Zárjam el a gyerekem elöl az ételt?

Előre is elnézést kérek, ha összefüggéstelenül írok, szétvet az ideg. A gondom, hogy a 9 éves fiam el van hízva (125 cm-hez 62 kg az utolsó mérések szerint). Tudom, hogy maximálisan az én hibám, hisz nem egy nap alatt lett ilyen. Úgy iskolás korától kezdett növekedni a súlya drasztikusan, bár tény, sosem volt vékony (már kivizsgáltattam, nincs szervi vagy hormonális baja, tényleg csak a sok evés és a genetika a ludas). Sajnos az én családomban is megvan a hízásra hajlam, nagy kínkeservek árán tartottam meg a súlyomat, és azóta is vigyáznom kell. A férjem mackósabb, de nem igazán kövér.

Jó ideje próbálom a gyereket helyes táplálkozásra szoktatni, csupa zöldséges, zsírszegény ételt készítek. Férjemnek szoktam valami pluszt, mert mégis férfi és kell az energia a munkájához. A gyerek meg is eszi a diétás kosztot, a baj ott van, hogy máshol is eszik. Zsebpénzt régóta nem kap, mert tudom, mire költené. Erre megtudom a tanároktól, hogy lopkodja a társai ételét, illetve elcseréli a szendvicseit édességre. A másik nagy gond az apai nagymama, aki egy legalább 120 kg-s nő. Természetesen szerinte én és a védőnő beképzeljük, hogy elhízott a gyerek, csupán gyermekien dundi. A fiam iskola után sokszor egyből hozzá megy, én meg hallgathatom anyósomtól, hogy éhezik a gyerek, mit képzelek, hogy nem adok neki ennivalót... A férjem kimarad a vitákból, struccpolitikát folytat. Elismeri, hogy kövér a gyerek, de ő nem érzi súlyosnak a gondot, mondván ő is kövér volt gyerekként.

Korábban a gyerek kifosztotta a kamrát (megette az apjának készített vacsorát stb.), most már kulcsra van zárva. Lassan a hűtőt is le kell lakatolni, vagy elzárni valahova, mert bármi legyen benne, megeszi ahogy van. Anyósom ezért is lehurrog, azt hiszi éheztetem a fiam vagy sajnálom tőle.

Úgy érzem, egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok az elnyomással szemben...

Tudtok valamit tanácsolni, voltatok-e hasonló helyzetben?