Hogyan viselik a szülők, hogy ha a gyermeküknek nem működnek a párkapcsolatai?

Nekem sohasem szóltak bele a kapcsolataimba. Ha valakivel csak 2-3 hónapig ment, akkor annak oka volt. Soha nem kaptam semmifélre lelkifröccsöt, hogy na "ők megmondták..". Esetleg elmondják a véleményüket az adott fiúról, de semmi több. Senkire nem beszélnek rá, vagy le róla. Ha szakítás után rossz kedvem volt, azt mondták, ha szeretnék róla beszélni, ők meghallgatnak. Soha nem lihegtek a nyakamban, hogy majd ők megvigasztalnak. Nővérem 1 éve vált el, a szüleink neki se mondtak semmit, holott már válás előtt tudták, hogy mi fog történni. Nem szóénak bele a kapcsolatainkba, mert semmi értelme. Nagyok vagyunk már, el tudjuk dönteni, kinek mi a jó.

19L

Hát érdekes kérdést tettél fel.Főleg azért találom érdekesnek,mert ahol viszont működik a házasság a fiatalok között,ott sokaknál pontosan a szülők azok,akik állandóan fúrni próbálják a fiatalok kapcsolatát.Nem szimpatikus meny vagy vő miatt,de szerintem 90%-ban inkább az első variáció igaz.Sok kapcsolatot házasságot tesznek tönkre a szülők az úgynevezett"jó akarásukkal".Nekem 3 gyerekem van,kettő még kisebb,de van egy nagyobb is,én annak örülnék ha nagyon boldognak látnám a gyerekeimet a választottjukkal,és megpróbálom majd elfogadni Őket akkor is ha igazából nem szimpatikusak.Megfogadtam már most,(saját rossz példából is tanulva)hogy csak akkor adok tanácsot ha kérnek,és igyekszem reális igazságos maradni,és befogom a számat akkor is ha nehezen megy,nem avatkozom a dolgaikba csak ha kifejezetten erre kérnek.Szóval sokaknak semmi nem felelne meg,az sem ha boldognak látják a gyereküket,az sem ha kudarcba fulladnak a kapcsolataik.

És ami a lényeg,hogy mindig mást a"betolakodót az idegent vőt menyt"hibáztatják.Pedig egyáltalán nem biztos,hogy nála van a hiba,főleg ha hosszú távon nem sikerül kialakítani a gyereknek tartós boldog párkapcsolatot.

Szóval szerintem a szülő annyit tehet ha kudarc éri a gyerekét,hogy mellette van amikor szüksége van rá,támogatja ahogy tudja.

Én 20 éves lány vagyok, igazából még fiatal, esküvősdi tervben sincs, de próbálok úgy "válogatni", hogy ne két hónapos kapcsolataim legyenek. Anyu sosem szólt bele, hogy ő most ronda, vagy egyszerűen csak nem hozzám való, ide mindig jöhettem, és sosem fúrt ki senkit, akkor sem ha nem volt szimpatikus neki. Mindig kérdezget, hogy ki az, honnan jött, mit tanul, stb... de tulajdonképpen ennyi. Ha problémám van bármikor mehetek hozzá, de igazán sosem voltam annyira magam alatt, hogy megtapasztaljam a féltésüket, egészen tavaly decemberig, amikor az akkori barátom 7 hónap után lazán az arcomba mondta, hogy megcsalt, és "talált jobbat", ezért elhagy! Akkor éreztem, hogy ha nem is mindig ez volt a téma, de anyu próbált kirángatni itthonról, menjek el vele kutyát sétáltatni, menjünk el bevásárolni, vagy ruhát nézni, ilyesmik, csak ne kuksoljak egyedül a négy fal között. Utána még "anyós jelöltemmel" is összefújt a szél, aki elmondta hogy nagyon sajnálja hogy így alakult, és ekkora idióta gyereke van. Nagyon szerettem az egész családot, persze ők a mai napig hiányoznak, de a sráctól kifordul a gyomrom.

Mostani barátommal több mint fél éve vagyunk együtt, és ha bejelentem anyunak hogy jön, de aztán mégsem, akkor mindig "kiveri a víz", hogy de ugye nem vesztetek össze? :) Érzem rajta hogy félt, és talán kicsit próbál segíteni a háttérben, de ez nem tolakodó, és nem az a lépcső fok amire azt mondom idegesítő. Tudom hogy számíthatok rá, mégsem lohol utánam. Ha vége egy kapcsolatomnak, neki kisírhatom magam, de igazából nem éli meg katasztrófaként, hisz fiatal vagyok még, bármikor az utamba állhat a nagy ő :D

2. vagyok!

Annyit szerettem volna hozzátenni, hogy van egy ismerősöm, aki velem egyidős, és a szülei irányítják. A mostani barátját nem fogadják el. Egy hete ismerik a fiút, már minden rosszat mondanak róla. Beleszólnak az öltözködésébe, kivel barátkozhat, milyen filmet nézhet, mit egyen vagy mit ne stb. Azt hiszik, jó szülők, mert ők meg akarják óvni a lányukat. Mit értek el ezzel? A lány titkolózik, hazudozik nekik. Hát, döntse el mindenik, mennyire figyel a gyerekére.

Nálunk nem mutatják ki a szüleim, de biztosan rosszul esik nekik az, ami ebben az évben történt a két fiukkal.

Tőlünk várták ez (9év együtt élés után) évre az unokát, ehelyett válás lett, és az látták, hogy fiúk élete tönkre megy. Aztán pár hónapra rá, a nagyobbik fiúk 19éves házassága jutott mély pontra, azáltal, hogy a felesége lelépet egy gazdag fickóval, ott hagyva a két gyermekét.

Tehát, ebben az évben mind a két fiúk kiegyensúlyozót élete tönkrement.

Gondolom, hogy a szüleimnek ezt nagyon nehéz látni, hogy a fiaik élete pillanatok alatt tönkrement, és idős nyugdíjasként túl sokat már nem tudnak segíteni.

Rosszul viseljük, és nagyon nehéz megállni, hogy ne szóljunk bele, nem próbáljunk segíteni. A szülőnek nagyon fontos lenne, hogy a gyereke boldog legyen!

Tanácsokat hiába adnánk, inkább jó példával lehet segíteni még gyerekkorban. Ha látja hogy a szülők nem veszekednek, toleránsak, elfogadják egymás hibáit is és mindent megtudnak beszélni szeretettel, akkor van esélye talán.

Elottem mar megirtak a frankot, tobben is.

Egyetertek azokkal akik azt irtak, hogy sok szulo miatt van a valas. Sajnos az enyem is :(