Szerintetek ez fair? Vagy ha már most ilyen szabályokat hoz mit várhatok később?
Párommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 30 éves, én most végeztem az egyetemen. Hogy ne keljen haza költöznöm vidékre gondoltam összeköltözhetnénk, mert már amúgy is terveztük. Illetve azt is gondoltam, hogy városba csak könnyebben találnék munkát mint vidéken. És egyébként is városban képzeljük el az életünket. Nem szeretnék újra szüleim nyakán élősködni, persze páromén se.
Párom viszont kikötötte, hogy akkor költözünk össze, ha már lesz munkám. És a rezsit is, költségeket is felesbe fizetjük. (Csakhogy nekem a kezdő fizetésem az ő fizetése kb. 1/4-e lesz, ezért sem érzem fair-nek a részéről.) Azt is mondta, hogy ugyan úgy félre kell raknom a közös jövőnkre, ahogy neki. Csakhogy én nem úgy terveztem, hogy már az első fizetésemből félre fogok rakni. Mégiscsak ő a férfi, ő keres jóval többet, évek óta dolgozik. Persze én is félre fogok tenni, de ne ossza már be előre az én fizetésemet is. Nem?
Mit gondoltok erről? Eléggé megrémített az a jövő, amit vázolt nekem!
Köszönöm a válaszokat.
Úgy gondolta, hogy keressek munkát (akár vidékről is feljárhatok a városba) és ha már felvettek akkor költözhetünk is, csak azt nem akarja (ismerve a hazai munkaerő piaci helyzetet), hogy akár fél/1 évig is üljek otthon az albérletbe, amit ő fizet és ne csináljak semmit.
(Ez a része érthető)
Abba azonban nem mentem bele, hogy a még meg sem lévő fizetésemet beosztotta előre. És abban sem fogok hogy mindent felezünk. Nyilvánvaló, hogy a kezdő fizetésem nagyon kevés lesz. Továbbá hosszú távú céljaim vannak, vinni akarom valamire az életbe és ahhoz be is kell fektetnem.
Én is a százalékos rendszert javasoltam neki és lehet elítélni, de igenis ahhoz ragaszkodom hogy ő a férfi, jobban keres nálam valószínű mindig is jobban fog.
Évek óta dolgozik elvárom tőle, hogy többet fordítson a közös életünkre mint én. Ebben a családmodellben nőttem fel és ebből nem engedek! Mellette neki semmi más teendője nem lesz, mert ahogy az évek során megismertem biztos vagyok benne, hogy semmilyen házimunkát nem fog végezni, semmiben nem fog segíteni a konyhában, háztartásba. (Ehhez viszont ő ragaszkodik)
Hát én ezt akkor sem tartom normálisnak így.
Rendben van, hogy mindkét félnek be kell szállnia a dolgokba pénzzel, de lehet, hogy a kérdező az első években annyira keveset fog keresni, hogy a fizetése több, mint fele bemegy a közösbe, míg a párjának, akinek igen jó fizetése van meg sem kottyan az az összeg.
Azért az nem igazságos.
Ez így olyan, mint egy partnerkapcsolat (üzleti, vagy érdek, ilyesmi). Párkapcsolatban azért nem kellene ennyire szigorúnak lenni.
Ráadásul ez még nem is házasság. Fix, hogy házassági szerződést is akar majd veled aláíratni. Ami amúgy érthető, ha az egyik fél tehetősebb, mint a másik. Ennek ellenére én megsértődnék, hiszen erre hiába mondja bárki, hogy ő csak be akarja biztosítani magát, nem tudja kimagyarázni, hogy lényegében kinézi belőlem, hogy meglépnék a pénzével. Ha ekkora a bizalom és a szeretet akkor abba a kapcsolatba bele lehet sz.rni, én nem az összeköltözésre koncentrálnék, hanem arra, hogy meglegyen a saját életem, aztán majd meglátjuk.
A leírtak alapján nem szívesen költöznék össze ilyen emberrel, pláne ha a párom ilyen...
Hmmm... Ha ő nem végez házimunkát akkor biza a fele-fele dolog se fog működni, ez jogos. Akkor ilyen 70-30-at tudok elképzelni.
Nálunk fele-fele a rezsi de a házimunka is majdhogynem fele-fele.
Teljesen jogos a párod szabálya, jogilag vitathatatlan...
De én nem költöznék össze vele ezek után, az biztos.
De kedves ember...
Lehet durván hangzik, de szerintem azért gondolkozz el rajta, hogy lehet érdemesebb őt hanyagolni és magadra koncentrálni, majd találsz mást.
A házimunkában sem hajlandó besegíteni, akkor ez így hogy?! Abból miért nem veszitek ki a részeteket mindketten? Micsoda p.öcs...
(ne haragudj, tudom, hogy te szereted, de az én zsebemben ettől már igencsak kinyílna a bicska! :))
Azt nem mondanám, hogy garasoskodó de önző. Magára szórja a pénzt, de már egy közös mozijegyre sajnálja.
(Bár ilyen téren sokat változott már az évek folyamán)
Korábbi kapcsolataiban megszokta, hogy bármit megtehetett és midig az volt amit ő akart. Azt mondja ezért is szeret ennyire, mert én nem hagyom magam.
Tényleg szeretjük egymást, de nagyon makacsak és határozottak vagyunk és egyikünk sem enged. Remélem sikerül ebben a kérdésben kompromisszumot kötnünk.
És én tényleg nem azt várnám el tőle, hogy eltartson. Hanem az indulásban segítsen. Ismerhetne már annyira, hogy mindent elfogok követni azért, hogy minél előbb munkát találjak. És egyáltalán nem az a típus vagyok aki legszívesebben egész nap lógatná a lábát. És hálás lennék azért, hogy nem akadályt görgetett elém, hanem segítő kezet nyújtott.
Én ezt nem látom olyan nagy kérésnek, bár lehet a kevés élettapasztalatom miatt. vagy talán azért mert nem az én fizetésemről lenne szó. Nem tudom.
"És hálás lennék azért, hogy nem akadályt görgetett elém, hanem segítő kezet nyújtott. " Pontosan. Azért az elején támogathatna, hiszen a leírtak alapján megteheti! Most lehet azzal jönni, hogy nem kötelessége, persze, hogy nem de milyen párkapcsolat az, ha hidegen hagyja, hogy nehezen boldogulsz?
Amúgy ez is érdekesen hangzik... Ennyire nem ismer, hogy azt hiszi otthon feküdnél egész nap és nem dolgoznál évekig? Másrészt ő miért nem segít neked munkát találni? Nem szakadna bele, az még ingyen is van...
Összességében számomra ez így nem szimpatikus. És én egyetértek veled kérdező, azért az "elvárható", hogy a karriered elején a párod támogasson. Pláne, ha lehetősége is van rá!
Egy párkapcsolat erről szól, nem pedig arról, hogy ha a másiknak nehézségei vannak akkor abból nem kérünk és elhatárolódunk, oldja meg, aztán visszajöhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!