Milyen hatással van rátok, hogy a szüleitek megvertek néhányszor gyerekkorotokban?

Én csak és kizárólag "jogosan" kaptam. Jó, akkor nem tetszett, és fel voltam háborodva, visszagondolva viszont igencsak megérdemeltem. Természetesen nem minden héten, csak ha rossz fát tettem a tűzre. Pofonra nem nagyon emlékszem, inkább csak fenék.

Milyen hatással volt rám? Megtanultam milyen pontosnak lenni :) Hozzám atomórát lehet igazítani. Anyukám egyik gyenge pontja volt a késés. A 8 óra az 7.55öt jelent és kész :) Felnőtt koromra is megmaradt, mindig mindenhová időben érek, és nagyon frusztrál, ha mások késnek.

Persze én is megtanultam, hogy a tetteimnek következményei vannak, ezért cselekvés előtt mérlegelek. Szóval semmilyen negatív hatás nincs.

Szüleimmel kapcsolatom nagyon jó. Támaszkodhatok rájuk, mehetek hozzájuk ha baj van.

Szerintem ha szabadjára engedtek volna, amolyan "a gyerek dönti el mit akar" féleképpen, akkor biztos vagyok benne, hogy egy link, trehány alak lennék, különösebb életcél nélkül. Egyszerűen ilyen a természetem, engem terelgetni kellett.

Szóval összességében szerintem - ha lehet így mondani - előnyömre vált.

26/N

Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor "vertek meg", azok jogosak voltak. Akkor is tudtam, hogy irtó rossz dolgot csináltam, szóval nem ért meglepetésként. Semmilyen hatást nem vált ki belőlem, mai fejjel belegondolva én is felképeltem volna magam. Nem volt negatív hatással a fejlődésemre, tudtam, hogy minek milyen következménye van (pl. rossz jegyért sosem vertek el, de önkéntes falbontásért igen). A szüleimmel jó a kapcsolatom.

Amúgy édesanyám inkább kiabált velem, sokszor azt kívántam bárcsak felpofozna, akkor hamarabb vége lenne, mint az ordibálós litániának. :)

ma 14:15

te azért már a durva kategóriába tartozol...

nálam is volt néha, hogy kaptam egyet a fenekemre, arcra sose kaptam, előfordult 1-szer 2-szer aztán már ha csak mozdult valamelyik abbahagytam a hülyeségeket, valószínű az agyam megtanulta mi jönne,de nem volt durva sose, 1-et 2-őt a fenekemre és kész, később meg már neki se álltam balhézni. Semmi hátrányom nem származik belőle, felnőtt fejjel tudom mérlegelni, hogy jogos volt, idegből csinálja ilyenkor az ember és mellesleg legtöbbször megérdemeltem. Nagyon jó a szüleimmel a kapcsolatom, bár én amennyire megoldható kerülöm majd a gyerekemmel az ilyet. Ez már csak nagyon a végső eset.

Szia, nálunk inkább anyukám volt a szigorú, ő nevelt és bár nagyon ritkán, de akkor jogosan kaptam ki. Elég eleven és szófogadatlan gyerek voltam, tinédzserként meg borzalmasan hülye. A gyerekkori verések általában olyanokért volt, amikor saját magamat sodortam életveszélybe: ablakpárkányra felállás, konnektor babrálása, jött hozzánk vendég és az egész padlót felkentem krémmel, hogy ha megy lefeküdni este, essen hanyatt meg hasonlók. Tinédzserkén meg ott akartam hagyni az iskolát, mert keveselltem a zsebpénzem, ha akkor nem térít anyukám jobb belátásra, ma nemhogy diplomám nem lenne, de szerintem semmim. Hazudoztam is sokat, átvertem, hogy barátnőnél alszom, közben ittunk meg cigiztünk a téren hajnalokig, remélem, az én kislányom nem lesz ilyen, mert iszonyat nehéz dolgom lesz vele.

Én úgy érzem, hogy az pár pofon vagy fakanál a fenekemre igencsak jól jött, mert a beszéd nemigen hatott rám. Én hálás vagyok érte, hogy nem engedte anyukám, hogy a saját fejem után menjek, teljesen jó a kapcsolatunk és együtt nevetünk a régi hülyeségeken meg azokon a nehéz időszakokon. Nekem még nagyon pici a lányom és eszembe sem jutna őt bántani, de el tudom képzelni, hogy lesz olyan, hogy kap a fenekére egyet. Persze ezeket a veréseket nem úgy kell elképzelni, hogy nyoma maradt, vagy annyira fájt volna, szóval nem okozott fizikai fájdalmat, csak akkor és ott ha nem használt a szép szó, azonnal jobb belátásra térített és kizökkentett a hülyeségemből.

Néha elcsattant egy pofon vagy kisebb gyerekként fenekelés.

Ahogy emlékszem, soha nem kaptam elsőre, mindig volt "figyelmeztetés", ezen kívül jogosnak is tartottam általában. Elég nagy szám volt/van:D

Ártani nem ártott, különben elszaladt volna velem a ló.

Egyedül azt nem tartom korrektnek, hogy volt olyan, amikor dühből ütöttek meg. Nem nagyon, de éreztem hogy ez nem nevelő célzatú, hanem haragból kaptam, még ha jogosan is.

Szerintem nem vált káromra. Sőt!

23/L