Együtt maradnátok a párotokkal a gyerek miatt?
A párommal négy éve vagyunk együtt, és van egy két éves fiunk is. Nagyjából egy éve érzem, hogy nem vagyok már belé szerelmes, az okok a szokásosak: túl sok veszekedés, túl kevés romantika, túlságosan különböző életfelfogás. Megvagyunk, de a szerelemhez ez már kevés volt. Ő is így érez, bár sosem volt ez kimondva.
Mindketten nagyon szeretjük a fiunkat, ezért nem egyértelmű a döntés. Ha szakítunk, ő hazaköltözik a szüleihez ami több órára van innen, és a fizetésemből a gyerektartáson felül maximum havonta tudnám fizetni az utazási költségeket, tehát alig látnám azt a gyereket, akit rajongásig szeretek. Ha viszont együtt maradunk, akkor örökké csak marni és bántani fogjuk egymást a párommal, ami a gyerekre is hatással lesz, mert mindez folyamatosan megmérgezi az otthoni légkört.
Ti mit tennétek?
30F
válasza:Én azt vallom, hogy egy nem működő kapcsolatot nem szabad csak a gyerek miatt fenntartani, ugyanis nekik sem jó az, ha folyton veszekedni látják a szüleiket és nincs egy normális családi minta előttük.
Azonban, ha mindkettőtök részéről elmúlt a szerelem, akkor ezt meg lehet beszélni és szerintem békésen meg tudnátok lenni 1 fedél alatt, mégis külön.
válasza:Azért, mert megromlik a kapcsolat, biztos nem válnék el. Főleg nem 4 nevetséges év után. Mostanában olvastam a neten ezt: [link]
Szerintem hasznos kis mondat, és érdemes lenne végre komolyan venni.
Ja! És a szerelem állapota elmúlik! Ideje felnőni nagyfiú!
válasza:A szerelem elmulása miatt nem válnék.Mi sem vagyunk már szerelmesek,na meg a romantika...azt sem tudom mi az.
Imádjuk a lányunk és nagyon szeretném ha családban nőne fel.
Mondjuk mi nem veszekszünk csak elvagyunk egymással.
válasza:Igen,együtt maradnék vele.
De mindenképp megpróbálnám rendezni a helyzetet.Tényleg korai négy év után bedobni a törölközőt. Lehet,hogy újra egymásra találtok,ha nő a gyereketek. Akkor újra lesz idő romantikázni és egymással foglalkozni. Egy új apuka sem biztos,hogy jobban fog szeretni téged,a gyereket pedig szinte biztos,hogy nem.
válasza: válasza:Szüleim együtt maradtak. Ennek most már húsz éve. Igen, elég borzasztó, tudom, az, hogy nem szerelmesek egymásba. :/
Viszont az a lényeg, hogy nagyon ritkán veszekednek - és akkor sem a párkapcsolati dolgok hiánya miatt, szerencsére.
Szomorú, hogy nálunk ez van; de ők is úgy voltak vele, hogy szeretnék az én és a húgom jövőjét biztosítani; és jól tudják, hogy egyedül, külön-külön semmire sem mennének, sőt nagyon rosszul jönnének ki belőle. Érzelmileg is. Hiszen ugyan szerelem nincs, de ők maguk mondták, hogy mindig jó a másikhoz fordulni, tanácsot kérni, jelen van a tisztelet, a kölcsönös bizalom, egyfajta szeretet, ahol senki sem marad magára... Nem több, ami hát... kár, de cserébe erős bennük a közös elhatározás, hogy össze kell dolgozniuk.
válasza:Nem maradnék együtt. Egy idő után csak szenvedés lenne nektek és a gyereknek is. Addig válj,amíg barátként tudtok válni és nem gyűlölitek meg egymást.
Nézd meg hány olyan kérdés van itt gyerekektől,ami azt kérdezi, hogy mondhatná meg a szüleinek,hogy váljanak,mert már nem bírja hallgatni a veszekedést.
válasza:Kérdésedből nekem az jön le, hogy azt gondolod, hogy egy pr élete végéig rajong a másikért.
Nem (legfeljebb ritkaságként létezik) így van, bizony a szerelem múltával jönnek a szürke hétköznapok.
Nem kell azért mindent szürkének látni, olykor azért lehet színesíteni akár a gyerekkel is (lehetne, érdemes-e egyáltalán nélküle) közös újfajta programokkal, időtöltéssel.
Ekkor már elnézi az ember a másik hibáit (mert már észre is veszi!), tudomásul veszi, és ha nem egetrengető, nem is akar változtatni rajta. Persze tolerancia elvárható a másiktól is....
Köszönöm a válaszokat.
Jó lenne úgy felfogni a dolgot, mint amikor a lángoló szerelem szeretetté változik, de sajnos nem így történt. Egyszerűen túl sokat veszekedtünk és veszekszünk, túlságosan komoly és bántó dolgok hangzottak el, olyan dolgok, amiket nemhogy két szerelmes, de két ellenség is nehezen mond egymásnak.
Egyikünk sem érti, miért vagyunk még együtt, csak találgatunk. Talán a gyerek, a megszokás, az újrakezdéstől való félelem. Itt alakítottuk ki az életünk, már nem tudunk könnyen elszakadni és itt hagyni mindent, csak kemény áldozatokkal.
Jó lenne elintézni annyival a dolgot, hogy nőjünk fel, de itt már kész helyzet van, amivel boldogulni kell valahogy. Egyik alternatívát sem tudom elképzelni: nem tudok együtt élni a párommal, mert valamilyen szinten már gyűlölöm, de nem tudom elképzelni az életet a fiam nélkül sem. Pont ezért ilyen nehéz az egész.
válasza:4/6-os: a kérdező az apuka!
Először próbáljátok megoldani a helyzetet, tompítani a súrlódásokat, a veszekedések kiváltó okát, és több kettesben töltött idő kell! Addig bízzátok a gyereket másra, menjetek el vacsorázni valahova, vagy csináljatok valamit amit mindketten szerettek.
Ha tényleg nincs más megoldás, meg már túl vagytok a próbálkozásokon, akkor inkább menjetek külön utakon, minthogy megkeserítsétek egymás és a gyerek életét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!