Miért van az, hogy állandóan sírás szorongatja a torkom, pedig fél éve nagyszülők lettünk. Gyönyörü, egészséges a baba, imádom! Mégis miért lehet?

Nem vagy véletlenül változó ko

rban?

Vagy pedig van ami nyomja a lelkedet és nem mered kimondani!

Sok érzés okozhat ilyet. Én még csak anya vagyok kicsi gyerekkel, de előre félek mi lesz, ha most az a kicsi fiú, akinek én vagyok a világ, olyan távol kerül tőlem, hogy már csak "vendégségbe" járjunk egymáshoz. Tudom, ez az élet rendje, de mégis rettegek ettől. Lehet hogy nálad is erről van szó, szereted a gyermeked, a menyed / vejed, és a kicsi unokát is, de valahol mélyen az unoka mégis azt jelzi, hogy a gyereked már végérvényesen felnőtt lett :)

Bocsánat, ha tévedek, ez csak tipp volt. Sokszor az ember nem is tudja, mi fáj, de ha kívülálló rámutat, akkor rájön, és könnyebb feldolgozni is.

Vagy még az lehet ilyenkor talán, hogy ott az a gyermek, és valahol mélyen az munkálkodik benned, amit akkor éreztél, amikor te lettél édesanya, és ugyebár akkor is érzékeny az ember :) Talán csak az jött felszínre....nem? A családdal jó a kapcsolatotok? Mármint gyakori a találkozás, bevonnak a teendőkbe?

Jaj, ne haragudj, nem ezt akartuk :((

(3. vagyok egyébként)

Ilyenkor a jóra kell gondolni mindig. Hogy a család nagyobb lett, és TE több lettél, ugyanis már nem "csak" ember és anya vagy, de nagymama is, ami van olyan csodálatos (ha nem csodálatosabb), mint anyának lenni! Én anyukám imádja a fiamat, és ő is viszont. Képzeld el, milyen csodálatos lesz, amikor majd belép az ajtón és már tud beszélni, és kiabálja egyből hogy Mama!!

Én kisfiam már a lépcsőházban kántálja :) Másfél éves, és ahogy beérünk anyukámék lépcsőházába a lift elé, már ott kiabálja, hogy Mama, Mama :) És persze repül a karjaiba, amint kinyitják az ajtót :) És nagyon sokat vannak együtt, nélkülem is, pl. tegnap is a Mama vigyázott rá, amíg férjemmel vásároltunk, hétvégén pedig ott is alszik a kisfiam a Mamáéknál, és már nagyon várja :)

Ezzel, hogy nagymama lettél, egy újabb szintre "léptél fel" az életben, azaz újabb csodás élményt tapasztalhattál meg, ami sokaknak meg sem adatik....ráadásul, ha ilyen érzékeny vagy, akkor biztos remek ember és nagyszerű nagymama lehetsz :) Szerencsés ám a kis unoka, szerintem pont annyira, mint az én kisfiam :)

Talán azért mert félsz attól tudat alatt hogy esetleg nem tudod majd végigkísérni egész életén át.

És ezzel nem megbántani akarlak, félre ne értsd.

De egy nagyszülőnek bizony sokszor eszébe jut hogy megérem-e az iskolai ballagását, a diplomaosztóját, az esküvőjét, a dédunokám születését. stb.

Ezek ilyenkor lepörögnek az ember fejében, akár tudatosan akár tudat alatt, de azért az ember belegondol hogy nem vagyunk már fiatalok mint a gyerekeink születése idején, most már bármi megtörténhet.

Hadd kérdezzem már meg, hogy ki pontozgat itt lefelé? Legyen vér a pucájában és írja már le! Mert könnyű nyomkodni a kezecskét, de a vélemény is jöhet ám!

3. voltam, aki le lett pontozva egyébként és szeretném tudni, miért. Vállald a véleményed, lepontozó, ha ember vagy.