Hogyan történt a szakításod?

10 hét "ámor-mámor-rózsaszín köd" után, december 27én közölte, hogy bocsi, mivel én csak a szerető vagyok, ő inkább a "hivatalos" barátnőjét választja. Karácsony három napján rám se bagózott, pedig előtte volt már minden, közös lakás keresés, stb.

A következő két hetemre nem emlékszem.

Ennek két és fél éve, már egyáltalán nem szeretem, de mindig elszomorodom, ha eszembe jut az a szívfájdalom, amit okozott nekem. Valóságos fizikai fájdalom volt, heteken keresztül nyugtatókon éltem, mert 190-es vérnyomással ébredtem minden nap.

Pár hete megláttam a képét az újságban, azt hittem megint kiszakad a szívem.

Én is majd megvesztem, hogy találkozhassak vele, de azóta sem láttam és ez így volt jó. Aminek vége, azt nem érdemes bolygatni, mert sosem keveredsz ki belőle.:S

egyik napról a másikra

már egy ideje éreztem, h valami hiányzik a kapcsolatunkból, és gondolkodtam is mi legyen, hogy legyen, de nem jutottam dűlőre

aztán egy nap megkérte a kezem, azonnal nemet mondtam, és kitálaltam

még néhányszor próbálkozott a srác, de hiába

ma sem bántam meg

egyik napról másikra. tipikus szemétláda feeling

egyik nap még minden másik nap se szó se beszéd összejött egy másikkal... és ezt msnen közölte velem

L/16

Én az a tipus vagyok, hogy ami a szívemen, az a számon. Ez sok mindent megkönnyít, pl ha vmi bajom van a kapcsolattal akkor elmondom, ő tud rá reagálni, és közösen kereshetjük a megoldást.

Optimális esetben működik, de azért volt olyan, hogy többszöri jelzésem után sem változtatott a hozzáállásán, így végül leültettem egy kávézóban és elmondtam, hogy részemről nem akarok több esélyt adni ennek a dolognak.

Még én kísérgettem utána pszichológushoz, mert öngyilkossággal fenyegetőzött meg mindenhogy próbált visszazsarolni magához. Sikertelenül. Aztán pár hónapra rá összejöttem életem szerelmével, ennek idén lesz 10 éve, vasárnap múlt 9 hós a kislányunk - szóval jól tettem, hogy kitartottam az elhatározásom mellett és nem adtam még egy/kettő/sokadik esélyt neki újra...

27/L