Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tényleg én rontottam el mindent?

Tényleg én rontottam el mindent?

Figyelt kérdés
Barátommal több, mint 3 éve vagyunk együtt, voltak kisebb-nagyobb viták, de jelenleg jól megvagyunk, szeretjük egymást. Azonban úgy március-április-május környékén volt egy olyan szintű vitánk/elhidegülésünk, mint még soha a kapcsolatunk során, komolyan felmerült a szakítás kérdése (korábban is sokszor felhozta ezt, amikor veszekedtünk, de utóbb kiderült csak mérgében mondta) de most úgy tűnt, teljesen komolyan gondolta, már azt is mondta, hogy nem biztos abban, hogy szeret. Alig találkoztunk, és mikor neten beszéltünk akkor is csak veszekedtünk. Aztán elmondott egy olyan dolgot, amin azóta se tudtam "túllépni": azt mondta, hogy a kapcsolatunk teljesen ellaposodott, minden találkozásunk ugyanolyan 3 éve, konkrétan semmi nem változik, beállt egy bizonyos állapotba. Pedig én ezt nem így éreztem, én igyekeztem mindent megtenni, hogy boldogok legyünk, és ez nekem nagyon rosszul esett, egy világ dőlt össze bennem. Ráadásul még azt is mondta, hogy valahogy még így 3 év után sem vagyok családtag, pedig az egyik haverja, aki akkor fél éve jössz össze egy csajjal, máris családtagnak számít a barátnője családjánál. Ez végképp kiverte nálam a biztosítékot, bénának éreztem magam ebben a "kapcsolatosdiban", de hát nem tehetek róla, én visszahúzódóbb típus vagyok, és igaz, hogy nem szoktam a szüleivel túl sokat beszélni, de semmi gond nem volt, legalább is szerintem. És azt mondta a barátom, hogy nem érti, hogy nem alakult ki olyan, hogy én együtt sütögessen az anyukájával vagy ilyesmi. Én erre csak annyit tudtam mondani, hogy én ilyen vagyok, eddig is tudhatta hogy nem vagyok valami közvetlen, és hogy sajnos tényleg így van, de nem tudom családtagként érezni magam náluk. Szerintetek is én hibáztam? Mert én úgy gondolom, ha ilyennek ismert és szeretett meg, akkor ezt nem kéne a "fejemhez vágnia", minden esetre ez nagyon rosszul esett, és azóta is ha találkozunk folyton azt érzem, hogy meg kell felelnem neki... de én ezt nem tudom meddig bírom:( Persze nagyon szeretem, de nem tudtam, hogy ezt gondolja, és ezzel nagyon megbántott. 20/L
2011. okt. 24. 22:54
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:

Alapból vagy ők is távolságtartóbbak/merevebbek, vagy egymással generáltátok az ördögi kört: felmérték még az elején, hogy zárkózottabb vagy, ezért egy ponton túl már nem is próbálkoztak.


Ja, és a barátodnak is te vagy az első komoly kapcsolata, ha jól emlékszem. A szülőknek sincs akkor még sok tapasztalatuk ilyen téren, hogy kezeljenek egy barátnőt. Ti vagytok egymás "próba-darabjai".


Az is lehet, hogy a fiuknál lekövették a kisebb-nagyobb vitáitokat és úgy döntöttek, nem kötnek be túlságosan magukhoz érzelmileg, mert ki tudja, mikor szakítotok.


Sok minden állhat a háttérben, amit nem tudhatunk, de ha érzed a saját hiányosságaidat e téren, akkor szépen apránként kezdj el közelíteni feléjük. A barátod is megkérdezhetnéd, ő észrevette -e, mennyire átnéznek rajtad, Vagy megkérhetnéd, hogy beszélgetésnél vonjon be tudatosan téged (pl. mit gondolsz a témáról).

2011. okt. 24. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!