Elmennétek a férjetekkel, vagy maradnátok?

Röviden annyi a helyzet, hogy én max gyedet kapok a fiam után még ebben az évben, a férjem pedig jelenleg minimálbérért dolgozik. Ennyiből élünk, de nem volt ez mindig így, ő vezetőként kétszer ennyit is keresett, de elveszítette az állását amikor a baba megszületett, így most nagyon nagy visszaesés, ráadásul nekem is "csak" a gyed van.

A környéken nem talál normálisan fizető állást, így felmerült, hogy el kell menni messzebbre, ahonnan nyilván nem tud hazajönni max. hétvégente. Ő szeretné, ha vele mennénk, de én a jelenlegi helyemre akarok visszamenni dolgozni, mert az legalább még biztos, és egyébként is hova vennének fel majd egy két éves gyerek mellett? Ő meg úgysem keresne annyit, hogy el tudja tartani tartani a családot, így megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Ez örökös vitatéma közöttünk, mert én nem akarok menni, így ő engem érez egy normális állás gátjának, mivel hozzám van kötve. Na jó, ez így morbidnak hangzik, de a lényeg ez. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem tudom felborítani az életemet csak azért, mert nem képes rendes munkát találni... tudom, gonosz vagyok, de közben meg nagyon elkeseredett is.

Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Elmennétek az ismeretlenbe vállalva azt, hogy akkor nektek nem lesz munkátok, de a férjeteknek meg végre valami normális? Vagy menjen ő egyedül?