Most érzem csak így? Mi történt, h eddig jó volt?

Sokan esnek ebbe a hibába. A férfiak mindig is az "erősebb" nem lesznek, és a nők azok, akik általában valamilyen oknál fogva engednek. Nem kellene hogy így legyen, viszont ez csak elmélet.

20 éves házasság után már nem tudom azt tanácsolni, hogy beszéljétek meg. Ez már az elején lett elrontva sajnos, de ezt te is tudod valószínűleg.

Igen, alapvetően a Te hibád azt hiszem. Tudod a problémákat meg lehet oldani, nem csak olyan módon, hogy kategorikusan az egyik enged teljesen, a másik meg semmit. Értem én hogy miről beszélsz, de azért mert te melegben szeretsz lenni, azért nem fog a másik elhagyni :) azért hagy el, ha veszekedés van belőle, sokszor. Azt kell megtanulnod, hogy hogyan érvényesítsd az akaratodat úgy, hogy a másik se szenvedjen csorbát. A felhozott példádra: Drágám, tudod hogy milyen fázós vagyok, mi lenne, ha külön szobában aludnánk ma, mert nem tudok abban a hidegben aludni. Vagy az lesz a megoldás, hogy külön alszotok, mármint csak az alvásra gondolok :) tartósan, hogy ő a hidegben, te meg a melegben. Ha meg lehet oldani. Vagy ő fog alkalmazkodni annyiban, hogy hát jó, persze megértem, és én is kibírom a meleget, maximum ha nem megy átmegyek a másik szobába.

Ebben a kérdésben mondjuk én a férjeddel értek egyet :) én sem bírom a meleget, inkább hideg legyen. A melegben rosszul vagyok, nem tudok aludni. Ez ugye nem kompromisszum kérdése sajnos, mert ha olyan pasit fognék ki, aki csak 28 fokban tud aludni télen, akkor nem tudunk egy szobában aludni tartósan. És nem azért mert nem szeretem, hanem mert nem tudok elaludni.

Szóval, amikor van neked valami igényed ami a más mint amit ő szeret, akkor úgy kell előadni, mintha mi se lenne természetesebb, és egyből egy megoldási javaslatot is kell mellékelni a mondandódhoz. Ne abból indulj ki, hogy mi van ha neki az nem tetszik, és mi van ha elhagy. Mégis mi lenne? semmi :) miért lenne rossz ha elválnátok? mi olyan nagy tragédia van abban? Ha így állsz hozzá, akkor a másik fél vagy enged, vagy ha nem, akkor jobb tőle megszabadulni. Komolyan mondom.

33/N

Körülöttem egy csomó ember ilyen. Akit nagy barátnőmnek tartottam jöttem rá, hogy ő is ezt az elvet vallja és extra gáz kategória a szemembe.

Engem nem érdekel, ha a férjem elhagy, persze "belehalnék", de egyszerűen én ilyen vagyok és kész. Nem tudok azon izgulni, hogy mit szól hozzá.

Szerintem alul értékeled magad!

Neked kell eldöntened, hogy van-e még benned valahol egy kis erő mélyen, amiből fel tudsz állni! Ha van, akkor el kell kezdeni szépen tervezni, átépíteni dolgokat apránként a kapcsolatotokban.Gondolom inkább 40körül lehetsz,viszonylag fiatalnak mondható:)Adj esélyt magatoknak,hátha a párod is megismeri egy olyan oldalad,amit ugyanúgy tudna szeretni,és fordítva!

Szóval hajrá és kitartást!

(hajadon nő)

Egyik előző vagyok...

Ha nem ehetem sósan a túrógombócot, csak porcukorral, mert ő mit szól hozzá, vagy nem mehetek el templomba, mert ő hülyeségnek tartja, vagy nem nézhetek megy egy műsort mert ő le fog szólni, vagy éppen megsértődik és nem szól hozzám hetekig... akkor jön a nagy kérdés MI ÉRTELME VAN A HÁZASSÁGOMNAK? komolyan kérdezem :)

33/N