Normális, hogy nem szeretnék gyereket?

Mellesleg az állatvilágban sem szaporodik minden nőstény (és minden hím). A farkasoknál pl. a falkában csak az alfa hím és alfa nőstény nevelnek kölyköket, és a többi nőstény pl. csak akkor léphet előre, ha az alfa nőstény elpusztul. Ekkor a rangsorban a következő nőstény kerül a helyére.

A méheknél ugye csak a királynő szaporodik.

Egyes hangyafajoknál ugyanez a helyzet.

Szóval biológiai szempontból egyáltalán nem kényszer a gyerekvállalás.

Tudod mit mondok? Én ugyan nagy gyerekpárti vagyok, de ha Te nem érzed magad annak, akkor NE szülj! Baromi nagy baj, hogy a nyomásnak engedve olyanok is vállalnak babát, akik pontosan tudják magukról, hogy nem akarják, nem vágynak rá, nem alkalmasak a feladatra.

Ha te tudod magadról, hogy nem való neked, és ezért nem vállalsz, az csak becsülendő. Mert a meg nem született gyereked életét nem fogod tönkretenni, de ha megszülöd és csak koloncnak érzed, akkor mindannyian csak kínlódtok.

Egyszerűen csak figyelj magadra, és ha belülről jön az indíttatás, hogy mégis... akkor engedj neki. :) És akkor leszel jó, boldogító anyja a gyerekednek, ő meg akkor fog Téged boldoggá tenni. :)

Szerintem normális.

Az szerintem amúgy semmit nem jelent, hogy téged mások babái nem érdekelnek, és nem olvadsz el, és nem kezdezs idegesítő kuruttyolásba tőlük :) Sokan nem tesznek ilyet, és amikor megszületik a saját babájuk, akkor rájönnek, hogy teljesen más érzéseket táplálnak mások és a saját babájuk iránt. :)

Azért azt had mondjam el (én is), hogy nagyon sokan idős korukban megbánják, hogy nem vállaltak gyereket. Magányosak. Persze lesznek majd olyanok, akik erre rögtön rávágják, hogyha vállalsz is gyereket az sem fogja rád nyitni az ajtót, de ez nem így van :) Ez csak kivételesen rossz családokban van így, vagy ha nagyon nagyon messze vannak egymástól a családtagok. De tegyük hozzá, hogy azért a többségre nem ez jellemző. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekvállalás a legnagyobb kaland és kihívás az életben. Semmi sem nehezebb és csodásabb nála. (mondom ezt úgy, hogy nem vagyok ősanya típus, sokmindenben hasonlóan érzek, mint te: én ugyanúgy rettegek a terhességtől, szüléstől, a változástól, attól, hogy nem leszek jó anya, stb.)

Szerintem gondold ezt még át.

A szívem mélyén szeretnék gyereket, mégsem szülök. Normálisnak tartom magamat, a rendszer és a kultúra nem normális, mert ilyen körülmények között sok nő inkább nem szül.

Egyébként azzal sincs baj, ha valaki a körülményektől függetlenül mondja azt, hogy nem vágyik az anyaságra. Ugyan nem tartozik a többséghez, de normális, hogy nem vagyunk egyformák.

33/L