Állami gondozásba szeretnék lenni. Mi mindent kell tudnom?

Figyelj !

Az Index.hu oldalon van egy srác,aki mesél az életéről.Ő maga kérte az állami gondozásba vételt 15 évesen.Most pszichológus.Ajánlom figyelmedbe.

Én àllami gondozott voltam,ajànlani tudom!

Vannak szabàlyok,de közel sem egy börtönhöz kell hasonliatni!

Még a dohànyzàs is megengedett kijelölt helyen,(nem papiron,de nevelök àltal)16 év felett.

Discoba nem hetente de 2-3 havonta mehetsz,korodtol függ persze.

Hétvégét nem kell bennt töltened,ha valaki vàlallja érted a felelösséget.

Nagyon tàmogatnak a tanulmànyaid elvégzésében,és nagyon megértöek a nevelök.

Én jo emlékekkel gondolok vissza.

Ha van kérdésed,tedd fel nyugodtan,én szivesen vàlaszolok neked.

Lelki sérült vagy? Egy igazi lelki sérült nem írja ezt magáról.

Szerintem túlreagálod a dolgot, főleg, hogy már az is számít, hogy kijárhatsz-e akármikor az intézetből, vagy nem.

Ha annyira rossz lenne a helyzet, akkor marhára nem érdekelne.

Szerintem ne hozd ilyen helyzetbe a szüleidet, mert attól csak rosszabb lesz, és a gyámügy úgyis megvizsgálja, hogy most mi a helyzet.

Szerintem gondold át, mielőtt ilyen kérdést felteszel. Komolyan gondolod, hogy a családodat(amiből 1 van a világon!!) eldobd? Gondolkodj el komolyan... anyukád mit szólna, ha meglátná ezt a kérdésedet? Hogy esne neki, hogy a saját lánya így gondolkodik? Persze nem tudom milyen nálatok, és hogy valóban neked van igazad, vagy csak túldramatizálod a helyzeted. 13-15 évesen én is menekülni akartam otthonról. 14 évesen bekerültem koleszba, ahol jól éreztem magam, barátokat szereztem, és majdnem a magamura voltam. Most 17 vagyok, és fontosabbnak tartom a családom, mint bármi mást. Anyummal is teljesen 'barátias' a kapcsolatunk. Rengeteg dolgot megbeszélek vele, holott régen szinte csak vitakoztunk.

Erről a hétvégi bulizásról meg... ha nyíltan elmondod, hogy hova szeretnél menni, és megegyeztek egy időpontban, hogy addigra percrepontosan(!!) otthon leszel, akkor egy idő után sokkal engedékenyebbek lesznek. Először nekem is hazugságokat kellett kitalálnom, hogy elmehessek otthonról(pedig nem vagyok buliba járkálós típus), egyszer lebuktam, és jött a kérdőre vonás. Visszakérdeztem anyunak, hogy ha megmondom őszintén, hogy hova megyek, akkor elengedett volna? Megbeszéltük, hogy ha őszinte vagyok, akkor elenged, de neki is lesznek feltételei, és mondta, hogy ha eljátszom a bizalmát... és én tiszteletben tartottam.

Nem tudom mennyire idevaló ez a sztori, csak a kérdésedben is azt volt fontos megkérdezned, hogy ugye mehetsz bármerre bármikor. Szerintem gondolkodj el, és ha konfliktus helyzet van, gondold magad szüleid helyébe, hogy az ő szemszögükből is lásd a dolgokat. És nem prédikálni akartam, csak segíteni, remélem sikerült!:) sziaa