Hogyan történt a szakításod?

én így éltem meg anno:

[link]

4 és fél nagyon szép és jó év után úgy jött haza egy sulis kirándulásról, hogy megcsalt. Számomra ott vége volt... Ő nem akarta hogy vége legyen, de nem tudta hogy akarja-e folytatni. Én nagyon megutáltam. Végül 1 hét tesózás után együttmaradtunk, de... Semmi nem volt már az igazi, nem volt egyikünk sem olyan, mint előtte. Egyik hétvégén hazajött (merthogy 200km egyetem...), nekem pont dolgom volt, nem is foglalkoztam vele, hogy ott van, igazából nem is érdekelt már. Megkérdezte, hogy szerintem jól van-e ez így? Azt válaszoltam, hogy nincs, úgyhogy vége. Teljes közönnyel, azt hiszem legalább annyira fájt neki, mint a megcsalás ténye. Ez még másfél évvel később volt. Aztán persze kiderül, hogy az nem az utolsó megcsalás volt, de még talán nem is az első... Csúnya dolog a bosszú? Igen. De édes.

Tehát az első az egy csapásra jött, a másik meg úgy lógott a levegőben elég sokáig. Ő nem hiányzik, csak a társ.

Tíz hónap után kaptam tőle ( akkor 20F)egy üzenetet :" Eljárt felettünk az idő...nekem ez így nem jó"

...majd megbeszéltük..és folytattuk...két hét lett belőle...a szalagavatómon bunkózott..másnap szakítottunk...( persze pár hónap múlva visszahízelegte magát :D :D ) Eljárt felettünk az idő :D :D :D

Nekem eddig két barátom volt.

Az első tartott úgy 3 hónapig, egyszer csak azt vettem észre csak én keresem, így úgy döntöttem várok, vajon mikor keres ő, nohát nem jött, így eltelt 2 hét, én már ez alatt szét sírtam magam, és a végén még én mentem hozzá, hogy most akkor nem kéne mondani valamit, na akkor megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, hogy beszéljünk, és akkor elmondta, hogy hát szeret, de nem szerelmes és legyünk barátok...brrr.. de furi volt, mert ekkor már nem érintett rosszul, már kisírtam magam.

A második 1 hónapos volt, 16 voltam, egy 9 évvel idősebb elvált férfivel, szexuálisan nem történt köztünk még semmi, és akkor jött egy reggel egy sms mikor úgy volt elkísér a suliba, hogy ne haragudjak, nem tud többé a szemembe nézni: kedves ex valamiért odarángatta, és hát az megtörtént. Egy világ dőlt összebennem, addig ez fel sem merült bennem, hogy ilyen lehet. Pedig mire összejöttünk fél évet ostromolt kb, és 1 hónap alatt úgy éreztem rengeteget adott, mint a korábbi 3hó alatt. Aztán vissza is ment a családhoz úgy 3 hónapra, néha keresett (mi van velem, sms, mail)de én nem igen akartam beszélni, hogy tudjak felejteni. Aztán mikor otthon megint csak állt a bál az ex-szeel, és megint csak pénzt követelt, és rájött még sem jó ott neki hazajött (anyukájához), ennek én örültem, de nem akartam már semmit, na ez nem jött össze. Próbálkozott... és végül Adtam egy második, utolsó esélyt:azóta lassan eltellik 7 év, már együtt élünk, és babánkat tervezzük.

Én a barátommal több mint 3 éve voltam együtt. Persze kisebb nagyobb időkre többször szakítottunk,de mindig kibékültünk. Az utolsó a végleges elötti szakítás elég durva volt. Akkor tényleg nem találkoztunk kb 3 hónapig,és nekem alakulóban volt egy másik sráccal a dolog,de exem bekavart,és a srác ugymond dobott. Akkor megint kibékültünk,az elején szép és jó volt,de én azt hittem h az a másik srác kell. Bunkó voltam vele,ő meg csak nyelt nyelt. Többször felhoztam a témát h szakítsunk,de neki nem tetszett az ötlet. Sem a szünet gondolata.Aztán végül is tényleg szakítottunk. egyik nap még kérte h maradjunk együtt,rá pár nap mulva meg látom iwiwen h kapcsolatban van. Ahogy kiderült ki a barátnője,nekem az jött le,h már akkor elkezdödött köztünk vmi amikor még nekem könyörgött... Többször volt már ilyen h mikor 1-2 hétre szakítottunk ő becsajozott h könnyeben tudjon felejteni,de aztán én bekavartam h szakítson a csajjal és mi megint együtt voltunk. A vicc az egészben h én akartam a szakítást,mert azt hittem h vki más kell,pedig végig ott volt mellettem az aki kell. De én nem törödtem vele. csak bántottam. Az én hibám az egész,és nem tehetek semmit. megigértem neki h nem szólok bele a kapcsolatába,h nem kérem h hagyja ott miattam...

A mégnagyobb vicc,az h szeret,meg én is őt,csak ha együtt vagyunk nem tudunk békében meglenni. Pedig most már miatta én minden rossz szokásomat feladnám,de mi károsak vagyunk egymás egészségére. tudom h azért van a csajjal h felejtsen és könnyebb legyen,de miközben ő egyre távolodik tőlem,én belehalok h nem lehetek azzal akibe szerelmes vagyok,és mindez az én hülyeségem miatt. mert anno azt hittem h már nem szeretem

Az egyik tartós kapcsolatommal (3 év) én szakítottam, mert egyszerűen egyre mélyebbre süllyedt az alkoholizmus mocsarába... én meg szépen megundorodtam tőle. Mikor valami gáz volt, baj, segítségre szorultam volna, akkor szépen leitta magát, hogy még vele is baj legyen. Másnapra megoldottam a gondokat, ő meg szánta-bánta a tettét. na ebből nem kértem többet.

A másik tartós kapcsolatomat is én szakítottam meg, de azért mert éreztem, hogy a fickó szinte kiprovokálja belőlem (tipikus gyáva eljárás: ő nem akar bűnbak, okozó lenni, később lehet rá hivatkozni, hogy nade cica te szakítottál, ami így is lett). Szóval ez a fiú (férfi vóót mán az rendesen) egyszerűen kiborítóan viselkedett, volt hogy napokig fel sem hívott, utána meg szinte minden percben a nyakamon lógott. Meg akarta határozni, kihez szóljak, kihez ne. Egyedül lakom, mások szerint is szép, tiszta a lakásom, állandóan fikázta, hogy rosszak a takarítási szokásaim. Aztán megjelent egy este 10 órakor!!! (bocs, de akkor már a csak a k....hoz szokás menni, milyen már ez). Mikor szóvá tettem, hogy délután is itthon voltam, egyből rávágta, hogy na ez az amit nem szeret bennem, mint nőben. Erre kidőlt a kályhacső: ha én sz@r vagyok mint nő, mint háziasszony, meg minden, akkor mi a brontot keres még nálam? Mondtam neki, hogy ott villog az ajtó felett, hogy kijárat...

Pár hónap után próbálta magát visszakuncsorogni.

azóta már elmondta, hogy megbánta a viselkedését.

Én férjhez mentem, van egy szép fiam és egy kedves, gondos férjem. Ő meg szakadt, lepukkant nőkkel mászkál.

Kinek-kinek érdeme szerint...

Volt amikor en mondtam ki a veget ket kapcsolatomban is. Az egyiknel huztam hatha, megis megvaltozik, de mindig ugyanaz volt allando veszekedesek meg sem hallgatott h en mit szeretnek, mindig az volt ami neki jo. ugy ereztem magam mint egy alkatresz, egy bab. fenyegetett h elhagy, es egy ilyen fenyegetes alkalmaval azt mondtam h jo. Utana o keresett engem, meggondolta magat de nem engedtem vissza. ami nem mukodott eloszorre nem mukodik masodjara sem. es nem azert akart vissza mert szeretett teljes szivebol hanem mert eppen nem talalt jobbat a ket honapos szunet alatt. ezt az elvet meg gustzustalannak tartom ha lo nincs szamar is jo.

a masik kapcsimnak 3 eves volt azert vetettem veget mert egy ritka szemet alak volt az illeto. ez is probalt erzelmileg zsarolni mi eleinte ment a vegen mar nem, es en mondtam ki a veget. neki allando feltekenysegi problemaja volt pedig sosem csaltam meg, allandoan lek..vazott es egy ilyen alkalommal csak azt mondtam tudod mit megcsaltalak es nem akarlak tobbet latni.

aztan persze a sors olyan h en is dobva lettem egy parszor, email-ben meg sms-ben ami akkor fajt es azt hittem belehasad a szivem. ma mar nem gondolok rajuk.

Megtalaltam eletem parjat akit imadok, aki imad engemet is, szeret, tisztel, es ennel nagyobb boldogsagot amiben vagyok nem is kivanhatnek tobbet.

kivanom neked is kedves kerdezo talald meg az igazit. ne keseregj azon ami tortent, probalj meg felallni es ujra elni. hidd el megeri.