Működhet egy kapcsolat ha eltérő értelmi szinten vagytok a pároddal?
Eléggé kényes téma és nem szeretném lealacsonyítani páromat.
Nem feltétlen kötöm az intelligenciát az iskolai végzettséghez, de kérdés szempontjából fontosnak tartom megemlíteni, hogy párom szakmunkást végzett én egyetemet.
Bár évek óta együtt vagyunk, minimális a kommunikáció köztünk. Soha nem értettem miért, és a mai napig nem értem. Mert úgy gondolom, velem lehet beszélgetni és igényelném is.
Neki vannak nagyon is alpári és közönséges megnyilvánulásai, amitől van hogy elborzadok, van hogy zavarba jövők.
Neki egy kapcsolatban a legfontosabb a szex, olyan mintha egy ösztönlény lenne és én tanítom neki hogy hogy kellene élni egy kapcsolatban. Hogy egy kapcsolatban fontos a bizalom, a kommunikáció és a tisztelet.
Barátnőim minden egyes konfliktusunkról tudnak párommal és mindenről az a véleményük, hogy párom nem fogja fel, hogy mi az amivel megbánt engem. És minden norma ellen megy, azzal sincs tisztában, hogy mi fér bele egy párkapcsoltba és mi nem. Azt se veszi észre, ha megaláz valamivel vagy ha fájdalmat okoz, csak akkor ha már számon kérem rajta. Szerintük önző és buta! (Bár én ezt erősen cáfolom, egyáltalán nem tartom butának páromat)
Lehet, hogy a leírásom alapján azt gondoljátok hogy párom jobban jár, ha keres egy másik nőt, de próbáltam rendkívül tárgyilagos lenni a leírásomban.
És én tényleg szeretem őt, de ezek a kérdések nem hagynak nyugodni.
Mindenki azt sulykolja belém, hogy mellém egy intelligens férfi való nem pedig párom. És minden súrlódásunk veszekedésünk az eltérő értelmi szint következménye.
Mit gondoltok erről?
válasza:Jártam hasonló cipőben, a végzettségeket tekintve ugyanez volt a helyzet. Nálunk mondjuk a "kulturális" szakadék nem okozott gondot, mert olyan nem volt, az iskolázottság ellenére rengeteg közös témánk volt, tudtunk beszélgetni. Engem az a félelmetes nyers erő zavart ami benne volt, sosem bántott, de volt benne valami ijesztő, akaratos volt, konok és erőszakos, persze mint mondom nem fizikailag. Olykor persze kenyérre lehetett kenni. De mégis féltem ettől.
Persze a munkájában ez hasznára vált. Az oka nem a végzettségben keresendő, hanem egyéb szociális és családi okokban (igazából tudom is mi, de nem részletezném), az pedig, hogy a végzettsége miatt kisebbségi komplexusa volt másokkal szemben, az csak hozzájárult a probléma kialakulásához, de nem okozta azt.
Amit leírtál az nem végzettség függő. Egy diplomás ember is lehetne ilyen, mert ez inkább az érzelmi intelligencián múlik, amit szerintem legkevésbé az iskola, leginkább a szülők és a kisgyermekkori környezet befolyásol.
Sajnos az ilyen számodra zavaró dolgokon hiába próbálsz Te változtatni, ha ő nem akar változni, akkor egy idő után meg fogod unni az erőlködést. Neki így jó és kész, nyilván ha mindez őt is zavarná, már igyekezett volna odafigyelni a viselkedésére. De ő ilyen és így érzi jól magát, ne akarj belőle új embert csinálni, mert a konfliktus alapvetően ebből van. Ha igazán szereted, akkor így szereted, ha nem akkor csak azt szereted aki szerinted lehetne, vagy lennie kéne. Az pedig csak illúzió. Tapasztalatból mondom.
A döntés a tied. A lehetősége neki is megvan. Többet nem tehetsz minthogy elmondod a problémádat, a lehetséges megoldásokat. Ha nem "kér" belőle, akkor neked kell eldöntened, hogy elfogadod ezt az állapotot, vagy kilépsz és keresel egy másik, számodra ideálisabb kapcsolatot.
válasza:Vívódásod alapja az, hogy te érzel és gondolsz valamit, a környezeted pedig elég kritikus és ők is mondanak valamit, de az ellentéte.
Megoldás lene, ha felnőnél értelmileg és leszoknál arról, hogy kibeszéld a párkapcsolatod. Ez nem helyénvaló.
Másik ehhez hasonló megoldás, remélem ezen is meglepődsz, hogy a felnőttség egyik legfontosabb jegye, hogy nem a környezeted fogja megmondani, mit hogyan gondolj, mit tegyél, sőt nem is érdekel, mert van saját, önálló életed, gondolatod.
Itt egy pasi, aki szeret és te is szereted. Nem tökéletes a kapcsolat? Vannak súrlódások? Újra megleplek: lesznek is, és minden kapcsolatban vannak. Jó reggelt kívánok! Ideje lenne ráébredned, mekkora kincset kaptál az élettől és leszokni a pletykálásról.Te vagy a hibás, ha folytatod a párod kibeszélését, akkor ez lesz örökké. Ha új kapcsolatba mennél bele, az sem lenne tökéletes, főleg mert azt is kibeszélnéd másoknak. Magadat okold emiatt, és változtatni is csak te tudsz... ha akarsz.
Komolyan ez kell neked, hogy barátnőkkel kipletykálj mindent? Ne haragudj, de ez siralmas! Sürgősen nem hagyod abba, soha nem lesz normális kapcsolatod senkivel.
Ha hibát akarsz találni, bárkiben fogsz, de ez nem a normális hozzáállás. Te döntesz!
válasza:Jártam úgy, mint te fiúval. Azért beszélsz másnak a konfliktusokról, mert egy kommunikatív lény vagy, aki nem leplezi el a problémáit. Ez nagyon-nagyon jó (mármint, hogy nem színészkedsz vagy elhallgatsz dolgokat, amitől beteggé teszed magad), de az igaz, hogy mások nem fognak helyetted dönteni, csak megérteni képesek. Ezért barátok.
Sajnos a szerelem, a lángolás viszont hosszú távon elég kevés. Tudom, hogy milyen idegestépő, amikor a másikat egyszerűen butának látod, és nem egyszerűen "idegesítőnek". Mindenkinek vannak hibái, de ha a másikat nem tartod elég okosnak, akkor megette a fene a dolgot.
Én a férjemmel ugyan gyakran vitázom, tudom is a "hibáit", de az az igazság, hogy sokkal kevésbé idegesítő dolgok ezek, mint amikor úgy éreztem, hogy a (volt párom) egyszerűen nem elég okos.
Bármikor szívesen segítek, akár más, akár a magam tapasztalataimon keresztül, ugyanis párkapcsolati segítségnyújtással foglalkozom.
Dorothy
válasza: válasza: válasza:Párod érzelmi intelligencia hiányában "szenved".
Ez nem iskolai végzettség függő. Másik ember van szükséged. Neki meg olyanra, akinek azt tetszik amit ő nyújt.
09.47 Sajnos én is érzem, azokat amiket leírtál a párommal kapcsolatban. Nála is megfigyelhetők a családi háttér hordaléka.
10:04 Egyáltalán nem értek egyet az írásoddal. Ha csak a környezetem gondolná ezt páromról, de én meglennék győződve arról hogy ő a tökéletes féri a számomra SENKI véleménye nem érdekelne.
És szerintem nem az jelenti, hogy felnőttem, hogy már nem pletykálom ki a párkapcsolatomat. Erre valók a barátok és igénylem ezeket a beszélgetéseket.
10:38 Én is valahogy így látom a dolgokat, ahogy leírtad.
10:43 Sajnos már a leírtakat kezdem tapasztalni vele kapcsoltban. És nagyon ingerült és idegs leszek és nem értem hogy, hogy hogy nem képes viselkedni. Mindentől elmegy a kedvem és már alig várom, hogy haza érjünk.
(Így leírva elég siralmas képet festek a kapcsolatunkról
)
11:52 Úgy érzem összefoglaltad a problémánk lényegét. Nem illünk össze!
Ő is jobban jár, ha talál valakit aki nem próbálja „megvelevelni” (mivel nem is lehet) és ugy szereti, ahogy van. És én is, ha találok olyat akire fel tudok nézni és nem érzem magam kellemetlenül, ha társaságba megyünk.
Köszönöm a hozzászólásokat mindenkinek!
01.07 és 07:37
Én is így látom a közös jövőnket, és tartok tőle hogy ha vele maradnék beigazolódnának a félelmeim.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:ma 10:04
Ma 10: 04-nek teljesen igaza van.
Mért jársz vele évek óta, ha annyira kellemetlen neked?
Mért kell a szeretett párodat a háta mögött mindenféle szemétnek elhordani? Mert ebben az írásban mást se csinálsz, csak alázod.
Mitől olyan értelmiségi dolog vadidegenekkel kibeszélni a párkapcsolatodat egy tiniknek készült internetes oldalon?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!