Milyen hatással van rátok, hogy a szüleitek megvertek néhányszor gyerekkorotokban?

28 eves no vagyok. 15 eves koromig fordult elo velem, hogy megvertek legtobbszor azert, mert nem mertem elmondani, ha rossz jegyet kaptam, igy elhallgattam. Neha azert, mert osszevesztunk tesoimmal, neha azert, mert apuval en es az ocsem minden nap futottunk, es ha nem sikerult jol a futas, neha megvert apam....hogy brutalisan e...nem tudom annak szamit e, ha valakit egy gumislaggal vernek el (altalaban egy alkalommal "csak" 3-5-ot kaptam a meztelen hatsomra...de probalja ki valaki...eleg belole egy is. Nem az a merev gumislag, hanem az a jo bordazott "lagyabb" muanyag) Ezen kivul meg volt lelki terror is, de az most itt nem kerdes...tonkretette a gyerekkorom, had ne menjek bele. Apam nem ivott soha, nem dohanyzott soha, mert nagyapam dohanyzott, ivott es ez elrettentette apamat. De sajnos verte is neha aput. Az alkohollal es a cigivel hala istennek en is ugy allok, mint apu, de remelem a verest nem "orokoltem".

Most lesz a ket eves evforduloja annak, hogy apammal megbeszeltuk a multat, bocsanatot kert, amennyire lehetett, megbocsajtottam, de felejteni nem tudok. Lezartuk.

Amugy halistennek azt hiszem normalis vagyok, nem serult annyira a lelkem, hogy valamilyen magatartasbeli zavarom lenne vagy ilyesmi. Normalis kapcsolatban elek mar 8 eve a parommal, van egy kislanyunk es remelem soha nem fogom bantani. (Meg nem jutott eszembe kezet emelni ra) (sokan verik a gyerekeiket, akiket vertek gyerekkorukban)

Óvodás koromban kaptam néha egy-egy suhintást a fenekemre, ha hisztiztem vagy tényleg nagy rosszaságot követtem el. Aztán elkezdődött az iskola. Egészen 4.-es koromig jó tanulónak számítottam, de a matekkal akadtak gondjaim. Másodikos voltam, amikor a szokásos 4-es 5-ös matekdolgozatok helyett 3-ast kaptam egy témazáróra. Apám megvert és azzal büntetett, hogy megvert és a vacsorámat a szobámban kellett megennem csak vécére és fürödni mehettem ki, még a néhány perces esti mesét sem nézhettem meg. Ha ezt követően rossz matekjegyet kaptam, nem vert ugyan, hanem azzal büntetett, hogy nem szólt hozzám napokig és azzal fenyegetett, hogy bentlakásos iskolába ad. Egyszer láttam, ahogy a telefonkönyvben nézegeti a bentlakásos iskolák elérhetőségeit...ilyenkor anyám nem állt mellém, sőt ő bíztatta apámat. Sokat gyakoroltatta apám a matekot, egy füzetbe példákat írt és azokat oldottam meg a leckeírás után. Én meg akartam könnyíteni a helyzetemet, hogy Kinder tojásból származó figurákat pakoltam ki az asztalomra és azok segítségével próbáltam megoldani a feladatokat. Apám elkezdett üvölteni és lesöpörte a figurákat az asztalról, hogy nekem fejben már tudnom kéne számolni. Ezek az élmények végigkísérték a kamaszkoromat. Amikor középiskolás lettem, apám közölte, hogy ha lusta dög leszek és megbukok matekból, illetve a pótvizsgán sem megyek át, nem fogok évet ismételni, hanem szépen el fogok menni dolgozni. Iszonyatos erőfeszítésembe került, hogy a kettes szintet elérjem. Az kimaradt, hogy 5. osztály év végén megbuktam matekból, miközben az elégtelen mellett ott figyelt a magyar ötös...ebből láthatta volna apám, hogy nem lusta vagyok, hanem valamiért egyszerűen nehezen megy a matek. Vagyis egyáltalán nem megy. De anyám is nagy ívben szart rá, hogy ez nem a lustaság miatt volt. Mindemellett kövér voltam úgy kb. 5. osztály végéig, és az állandó csúfolások a suliban (a tanárok is csúfoltak, mindezt egy katolikus 11. kerületi általános iskolában) teljesen tönkretettek már ennyi idősen. Hiába fogytam le 5. osztály után jó pár kilót (pont a matek bukás miatti stressztől), nem hagyták abba. 8. osztály végéig maga a Pokol volt az életem. Kész csodának éltem meg azt is, hogy lett érettségim. Bár ott is csak egy kegyelemkettessel rugdostak át. Pont a bizonyítványosztás napján történt az, hogy a telefonomat kikapcsoltam, mert merülőfélben volt és nem akartam, hogy feleslegesen be legyen kapcsolva. Estig dumáltunk az osztálytársakkal a teremben, miután megkaptuk a bizonyítványokat, közben elfelejtettem hazaszólni a szüleimnek, hogy megvan a bizonyítvány és még maradok dumálni a haverokkal. Amikor bekapcsoltam, egy csomó hívásértesítőm volt anyutól, meg egy sms a következő szöveggel: "Babám, kérlek, adj életjelet magadról, szeretünk és akármi történt hívj fel és gyere haza."

Valószínűleg az jutott eszükbe, hogy megbuktattak matekból és nem akartam hazamenni, hanem elszöktem...dióhéjban ennyi az én történetem, a mai napig nem tudtam magam teljesen túltenni a dolgokon. Pánikbeteg és mániás depressziós vagyok, valamit a pszichiáter szerint post traumás stressztől szenvedek, de szándékosan nem akarok antidepit és nyugtatókat szedni. Elhatároztam, hogy agykontrollal gyógyítom meg magam. Remélem, menni fog!

27/L

Egyetlenegyszer vertek meg (anyám) és az sem volt jogos, úgyhogy bennem elég mély nyomot hagyott, onnantól kezdve valahogy mindig megijedtem akaratomon kívül, ha anya hirtelen felugrott, vagy ilyesmi (nem engem akart bántani, de mégis), tehát akkor ott bennem eltört valami.

Onnantól bizalmatlanabb lettem anyuval, nem éreztem úgy, hogy nekem adna igazat, vagy kiállna mellettem, pedig mindig azt tette, csak akkor az egyszer nem.

Hatéves voltam, anya nem ért rá, ezért egy szomszéd nő vigyázott rám a saját lakásában. Anyám még akkor nem tudta, hogy egy alkoholista barom volt a nő. Meg voltam fázva. Mikor már túl sok műsoros pzs összegyűlt a zsebemben, ki akartam őket dobni. Nálunk a konyhában a szekrény alsó részében volt a kuka, ezért feltételeztem, hogy ott is így van. Kinyitottam a konyhaszekrény ajtót, de nem találtam a kukát, ezért kinyitottam a többi hármat is, mire a konyhaajtóban megjelent a nő, és idegbeteg módon elkezdett visítani, majd karon ragadott (tényleg fájt), és megijedtem, majd elsírtam magam. A nő levonszolt maga után a negyedikről le a földszintre, Becsengetett hozzánk, anya egy kicsivel azelőtt ért haza.

A nő elkezdte ordítva magyarázni, hogy én az életére akartam törni, kést kerestem a konyhaszekrényében, hogy leszúrjam.Anya elkapott, és elkezdte ütni a fenekem, esélyt sem adva a magyarázatra, azt hiszem, pofon is vágott, de erre már pontosan nem emlékszem, viszont arra igen, hogy sírva megpróbáltam leülni a földre, hogy ne érjen el, de felrángatott, és kaptam még.

Anya bocsánatot kért, mikor megtudta az igazat, de valahogy ezt már nem lehetett meg nem történtté tenni

23/L

szia engem is meg vert... az a rohat apám kicsinek!!!

de már meg verném :))))

amúgy én ilyen robbanékonyékon vagyok..... agreszív hamar pattan a húr nálam de viszont már 16-évesen vissza tudom magamat fogni :))))