Szerintetek ez fair? Vagy ha már most ilyen szabályokat hoz mit várhatok később?

Ez érdekes,nekem se te sem a párod hozzállása nem tetszik. Te még nem dolgoztál egy napot sem,de elvárod már most,hogy ő többet tegyen a közös jövőtökért? Miért is? Mi együtt teremtettük meg a férjemmel,amink most van,sosem vártam el tőle többet,mint,amit magamtól.Eszedbe sem jutott,hogy félre tegyél az első fizetésedből.Ez már most kijelented,pedig még nem kerestél semmit.Szerinted ez mit sugall a párodnak,ha nem azt,hogy fizessen mindent ő,mert ő többet keres.

Sok ilyen családot ismerek,a nő háztartásbeli,a férfi eltartja.Ez működik annál,aki bírja,én bekattannék.A ti felállásotok azért kicsit érdekes.Te várod,hogy ő fizessen többet,a fizetésedből nem akarsz félretenni,de a háztartást is felezzétek. Jó lenne,ha eldöntenéd,hogy mit akarsz és úgy állnátok egymás elé.

Ő sem világos nekem teljesen.Ha egy független és talpraesett nőt akar,aki képes dolgozni és beszállni a rezsibe,öntdatos és gondol a közös jövőre,képes spórolni és nem érzi,hogy csak a férfinak kell megteremteni a hátteret,akkor előszöris ne téged vegyen el,másodszor pedig vegye tudomásul,hogy ilyen nő mellett neki is ki kell vennie a részét a házimunkából,a gyereknevelésből. Nem irigyellek benneteket,ti nem egymást keresitek,csak megpróbáljátok legyőzni a másikat,kinek az akarata fog érvényesülni.

Szerintem maradj csak otthon a szüleidnél.Inkább a szüleidnek fizess bele a rezsijükbe és a házikosztba,mint egy idegen embernek,aki valószínűleg még jó pár évig nem lesz a hitvesed,szóval nem lesz a családod..

Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a fizetését beossza,és előre eltervezze, hogy drágám neked majd erre meg arra kell költened.

Én a helyedben maradnék otthon,ha kell akkor bejárósan de minél jobb helyen próbálnék munkát keresni.

Már az elején említettem, hogy volt hasonló párom (bár ő nem teljesen ilyen, sőt azóta is barátok maradtunk).

Viszont volt ugye egy időszak régebben, amikor párkapcsolatban voltunk, amikor azt mondta hozzá is költözhetek (mert nagyon messze lakunk egymástól). De persze megszabta, hogy havonta mennyit kell befizetnem a közösbe. Laza volt amúgy, átküldött neten egy táblázatot, hogy villany x ezer, vízhasználat x ezer, stb. külön lebontotta részekre és a végén összeadta is. :DDD

Nekem az volt a problémám, hogy ő kb. egy villában lakik, gondolhatjátok mennyi pénzt visz el az a lakás havonta...

Ő milliókat visz haza havonta (ráadásul a szülei is gazdagok). Nekem meg még alig van pénzem, szóval ki sem tudtam volna fizetni amit kért, esetleg csak úgy ha szüleim támogattak volna (az egyikük fizetésének a 60-70 százalékával), ami persze nem lehetséges.

S bár szerettem megmondtam, hogy nekem ez így nem "pálya", hogy még nagyobb csődbe visz, és soha nem tudok majd ebből a körből kilépni, mert sosem tudok félretenni stb. Milyen életem lett volna úgy? Ha esetleg szakítottunk volna (ami meg is történt, de nem emiatt) akkor ott maradtam volna mindenféle tartalék nélkül, könyöröghettem volna neki, hogy fizesse a költöztetőket és a taxit (az ország egyik feléből a másikba, ide a szülői házba).

Szóval akkor én megmondtam, hogy szerintem erről mondjunk le, találkoztunk még egy ideig és szinte napi szinten beszéltünk, de szépen lassan átment barátságba.

Mondjuk én elég távolságtartó és sértődött lettem egy időre, akkor aztán könyörgött, hogy töltsek vele több időt és hajlandó lett volna milliókat költeni rám.

Lehet a te párod is rájönne, mennyire fontos vagy neki, ha kicsit elhagynád vagy legalább albérletbe költöznél az ő háza helyett és távolságtartóbb lennél. Persze kitudja, ő milyen ember, nem biztos, hogy beválik, ezt neked kell tudnod, te ismered (remélhetőleg).

Mondjuk az én exem legalább segített és támogatott mindenben, ő szeret főzni és takarítani is. Meg ő általában olyan, hogy hiába szigorú bizonyos dolgokban és dönt minden érzelem nélkül, akkor is ha odaállok elé szinte már sírva, hogy segítsen, mert tényleg nem tudok máshoz fordulni, akkor azért segít.

Szóval lehet nekem (ha kicsit többet keresnék) megérte volna hozzá költözni. (Nem mondtam le erről teljesen, mert már régóta vagyunk barátok és sokszor átcsap párkapcsolatba, de amíg nem lesz rendes fizetésem és nem lesz nekem is jobban felépítve az életem addig nem vállalom így a dolgot.) A te párodban viszont nem vagyok biztos, hogy megtenne ilyesmiket érted.

De most komolyan, ha pl. munka (és esetleg később gyerek) mellett nem jutna időd pl. elmosogatni minden tányért, és megkérnéd, hogy kicsit segítsen már be, mert nem bírod, akkor azt mondaná, hogy hát ő nem mosogat, viszont szívesen kidobja a tányérokat a kukába, viszont majd másnap vegyél újakat?!

Ne hagyd magad, természetes, hogy te is többre akarod még vinni és alakítgatni akarod a jövődet.

Ha gondolod írd majd meg, hogy mi volt, beszéltél-e a pároddal és mire jutottatok stb. Kíváncsi vagyok, ha komolyan leülnél vele beszélni hogyan viselkedne.

Valaki említette, hogy "nem meghívatni magad pl. vacsorára. " A véleményem nem ellene szól, csak ennek kapcsán eszembe jutott valami.

Meghívatni magát vacsorára? ... Nem a randi elején vannak, ez már egy komoly kapcsolat elvileg. Másrészről nem is értem azt a férfit! Én örömmel vinném el vacsorázni a kedvesem, örülnék, ha boldoggá tehetem. Nem sajnálnám rá a pénzt! Mondjuk én az a típus vagyok, aki akkor is elvitte a párját szép, hangulatos étterembe, vagy kikapcsolódni, vagy akkor is vett neki mindig kisebb-nagyobb ajándékokat, ha nem volt igazán pénze. Sokszor inkább nem vettem magamnak néhány ezer forintos cuccokat a telefonhoz, számítógéphez, ilyesmihez (ha még a régi is elment, vagy úgy éreztem nem létszükség) inkább csináltam közös programot, mert ezerszer többet ért!