Meddig működhet ez egy egészséges házasságban?

Teljesen egyetértek az előttem szólóval! Itt már nincs mit megbeszélni, én is kb. 5 éve próbálom, a probléma első jelentkezésétől kezdve. Már mindent tudok, amit lehet: nem kívánja! Ő ilyen! Fogadjam el ilyennek. Kérdeztem, mit tenne az én helyzetemben. Erre közölte, hogy élne szex nélkül.

Nem csak a szex hiányzik, hanem minden, ami hozzá tartozik, az intimitás: a csók, az ölelés! Én sem tudnám már elképzelni, hogy hozzám érjen, annyi elutasításban volt részem, és mivel tudom, hogy nem kívánja, az úgy mennyire kellemes szerintetek?

Szerintem aki nem volt még ilyen helyzetben, az el sem tudja képzelni! Nincs jó megoldás!

Szakemberhez kellene fordulni, de az én férjem pl. mereven elzárkózik tőle, pedig már időpontot is kértem. Majd, később, egyszer, most más dolgunk van... aztán nem lesz belőle semmi... Én kb. 5 éve hallgatom, hogy "majd megoldom" és nem változik semmi.

Hogy csinálni kell, és megjön a kedve? Igen, én már olvastam ilyen jótanácsokat, ki is próbáltam. Hetekig, hónapokig naponta rámásztam... pedig iszonyú megalázó volt, de hátha... nem jött meg a kedve. Egy éve nem volt szex.

Jöhetnek még a jótanácsok!

22-es vagyok.

Én is voltam ilyen helyzetben, úgyhogy megértem, hogy nehéz, bár nálunk kicsit más volt, mert a párom elment mindenféle vizsgálatra aztán kiderült, hogy lelki okai voltak, amiket vagy egy évig próbáltunk helyretenni, sőt még aztán is néha visszajöttek a dolgok. Csak végül sikerült, mert mindig beszéltünk róla, akkor is, ha nem esett jól. De igazatok van, ha nem hajlandó a párotok beszélni, hiába erőltetitek évek óta, akkor tényleg nincs mit tenni... sajnos én azt mondom, hogy kortól függően ugyan, de valószínűleg elhagynám, ha még fiatal vagyok. Ha már 50 körül, akkor nyilván annyit nem ér az a plusz 10 év szex mint az egyébként nyugodt és jó párkapcsolat, de ha valaki fiatalabb, akkor nem kellene megvonnia magától. Ugyanis a férjetek is például csinálhatná nektek kézzel meg szájjal, ha neki épp nincs is kedve de tudja, hogy nektek van. Kompromisszum. OK, ha ő nem akarja, az NEKI jó. NEKTEK mi a jó? Semmi, úgy tűnik... hol itt az egyenlőség? :(

Szerintem ezt egy pasinak is nehéz megfogalmazni magának, hogy mi az oka... mi nagyon sokat beszélgettünk erről a férjemmel, tényleg őszintén.

És ő sem tudja!

Gyanítom, hogy az egész személyiségéből, a korábbi tapasztalataiból fakad, és ez a probléma sokkal összetettebb annál, hogy egy-két mondatban meg lehessen fogalmazni - akár saját magának is. Éppen ezért szerettem volna, ha szakemberhez fordul, akár egyedül, akár együtt, de ettől teljesen elzárkózik. Így pedig nem tudok segíteni neki... nem vagyok pszichológus, de még ha az lennék, akkor sem tudnám "kezelni" a saját férjemet, hiszen elfogult vagyok!

Én nagyon szeretnék neki segíteni, de ott vannak a saját (szerintem jogos) igényeim, hogy a házasságban legyen szexuális élet, intimitás. De egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy neki tényleg szüksége van erre.

Hogy ő elégítsen ki... nos, ő nem vágyik rá egyáltalán, erre SEM! Őt nem hozza izgalomba a női test látványa (ezt is elmondta). Fel tud izgulni, képes szexre, képes elélvezni, de nem nagyon izgatja az egész. Tehát magától nem jut el oda, hogy "keresse" a szexuális élményt, vagyis tegyen érte... olyan ez, mintha nem lenne éhes... ha elé tennék valami ínycsiklandozó falatot, esetleg tukmálnám egy kicsit, akkor megenné, és még talán jól is esne neki, de magától eszébe nem jutna, hogy enni szeretne. És attól, hogy egyszer megkóstolt valamit, még egyáltalán nem biztos, hogy a következő alkalommal is kívánni fogja, még ha jól is esett...

Szóval én azt gondolom, hogy az sem megoldás, ha nekem jó... mert neki ettől még nem lesz jó. A kompromisszum nem azt jelenti, hogy belemegyek valamibe, ami a másiknak fontos, nekem meg egyáltalán nem - vagy fordítva: lemondok valamiről, ami nekem fontos, mert a másiknak nem az. Ez így nem kompromisszum! A kompromisszum az, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára jó megoldást. Csak így működhet hosszú távon!

Adott esetben ez lehet, hogy az, ha szépen elválunk, és találunk olyan partnert, akivel azonosak az igényeink, akivel működik. De itt jön képbe, hogy elfogult vagyok, tehát nyilván ragaszkodom a házasságomhoz (és ő is), szeretném valahogy megoldani, pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez lehetséges együtt.

Én azt szeretném, ha a férjemnek is a legjobb lenne, és ha ennek az az ára, hogy külön menjünk, akkor legyen az... csak hát ő sem tudja, hogy mit akar, hogy mi lenne számára a legjobb, és így nehéz! :(