Tényleg én rontottam el mindent?27 éves nő vagyok. A párom 31. Külföldön dolgoztunk a párommal,akkor már 2éve voltunk együtt,és jó pár hazugsága felszínre került.

Mind a ketten hülyék voltatok, és szépen elbeszéltetek egymás mellett. Ha ennyire zavart a hazudozása, miért nem lehetett fair módon szépen szakítani, és utána összegabalyodni azzal a másik sráccal? Így természetes, hogy a barátod jó színben tudta beállítani magát az ismerősök előtt.

A férfiak egyébként sosem felejtik el a megcsalást. Lehet, hogy azt mondják, mindent megbocsátottak, de ez hazugság. Az igazság az, hogy a megcsalást ők a férfiúi önbeszülésükön esett foltként fogadják, és mindig is ott fog bennük bujkálni az, hogy "ez a nő nem hűséges". Az állandó felemelgetéssel téged akar büntetni, mert úgy gondolja, egyedül te vagy a hibás a történtekért.

A szavaidból nekem az szűrődik le, hogy igazából te már nem szereted őt: akkor miért vagy még mindig vele? Nem lenne tisztább szakítani, és megkeresni a régi srácot?

Mindegyikototk hibas, mert egy huseges, normalis kapcsolatban nem hempergunk mas agyaba.

Minel elobb szakitsd meg a kapcsolatot a baratoddal, es hidd el, hogy nagy-nagy kulonbsegek vannak ffi-ak kozott, ismerjel meg tobbet is, es ne a ferjed legyen a norma neked. Te is irod, hogy a masik fiut visszasirod, persze, mert mas volt mint a parod.

Hagyd ott, soha nem leszel vele boldog egy hazug kapcsolatban, ahol egyfolytaban veszekedtek, es azon jar az eszetek, hogy ki kivel hogyan ....stb.

Kezdj uj eletet, igy gyerek nelkul sokkal konnyebb, mint ugy, ha mar lenne 1 vagy 2 gyereketek egyutt.

Hagyd ott, es eljel!!!

Hogy írjak egy kicsit mást is.

Hasonló helyzetben voltam anno. Ő rengeteget hazudott, nálam betelt a pohár, és megjelent egy fiú, aki minden ismeretség nélkül kijelentette, kellek neki.

Tudom, hogy azért sóvárogsz a fiú tán, mert úgy érzed többet ad, mint a jelenlegi párod, én is így éreztem (ennek ellenére nem csaltam meg, hanem gondolkodási időt kértem minden féltől)

Végülis a párom mellett maradtam, amit még sokáig nagyon bántam, mert ő nem változott, én meg sóvárogtam a boldog élet reménye után, és keseregtem, mit szalajtottam el.

Aztán leültem a párommal beszélni. Sok mindenről nem is tudott, hogy fáj nekem, sok hazugságot ő egyszerű lódításnak tart, míg én napokig sírtam miatta.

Elmeséltem neki a fiút is, hogy majdnem megcsaltam emiatt, és hogy erről mi a véleménye.

Azóta nem is tudom, ha nem is mindenben változott, de nagyon igyekszik ezt látom. És habár nem haragszom rá, én is a mai napig felhozom neki a 4 évvel ezelőtti bakikat is, talán hogy mindig érezze egy kicsit, megbántott, talán hogy ne felejtse el, majdnem elveszített, talán, hogy lássam rajta a lelkiismeretfurdalást, és ezáltal azt, hogy szeret (ilyen téren ő sem működik másként szerintem).

Az, hogy látom rajta az igyekezetet, hogy küzd, elfelejtette velem a másikat, ha nem is teljesenb (érzéseket nem táplálok iránta, és nem bántam meg, h nem hagytam ott a párom!).

Neked kell számot vetni:

1. Küzdöttél-e érte eleget, hogy ne alakuljon ki ez a helyzet, és ha már kialakult, mit tesztek közösen azért, hogy ez ne álljon fenn?

Ha nem sokat, akkor nem érdemes firtatni együtt maradjatok-e, mi nagyon sokat küzdöttünk, és nagyon sokat szenvedtünk, mire helyrejöttünk.

2. Vesd össze a két férfi tulajdonságait (köztük az emlékeket). Nem tudhatod, hogy a másik fiú vajon hogyan reagált volna ugyanebben a helyzetben, hiszen alig ismered (lehet elmond mindennek, és még le is k****z a szűk körében, nem ám visszafogad). A jelenlegi párodnál mindenképp dicséretre méltó, hogy szeret annyira, megpróbál (még ha nem is sikerül) szemet hunyni efelett, de neked kell rávilágítani, Ő IS TETT EZÉRT!

Visszahúzó erő lehet még a rengeteg közös emlék, ellene szól az új szerelem reménye.

remélem tudtam hasznos választ adni, gondold át, és BESZÉLNI, BESZÉLNI, BESZÉLNI!!!!!

Minden egyes fájdalmas emlékről.