Hogyan történt a szakításod?
A 22:47-es hozzászólást nem értettem. Mi másfél évig voltunk (?) együtt, épp most van az "évforduló". Az elején családot akart, stb., de mostanra megijedt. Pánikbeteg, és hiába mondogattam, hogy kezeltetni kéne normálisan, hogy elhagyhassa a gyógyszert. De pszichiátert nem akart, a jelenlegi meg leszarja, csak felírja a gyógyszert újra meg újra. Aztán már nem mondtam neki, de mostanában olyan rosszul érezte magát, hogy azt mondta, pszichológushoz kell mennie. Én meg magamban örültem,mert csak az ér valamit, ha ő dönt.
Most a pánikbetegségtől akar megszabadulni, és a kezdődő munkába beásni magát - és elköltözni a szüleitől. Mindez tök jó, csak mivel szarul van, azt mondja, most egyáltalán párkapcsolatot nem akar. De közben szenved a hiányomtól.
Jelenleg úgy érzem, kéne pár hónap szünet legalább. El tudom fogadni, hogy ilyen kihívásokkal szembenézni borzasztó energia és erőfeszítés - csak hát nem könnyű félreállni.
Mi is másfél évig voltunk együtt... mindig voltak veszekedősebb periódusok, meg békésebbek. Most azonban minden egyszerre jött össze, mindkettőnknek vizsgaidőszak, plusz nálam súlyos családi gondok... Itthon muszáj optimistánk tűnnöm, mert ha én is kiborulok, azzal csak jobban belerántom a csalásomat a kétségbeesésbe. Így viszont mindig a páromnál buktam ki. Nem tudtam mosolyogni, sokszor elhagytam magam. Besokallt ettől. Ráadásul valahányszor van egy komolyabb veszekedésünk, mindig azzal jön, hogy ilyenkor meginognak a dolgok benne, és bár előtte komolyabbra tervezte a kapcsolatunkat, ilyenkor mindig visszahátrál. Míg én, sosem ingok meg vele kapcsolatban.
Most pár napja nem keressük egymást, és én folyton sírok... nem tudom, hogy lesz tovább, úgy hagytuk a dolgokat, hogy most pihentetjük a kapcsolatot, aztán meglátjuk. De egyre inkább úgy érzem, hogy ha esetleg megkeres azzal, hogy folytassuk, nemet mondok, bármennyire is szeretem. Nekem ugyanis van egy olyan elvem, hogy ha egy számomra fontos ember nincs mellettem a nehéz időszakban, ne legyen velem a könnyűben sem. Így nem lehet közös jövőnk, és mi azt szerettünk volna.
:(
"Életem szerelme jeggyűrűért gyilkolt,... Azóta depresszióban élek -- 06-16 21:24"
Ha ide tévedsz, írd már le lécci, hogy a meggyilkolt hozzátartozóinak érzése miatt van-e depressziód???
Utolsó: a lány nem tehetett róla...azért nem kellene leszólni. Biztos, hogy ő is nagyot csalódott a volt barátjában.
Én nem szakítottam senkivel, mert a férjem volt az első és egyetlen. A férjemnek viszont volt egy nagyon "furcsa" kapcsolata előttem. A barátnőjével kb. 1 évig voltak együtt. Nagyon akarta a lány, hogy elvegye már, de ő nem volt benne biztos, hogy az a lány az igazi neki. A lány másik országból való volt (férjem sem magyar) és a lánynak vissza kellett mennie a saját országába, mert lejárt a vízuma...hát igen, a férjem érezte, hogy ezért akarta, hogy elvegye. De ennek ellenére tartották egy ideig a kapcsolatot meg beszéltek a házasságról. Végülis kiderült nemsokára, hogy a lány hozzáment egy másik férfihez, akit egyébként nem is ismert, csak felszedte a pasi valahol. Csak azért csinálta, hogy visszamehessen a másik országba. Mikor ott felkereste a férjem, azt mondta neki, hogy tartsák fenn a kapcsolatukat, mert őt szereti egyébként. Ekkor szakított a férjem nagy undorában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!