Melyik kolléganőmnek van igaza? Nálatok hogy működnek ezek a dolgok?

Szerintem sincs igaza a kolléganődnek.

Attól, hogy a többieknek nincs gyereke, attól még életük lehet, s nekik is szükségük van a pihenésre, mint minden embernek.

Természetesen értelmes emberek módjára meg lehet beszélni, hogy ki mikor akar szabira menni, s meg lehet érteni, ha a gyerekes szülőnek kell a tavaszi vagy az őszi szünet, de akkor ő is fogadja el, hogy a másik meg máskor megy szabira.

Nekem pl: olyan problémám van a szabival, hogy lassan már nem is merem kivenni, mert a kolléganőm nem vesz ki egy darab szabit sem, én meg úgy vagyok vele, hogy minek hagyjam bent. Ha nem veszed ki, ki úgysem fizetik, de kiírni ki kell.

Csak így nem az tűnik fel a főnöknek, hogy a kolléganő sosem vesz ki szabit, hanem az, hogy én már megint szabira megyek.

Persze én vidéki vagyok, de én ezt sosem vetettem be, hogy nekem ezen a jogon járna valami. De ne kelljen már rosszul éreznem magam amiatt, hogy szabira megyek.

Például én szívesen vállaltam a múltkori szombatot, meg akár az összesen is az évben, amit be kell dolgozni.

nem értem ezt a gyerekesekhez igazodást...

és akinek nincs családja, az még azzal is szívjon hogy minden karácsonykor dolgozik?

semmivel sem különbek, csak mert felcsináltatták magukat. ugyanannyit dolgoznak, ugyan úgy jár a szabadság is.

Szerencsére olyan helyen dolgozom,ahol bármikor el tudok menni szabira,mert megvár a munkám (irodai,de ritkán van nagyonsürgős,ha előre dolgozom,le sem maradok).

Többiek ugyanigy dolgoznak,igy ő dolguk ha nagyon le vannak maradva,utána ő marad benn ingyen túlórázni.

(Számomra furcsa a 10-es válaszoló hozzászólása. Én pont az ellenkezőjét figyeltem meg:

A vidékiek sokszor munkaidő előtt már fél vagy egy órával előtt bent vannak, míg a pestiek akik közel laknak, folyton késnek. A vidékinek fix a busz/vonat, és kénytelen felkelni, míg a pesti még 5perc alvás elven folyton késik a szomszédból. Haza sem rohannak jobban a vidékiek, a pestiek épp úgy megteszik. Pedig nekik nem telik 1-2 órába a hazaút. Míg egy vidékinek sokszor épp 5-10 perc kell, és ha egy túlórázás miatt nem mehet időben el, néha 3-4 óra is lehet csak a hazaút. Ennek ellenére másnap reggel pontosan bent van...)

Párom munkahelyén is elsőbbséget élveznek a gyerekesek, amivel általában nincs is semmi bajom. Nálam egyedül az veri le a biztosítékot, amikor hetekkel előre szól, hogy kivenne szabadságot valamelyik szombatra, mert elutaznánk (mindkettőnk családja elég messze van, több órányira). Olyankor persze rábólintanak, hogy rendben. Hetente szokott szólni, hogy akkor ugye még mindig jó ha ő akkor azt az egy napot kiveszi. Egészen addig a hétig hevesen bólogat mindenki, majd általában 2-3 nappal előtte (de volt, hogy aznap) közlik, hogy jaaa nem mehet sehova, mert XY is szeretne elmenni és hát neki gyereke van. Egyszer kétszer még oké, de mindig van egy gyerekes, akinek azon a héten derül ki, hogy a nagyi mégsem ér rá, hogy vigyázzon a gyerekre, pont akkor van fellépése/versenye, megbetegedett vagy tudom is én. Elhiszem, hogy a gyerek az első, de egy ponton túl szimplán kics.szésnek érzem ezt az egészet. Lassan fél éve készülünk arra, hogy egyszer együtt is haza tudjunk menni. Se húsvétra, se szülinapokra, semmire nem tudunk együtt menni, mert nekünk még nincs gyerekünk. Ja és ugye az is alap, hogy ha túlórázni kell, akkor nem a gyerekesek fognak maradni. Ezzel sem lenne bajom, ha nem minden másnap kéne tovább maradnia. Egyébként sem ér haza 6 előtt, így meg van, hogy csak fél8-8 körül esik haza (vagy még később) és bár nincs gyerekünk, de azért szeretnék néha hét közben is találkozni vele az alváson kívül.

Ezek ellenére nem haragszom egyik "gyerekes" munkatársára sem, de néha ők is vállalhatnának némi áldozatot azért, hogy ne mindig a "gyerektelenek" szívjanak. (mondhatnám azt, is hogy már megszoktam, hogy ez van :) )