Anyám nem bízik bennem. Mit tegyek?

Anyukád ennyire nem bízik meg saját magában?

Csak azért írom így, mert velem is ilyen történt kamaszkoromban. Ráadásul nekem komolyabb ember szeretett volna keresztbe tenni (nem tudom, mi oka volt rá). Anyukám tudta, milyen vagyok, mert ő nevelt, és odafigyelt rám, tudta, hogy sosem cigiznék és innék. Hiába lázadtam, ebben teljes mértékben megbízott bennem. Aztán rám lett fogva, hogy részegen láttak... Egy ottalvós buli volt, ahol tényleg mindenki ivott, csak én nem. Igazolni tudták sokan, hogy mi történt, de szintén kamaszok, szóval nem sok foganatja lett volna. Egy számított, anyukám kinek hisz majd. Én tudtam, hogy ártatlan vagyok, megmondtam neki, hogy ez van, rágalmazni akarnak, és ismerhet, tudhatja, ki hazudik. Ő nekem hitt, hiába volt felnőtt, komoly(nak látszó) ember, aki mondta rám a hazugságit, ő akkor is a tini lányának hitt, jogosan. Mert ő igazán ismert :)

Ha anyukáddal olyan mély lenne a kapcsolatod, ő is hinni neked. Sajnálom, ha ez nálatok nem tudott kialakulni, még nem késő, tegyetek érte.

Ez nem büntetés, mert amúgy sem akarsz menni sehova, inkább otthon netezel. Addig örülj, még otthon marasztal, s nem azt mondja "tűnj a házamból!" :-).

Szerintem aggódik érted, talán csak nagyon elfoglalt és nincs ideje bizonyítékokat gyűjtögetni, biztos ami biztos, ha otthon vagy, így gondolhatja szerintem.

amikor én voltam gyerek, az én anyum sem bizott bennem, pedig nem adtam rá semmi okot (bezzeg bátyám, nah mindegy) amikor 6-os voltam kijelentette hogy fiú nem jöhet fel hozzánk (holott hidegen hagytak a fiúk) csak azért csinálta mindezt mert az informátorai jelezték hogy a barátnőim már fiúznak...

a lányokért mindig jobban aggódnak mint a fiúkért, ezzel nem tudsz tenni semmit... ha otthon voltál mutasd meg neki az előzményeket (letöltéseket ha éppen tölöttél le valami fájlt) és fogadj szót, ha azt mondta ne csavarogj, akkor ne csavarogj, ne hisztizz, és akkor újra elengedd majd

Szerintem meg igenis gáz, hogy nem bízik a kérdezőben az anyja. Nem is adott rá okot! Oké, hogy aggódik meg minden, de a könnyebb utat választja. Egyszerűbb letiltani minden szórakozást, mászkálást, mint azt mondani, hogy: igen, vállalom azt, hogy aggódni fogok, amíg a lányom házon kívül van, igaz, megmondta, hová megy és meddig lesz, de akkor is aggódom, ez van, ilyenek az anyák, de vállalom.

De persze könnyebb az, hogy üljön inkább mindig otthon a gyereke, legalább szem előtt van. Az ilyenek szoktak később fellázadni, és mikor már megtehetik, rá sem nyitják az ajtót az anyjukra.

Persze ezzel messzire mentem most, tudom, de ha nagyon elfajulnak a dolgok, végződhet így. Saját példa.

Bennem sem bízott az anyám. 15 évesen is kb. 12 éves szinten voltam, eszembe se jutott volna fiúzni, csak a barátnőmmel lógtam, de nem csináltunk semmi rosszat, mégis eltiltott tőle az anyám. Egyszerűbb volt így.

Ez GÁZ!

27/N

Előző!

Az biztos, hogy valahogy tisztázni kellene, hogy nem volt a kocsmánál, s ki volt az az árulkodó júdás, és ha lehet azzal is beszélni kellene erről, hogy jól összetévesztette valakivel a gyereket. Csak azért, nehogy rászokjon az efféle hazudozásra, mert akkor fajulhat el a dolog, mikor valaki egy anyát a gyereke ellen próbál alaptalanul bujtogatni. Arról nem is beszélve, hogy akkor se lenne hozzá semmi köze, hol volt a leányzó, ha tényleg ott lett volna.

Nem gáz ha aggódik egy anya s így sül el elsőre, mert ez csak félreértés szerintem s nem bizalmatlanság . A tinik hajlamosak túlreagálni és tragédiát lelkizést csinálni piti kis ügyekből.

Nekem tizenéves fiaim vannak, s volt néhányszor, hogy nekem szegeztek ilyesmi kérdéseket : "Nem bízol bennem anya?"

Én azt mondtam amit gondoltam, és amit most is gondolok :

"Nem bennetek nem bízok, mert titeket ismerlek, hanem az idegenekben akik még ti sem ismertek igazán , félek, hogy átvernek benneteket, mert olyan sok aljas ember van és olyan sok fiatal akiket úgy neveltek, hogy mindenféle hülyeségre kaphatóak."

Olyan sok rosszat lehet hallani, mikor tájékozatlan fiatalok valami bajba keverednek, és megtörtént eseteket mondok, nem kitalált mende-mondákat, akkor pedig azt mondják, hogy a "frászt hozod ránk, miért kell ijesztgetni?"

"Azért, mert ezek tények amiket mondok s azért mondok rémtörténeteket, mert nem szeretném ha saját károtokon tanulnátok, okos ember más kárán tanul."

Kényelmesebb, s kevesebb lelki megrázkódtatással jár, mintha az ember gyereke minden rosszat elszenvedne saját bőrén, s van aki túl sem tudja tenni magát soha életében olyan sérelmeken amiket fiatal korában kellett elviselnie.

Természetesen bárhova elmehetnek, mert nem is akarnak olyan helyre menni, ami nekem nem tetszene. Szerintem nem véletlen.

(Amiket írtam az múlt idő, mert néhány éve voltak 15 évesek.)

Előző, én vagyok az előző. :) Igazad van abban, amiket írsz, de szerintem kicsit elbeszéltünk egymás mellett, mert nem teljesen ugyanazokról a szitukról beszélünk. Az természetes, hogy egy anya aggódik, de én arról beszéltem, hogy inkább kvázi bezárja négy fal közé (nem feltétlenül képletesen értendő) a gyerekét, minthogy elengedje, mert nyilván nem fog akkor aggódni, ha maga mellett tartja.

Mert ilyen is van. Az én anyám ezt csinálta sokszor. És igen, mindentől meg akart óvni, mert más kárán tanul az okos (ezt írtad te is). Nem létező veszélyektől is meg akar óvni, még most is, 27 évesen. Most sem bízik bennem.

Na de kicsit elkanyarodtam a témától.