Tényleg én rontottam el mindent?
válasza:Nem tudom....mi 3 és fél éve vagyunk együtt,3 éve együtt is élünk,most a babára várunk!
Az tényleg durva ha még nem vagy csládtag,mi azért már ugyanúgy hazajárunk egymás szüleihez....mondjuk én sem sütögettem még együtt anyósommal:)
Lehet hamar jöttetek össze és most jöttök csak rá hogy melyiktek mire vágyik,lehet kiderült hogy nem is egymásra!
Bár azért hozzá teszem hogy nem a a párod szüleinek kell hogy családtagként kezeljenek,hanem hogy a párodnak legyél te a családja!
Biztos szeretitek egymást,szerelemmel?
válasza:3 év szerintem elég sok idő, hogy megismerd őt és családját is. Az hogy egyikőtök sem érzi azt, hogy a te náluk családtag légy ez nagy baj! Ezt te nem tudod azzal kimagyarázni, hogy visszahúzódó típus vagy! Ha 3 év alatt nem tudtál beilleszkedni közéjük, akkor valószínűleg ezek után sem fog menni. Én 16 éves voltam amikor a férjemmel megismerkedtem. 3 év udvarlás után vett el feleségül, tehát 19 voltam. Én sem a nagy számról voltam híres, de elmondhatom, hogy 1 éven belül engem családtagként kezeltek akárcsak az én családom a férjemet.
Ezért is furcsállom azt amit leírtál.
Szerintem el kéne gondolkodnotok arról, hogy van e értelme folytatnotok a kapcsolatotokat vagy inkább mindenki megy a saját maga útján.
válasza:Nem tudom....mi 3 és fél éve vagyunk együtt,3 éve együtt is élünk,most a babára várunk!
És ennek mi köze volt a kérdéshez? Azon kívül, hogy esetleg a kérdező most még szarabbul érzi magát. Mert ebből levont konklúziót nem láttam.
Kérdező, nem tudod megbeszélni a barátoddal, hogy gyakorlati példákkal szemléltetve mi a baja? Hátha kibukik valami konkrétum, illetve ő is adhatna tanácsot, hogy mivel lehetne feldobni a kapcsolatotokat.
válasza:Ebben a helyzetben nem hiszem, hoyg azza kellene foglalkoznod, ami a feltett kérdésed, hogy te rontottál-e el mindent. Inkább a jövőre összpontosíts és arra, hogy mit szeretnél, és mit lehet tenni.
Szeretnéd ezt a kapcsolatot? Ha igen, akkor beszélj a barátoddal, gondold végig, mi az, amin érdemes változtatni. Nem biztos, hogy csak neked kell változtatnod.. a barátod részéről nem jogos a reklamáció, ha csak azért zavarja valami mert a haverja barátnője más. Ha azért zavarja, mert szeretné, hogy családtag legyél náluk, akkor adjon ehhez segítséget. Sőt, a szülei is tudnak segíteni, ha tudják, hogy ti mit szeretnétek., jobban bevonhatna a családi programokba.
Szóval az a lényeg, hogy előre nézz, ne vissza!
válasza:"ezek szerint az olyan embereknek, mint én, akik nem annyira közvetlenek,nem is kéne élniük és párkapcsolatban lenniük, ha úgysem képesek olyasmire, mint mások"
nahh, fenéken billentelek mindjárt. Fejezd be az önsajnálatot! Ez nem vezet sehova.
Mindenki más. Mindenki másra képes. A saját életedet éld, ne másét próbáld utánozni.
23:16 én tényleg igyekszem, rengeteg családi programban részvettem már, együtt is nyaraltunk és szerintem minden jó volt, ezért sem értettem a dolgot, hogy miért gondolja így a barátom. Jó, amikor náluk vagyunk akkor nem szoktam a szüleivel leülni beszélgetni, de amúgy is az apukája szinte mindig a gépnél van, az anyukája meg vagy főz, vagy a kertet gondozza, szóval legtöbbször elfoglalt, és persze nem arról van szó, hogy nem akarok segíteni, de valahogy nekem nem jön természetesen, hogy odamenjek és megkérdezzem, hogy miben segíthetek, mert nem akarom megzavarni stb... szóval inkább azért van, mert magamat nézem le, aztán lehet nekik meg úgy jön le, hogy én csak ott vagyok és nem csinálok semmit. mondjuk már többször mosogattam el náluk, szóval azért ha tudom kiveszem a részem a munkából, csak nem tudok közvetlen lenni, hogy csak úgy oda, menni és segíteni, ez a baj:/ de lehet ez idővel változna,csak nekem "kicsit" lassabban menne, meg előtte az önbizalmamat kéne helyrerakni, ami nem kis munka lenne
23:19 nem akarom magam sajnáltatni, csak azt nem értem, hogy attól, hogy valaki nem olyan közvetlen, mint mások, miért ne érdemelne ugyanannyit? meg rosszul esett, hogy másokhoz hasonlít, hogy mások mennyivel jobbak, mint én... ez kinek ne esne rosszul?
válasza:Az, hogy nem érzed magad családtagnak, azon is múlik, hogy a szülei és ők sem kezeltek családtagként! Szóval ez nem csak a te hibád. Ha a fiam barátnője járna hozzánk (nincs fiam amúgy), és látnám, hogy visszahúzódóbb, félénkebb, én biztos igyekeznék oldani a feszültségét. Ha nálunk lenne, pl. direkt nekiállnék palacsintát sütni és kihívnám a konyhába, hogy segítsen megtöltögetni.
A barátod is sok mindent tehetett volna az ügy érdekében! (Pl. megkéri az anyját, hogy hívjon ki a konyhába és kedvesen beszélgessen neked, "spontán" kérdezze meg, nincs -e kedved szószt keverni stb.)
Beilleszkedni csak egy nyitott társaságba, családba lehet.
Ha azt mondod, szerinted ők mindent megtettek, akkor viszont neked kell kicsit "feltuningolni" magad: magadtól ajánlkozni pl. mosogatásnál, krumplipucolásnál, konyhai munkáknál, olyankor nagyon jól el lehet beszélgetni az anyukával. Kezdve azzal, hogy mondja el/mutassa meg, ő hogy szokta csinálni x ételt, amit ettél náluk és tényleg ízlett.
Saját készítésű kis ajándékok a családtagoknak karácsonykor, névnapra (pl. befőtt, mézeskalács, BÁRMI).
A gesztus és a nyitó szándék a lényeg, hogy érezzék, kíváncsi vagy rájuk és megkülönböztetett figyelemmel kezeled őket. A legrosszabb, amit negatív esetben tehet egy lány, ha a szülőknél töltött időben elbújik a srác szobájába, és ha véletlen kérdezgetik, tőmondatokban válaszol, feszeng, és ő maga semmilyen érdeklődő kérdést nem tesz fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!