Elmennétek a férjetekkel, vagy maradnátok?
Röviden annyi a helyzet, hogy én max gyedet kapok a fiam után még ebben az évben, a férjem pedig jelenleg minimálbérért dolgozik. Ennyiből élünk, de nem volt ez mindig így, ő vezetőként kétszer ennyit is keresett, de elveszítette az állását amikor a baba megszületett, így most nagyon nagy visszaesés, ráadásul nekem is "csak" a gyed van.
A környéken nem talál normálisan fizető állást, így felmerült, hogy el kell menni messzebbre, ahonnan nyilván nem tud hazajönni max. hétvégente. Ő szeretné, ha vele mennénk, de én a jelenlegi helyemre akarok visszamenni dolgozni, mert az legalább még biztos, és egyébként is hova vennének fel majd egy két éves gyerek mellett? Ő meg úgysem keresne annyit, hogy el tudja tartani tartani a családot, így megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Ez örökös vitatéma közöttünk, mert én nem akarok menni, így ő engem érez egy normális állás gátjának, mivel hozzám van kötve. Na jó, ez így morbidnak hangzik, de a lényeg ez. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem tudom felborítani az életemet csak azért, mert nem képes rendes munkát találni... tudom, gonosz vagyok, de közben meg nagyon elkeseredett is.
Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Elmennétek az ismeretlenbe vállalva azt, hogy akkor nektek nem lesz munkátok, de a férjeteknek meg végre valami normális? Vagy menjen ő egyedül?
És mégis hogy képzeled a közös életeteket? Hogy majd mindig hétvégente találkoztok? Neked ez így megfelelne, ha cserébe anyagilag jól megvagytok?
Szerintem felesleges ezen filóznotok és veszekednetek, amíg nincs konkrét álláslehetőség a férjednek. Amint lesz valami, tudni fogjátok, hogy mennyi lesz a keresete, elég lesz-e mindkettőtöknek, amíg nem találsz te is munkát. Valamit meg csak találsz te is. Én biztosan nem akarnék külön élni a férjemtől. Nincs az a pénz, ami megéri, hogy kettészakadva éljen a család.
Nyilván én sem úgy gondoltam, hogy ez örökre így maradjon, hanem csak addig, amíg újra nem lesz jó lehetőség itt a környéken, vagy esetleg bizonyos idő múlva mennénk utána, ha találok én is arrafelé valamit (de ezt már csak az után, hogy visszamentem ide dolgozni). Bár ez az utóbbi lehetőség még mindig nem akar elfogadható alternatíva lenni a számomra.
Már a külföldi munkalehetőség is szóba került, tudom, hogy sokan csinálják ezt, mert a pénzre szükségük van, nyilván nekik sem lehet könnyű és mégis túlélik valahogy bizonyos ideig. Hát nagyon tanácstalan vagyok.
Én megtettem anno biztos állásom volt és feladtam a férjemért családomért. húzós éveink voltak de megérte.... most van lakás, autó, két gyerek iskola ovoda és mindketten dolgozunk, igaz az én állásom még nem biztos,de nincs hitelünk és tudunk takarékoskodni.
Én mentem.
Havi 180.000.- hármótoknak nem kevés. Csak le kell mondani néhány dologról,amit eddig megengedhettetek volna magatoknak.
Ha a férjed talált egy jobban fizető állást,akkor el kell fogadnia. Legfeljebb néhány hónapig csak hétvégén jár haza. Ha neked sem lesz állásod,akkor utána mehetsz.
Ha most nem fogadja el,akkor miért hiszed,hogy a környéken talál majd jobb állást,
Ma nagyon nehéz munkahelyet találni.
nem bíznék a férjem sikerében eleve
tekintve, hogy aki sikeres, bárhol feltalálja magát,aki meg fejre esett, máshol is az marad.
de persze ennyiből nem lehet ítélni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!