosszat, de gondolom ezért otthon megdicsérték volna, hogy egyedül palacsintát sütött. Mármint ő a kicsi hugi és csinál valamit végre. Tipikus elkényeztetés.
Te a helyére tetted, hogy abba turkáljon csak ami az övé, és erre ment a felháborodás. Az anyósod mindig őt fogja védeni.
Azt hitte otthon van, ahol bármit megtehet és még asszisztálnak is hozzá.
Az én sógornőm ugyanezt csinálja. Rendszeresen. Kiszedi a gépből a ruhát hogy kitereget, csináljam nyugodtan a dolgom. Bemegy a konyhába, és elkezd mosogatni. Megérkezik, és zokszó nélkül elkezdi kapálni a virágoskertemet.
Szerinte segít. Szerintem nem.
Az én olvasatomban akkor beszélünk segítségről, ha én azt kérem, vagy legalább megbeszéljük.
A férjeink testvérek, talán miattuk illetve a köztük lévő jó viszony miatt nem léptem még... nehéz helyzet!
előző vagyok...
esetünkben talán szó lehet a bizonyításról, ugyanis a család engem sokkal hamarabb elfogadott és megszeretett, holott ő már tizenéve itt van, én meg csak 1. Meg akarja mutatni, hogy ő az überalles. Csak az a gond, hogy ez a rivalizálás engem sosem izgatott...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!