Néha úgy érzem nem tudom elképzelni hogy gyerekem legyen. Ez még azért normális?

Én borzalmasan félek a fájdalomtól.Ha mennem kell orvoshoz,már be is lázasodom,és pánik lesz úrrá magamon.Az érzéstelenítők többnyire azért nem hatnak,mert annyira felturbózom magam,hogy a félelem miatt nem hat.

Nekem is eszembe jutottak,hogy én képtelen leszek gyermeket szülni,hiszen egy sima vérvételnél már "haldoklom"A fájdalomküszöböm a béka feneke alatt így képtelenség,hogy én órákig vajúdjak.Mégis 9 hónap terhességet lazán tűrtem, szinte a hasnövekedésen kívül semmi terhességi tünetem nem volt.A szülésnél még félni sem volt időm,mert 10 perc alatt megszültem a fiamat.Nagyon kicsi fájdalmam volt csak.Inkább olyan menstruációs görcsös fájdalom. Ma már csak nevetek azon,hogy feltételeztem,hogy nem leszek képes szülni..(igaz,azért nincs több gyermekem,mert a fájdalomtól való félelmem még mindig erősebb)

Hogy képes lennék ellátni? Ez is megfordult a fejemben..De az élet úgyis úgy alakul,hogy képes legyen az ember jó anyja lenni a gyermekének..Hogy ó anya leszek-e? Ez ma is megfordul a fejemben,és a fiam viselkedéséből,beszélgetéseinkből az jön le,hogy bizony jó anya vagyok..

A kérdéseid nem egyediek,hiszen mindannyian feltesszük magunknak..De rajtuk áll,hogy jól csináljuk-e.

Változni fog. Még annyira az életet elején vagy, hogy azt el sem hiszed. Normál felfogásban 17 éved van gyermeket vállalni.

Amúgy van tapasztalatom arról, hogy létezik igazi.

anyukám 20 évesen került ide, tavasszal. Nyáron megismerte apámat. Novemberben összejöttek, áprilisban eljegyzés, júniusban esküvő. Következő nyáron megszületett a bátyám.

Lassan 30 éve házasok, és négy gyermekük született.

Én 17 évesen jöttem össze a férjemmel. 19. szülinapomon megkérte a kezem (dec 17), a kislányunk gyógyszer mellett megfogant December 27.én

Férjemmel most már azon viccelünk, hogy ez a tíz nap mentette meg az életét apám haragjától.

A lányunk érkezése egy hónapot változtatott a terveinken. Augusztusi esküvő helyett Júliusi lett, hogy beleférjek a menyasszonyi ruhába.

De ez csak a máz. Én is rettegtem, hogy nem vagyok alkalmas a gyerek kihordására, megszülésére, nevelésére.

De ezeknek 90%a ösztönből jön, amit a hormonok indítanak be. Persze hogy most nem érzed.

Emlékszem iskolában a barátaim, azon vicceltek, hogy ők képtelenek lennének még egy embert életben tartani. Az egyik lány most szült, és írta, hogy nem is sejtette, hogy ez az egész ennyire magától jön.

Az önbizalmadat egyedül te építheted ki, de kérhetsz segítséget is. Írok privátot!