Nagy elvárás egy terhes nőtől, hogy a párját megkéri az alábbiakra? (lennt)
Nem vagyok terhes, de majd szeretnék babát, beszélgettünk is erről a párommal. Felvetődött bennem néhány gondolat, hogy ha terhes lennék, és már a 7-9 hónap körül járnék, nagy pocakkal vajon hogy boldogulnék 1-2 dologgal?
El nem tudom képzelni pl hogy hogyvenném fel a cipőmet, vagy hogy vágnám le a körmömet (lábamon) hogy gyantáznám le a lábamat st-stb.
Szerintem egy 7-9 hónapos nőnek biztos hogy kell hogy segítsen a férje ilyen és hasonló dolgokban. Vagy rosszul gondolom?
Párom azt mondta, hogy ez h-lyeség, majd megoldom magamnak mert biztos meg fogom tudni oldani.
Sokat beszélgettünk erről a témáról, de nem valami együttműködőnek érzem a páromat és azon gondolkozom, hogy nem is akarok tőle gyereket, illetve hogy lehet hogy nem is ő az igazi nekem.
Évek óta szerettem volna hogy eljegyezzen, hogy a vőlegényem legyen. Ő mindig arra hivatkozott hogy ha majd együtt élünk, után is csak 1 év múlva.
Kb eltelne 8 év mire eljegyezni és 10 mire elvenne. Még csak az 5. évnél járunk, de az összeköltözés még messze van. Ezért írtam hogy 8 év múlva jegyezne el.
Közben meg már gyereket akarna. Nem számít neki, hogy még a sulit sem fejeztem be, úgy is befejezhetem hogy gyereket várok, vagy halasztok.
Szerintetek ez milyen hozzáállás?
Első vagyok, látom le lettem szavazva.
Szerintem akkor is túlmisztifikálja a kérdező... Most ebből derül ki, mennyire számíthat rá a későbbiekben, hogy mit mondd ilyen hülye kérdésre, hogy levágná-e neki a körmét? Pl. párom megmondta, ő nem szeretne majd velem ottlenni a szülőszobán. Huh, akkor ne is szüljek neki, mert nem számíthatok rá ilyen fontos pillanatban? Dehogyis... mert egy dolog, mit mond most, lehet, hogy meggondolja magát, ha meg nem: annyira úgysem fontos.
Abban is igaza van a srácnak, hogy nem akarja addig eljegyezni, míg 1 évig legalább nem éltek együtt. Mert minek sietni? Az az igazi mérföldkő, az első pontosabban, hogy tudnak-e együttélni. Ha nem, addig kár meglépni az eljegyzést.
Kérdező, te is inkább azon legyél, hogy költözzetek össze, akkor majd jobban kiderülnek a dolgok. Szerintem már túl sok ideje vagytok ebben a járunk státuszban, nem csoda, ha már te is mindenen agyalsz. Én már fél év után össze akartam költözni, hogy tudjam, hogy vagyunk egymással, végül 1 éves évfordulóra már együtt éltünk.
Szerintem van igaza az utolsó hozzászólónak, de ne legyünk a végletek emberei! Szerintem is olyan dolgokon gondolkodsz, amiket nem lehet előre tudni, míg össze nem költöztök, lakva ismeri meg egymást az ember!
Viszont szerintem , ha kicsit jobban szeretne és figyelne rád, a válasz nem ez lett volna, akkor sem , ha így gondolja, hanem esetleg, hogy nem hiszi azt, hogy szükséged lesz az említett dolgoknál segítségre, de természetesen számíthatsz rá, ha nem is magadért, /ami nem túl jó/, de a gyerekéért, amit kap tőled!
Szerintem meg kellene vele beszélned,viszont, ha rá akarod erőltetni a költözést vagy bármi mást, annál rosszabb az egész!
6 vagyok!
13:"Pl. párom megmondta, ő nem szeretne majd velem ottlenni a szülőszobán. Huh, akkor ne is szüljek neki, mert nem számíthatok rá ilyen fontos pillanatban? Dehogyis... mert egy dolog, mit mond most, lehet, hogy meggondolja magát, ha meg nem: annyira úgysem fontos. "
Nem én pontoztalak le,de azért ez nem ugyan az!Rengeteg férfi viszolyog a szüléstől...vér,ordibálsz,repedsz stb stb,ott az orvosokra van szükség leginkább!Viszont az ha a hétköznapi dologban nem segít...hát ott baj van!Ezért kell összeköltözni hogy ez kiderüljön!Ennél a kérdésnél szinte mindegyik válaszban van igazság,nem lehet ennyiből megmondani hogy jó férj,apa lesz-e egy emberből!Mint ahogy azt sem hogy a kérdező gondoskodó anya,jó háziasszony lesz-e!
Viszont az én említett exem lótúrót nem segített otthon!Néha nagy ritkán de akkor is jobb lett volna ha nem csinál semmit!Iszonyat felelőtlen volt és ez addig vicces volt még nem laktunk együtt,de mikor már együtt laktunk és a nagy bevárásláskor pl egyedül hurcoltam haza a szatyrokat mint a málhás szamár mert ő épp haverozott vagy kocsiját nyalogatta akkor már elgondolkoztam én is hogy hoppá,terhesen akkor majd miben is fog segíteni?
Nem baj az ha az ember előre néz és a vélhető problémákat már most átgondolja,de az baj ha gyártja őket!Ezért mondja Kérdező mindenki azt hogy hagyd ezeket a gondolatokat még össze nem költöztök!Ha már ott vagy,ráérsz rajtuk gondolkozni!De ha már most nem érzed biztosnak a kapcsolatod akkor én gondolkoznék az összeköltözésen!
Tuti nem vágatnám a párommal a lábkörmömet. Majd elmész pedikűröshöz! Én amúgy le tudtam vágni , igaz elég nehéz volt. Én borotváltam a lábam és az is sikerült. Cipőt belebújósat hordtam a végén már, azt nem nagy ügy levenni.
De ha jól értem, itt az a baj hogy a párod nem valami jól áll hozzá az egészhez. Lehet hogy a gyerek is csak a te feladatod lenne majd...én tuti nem szülnék ilyen pasinak mert elég önzőnek tűnik, de te tudod! Ezt nem nekünk kell eldönteni.
Ja, szülés után sokkal jobban kellett a segítség, mint terhesen, mivel császáros voltam ezért a párom segített zuhanyozni , öltözködni, hozta oda a babát éjszaka, ezek sokkal nagyobb segítségek mint levágni a körmöt.
Ha nagy elvárás,ha nem,nekem is vannak ilyen elvárásaim.
szerencsére párommal nem lesz ilyen baj,gondoskodó annyira,hogy kérnem se kell,megcsinál bármit (bár kellett hozzá,hogy egy műtét után ő kerüljön kiszolgáltatott állapotba,és még ágytálat is én tettem alá)
volt olyan pasim mint a tiéd,amig minden jó volt,addig nem volt gond.De bármi bajom volt,lelépett,hivjam ha jól vagyok (vesémmel szenvedtem sokat)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!