Most érzem csak így? Mi történt, h eddig jó volt?

En is ilyen voltam, de màr vàltoztattam. Azt hittem, hogy a férjem jobban érti a dolgàt, mint én. Aztàn ràjöttem, hogy vannak dolgok,amelyeket màr nem tudok lenyelni. Nem nagyon tetszik neki, hogy vàltoztam, mindig is mondja, hogy azt a nõt akarja,aki régen volt. Mondtam neki, az elmùlt, màr elfàradtam a megfelelésben, elég volt.

Elfogadta, hogy igenis kinyitom a szàmat, ha kell.

Én ugyanezzel a hozzáállással (mondjuk kicsit gonoszabb, de szintén pénzközpontú férjjel) 22 év alatt oda jutottam, hogy szó szerint remegett a kezem, mindent jól csinálok-e. Vége akkor lett, mikor már a gyerekeknél -20 és 18 évesek voltak akkor- is valahol a kutya után jöttem a sorban. Állandó hasmenés, gyomorgörcs, és egy ember hibája volt: az enyém. Mert hagytam. Én elmentem, hosszú. Két év telt el, a gyerekek -akik vele maradtak, mert nem értették mi bajom- többet vannak nálam mint nála, ő vissza akarna kapni én meg le tudnám h@nyni. Bár 44 vagyok, de lassan visszajön az a régi csaj, aki én vagyok. Nem hittem volna, hogy ennyi erő van bennem, vagy ő nem hitte volna.

Bocs, hogy ennyit írtam, csak így talán érthetőbb. Szeresd magadat, próbáld megbeszélni vele, de ha nem megy, állj a sarkadra, senki nem fog sajnálni, de ha igen, azzal sem leszel előbbre. Mindenki annyit tesz meg veled, amennyit engedsz, hogy megtegyen. Igen, ragaszkodj a házasságodhoz, de csak addig, amíg az valóban házasság, nem valami egész más.