Ez kinek hogyan esne? Ki hogyan kezelné a szitut, és mit szólna hozzá? Mit lépjek?
19éves lány vagyok, barátom elmúlt 20. 1éves járunk, szeretjük egymást.
Jól kijövünk egymás szüleivel, bár ő az apjával él. De sokszor vagyok náluk és barátom is nálunk, olykor 7köznap is, mert nekem kötetlen a suli, okleveles képzésen vagyok, ő idén végez, de nagyon jól tanul.
Focizott évekig, idén abba akarja hagyni erre az apja teljesen elborult, hogy márpedig ha tetszik ha nem akkoris focizni fog, barátom elmagyarázta neki ,hogy ezt nem ő dönti el, és ha abba akarja hagyni abba hagyja. Erre az apja bevezetett egy szánalmas szitut, ha nincs foci nincs 7köznaponként együtt alvás. Barátomnak csütörtökön van mindig az uccsó napja a suliban, péntekenként nem kell nekik járni. De az apját nem érdekli 2 hete csütörtök este se alhat itt, hiába nincs neki iskola másnap.
Barátom mondta hogy beszél vele, stb. De a helyzet nem javul.
Barátom ma itt volt nálam beugrott sulki után, persze nem alhatott itt. Mondta hogy felhivja az apjáthogy mikor ér haza, kinézte magának a 6órási buszt
Erre nem azt mondja az apjának, hogy megy 6kor mert addig velem akar lenni, neeem. ezt mondja "Itt vagyok, de 6kor megyek mert akkor van csak buszom" És elkezdett magyarázkodni hogy de holnap megcsinálja a ma elhalasztott otthoni melot ha kell.
Nagyon gáz volt az egész. úgy érzem mintha 13lennék, és 2hónapos lenne a kapcsink, rendes gyerekként kezel minket az apja.
Én sosem tanultam rosszul, meg az én szüleim is fogtak, de basszus lány létemre nem csinálták ezt velem, vagy max 1hétig. És mégse lettem link, kis r**anc.
Eddig nem volt ez, nagyon rosszul esik ez. Tényleg azthittem barátom megoldja, de nem.... 4napja nem láttuk egymást, sir nekem a teloba h hiányzom neki, erre tessék.... semmit sem változtat a helyzeten.
Ha nagyon akarná szerintem feljönne és ittaludna vagy meg oldaná. Olyan mintha csak 7végi csaj lennék... mintha nemis a barátnője lennék, hanem a k**vája.
Meg nekem mondja hogy ja beszél az apjával, állitolag beszélt is vele...meg stb erre teloba meg magyarázkodik neki, h miért azzal a busszal megy és h azért megy azzal mert őőő....iizzé meg ez meg az és mert azt éri el és ahhoz van csatlakozása. Ha nagyon velem akart vna lenni maradt volna estig is.
Az elején még elhittem hogy igen megoldódik minden, hogy nem lesz dedó, de nem. Nem képes vagy nemis akarja megoldani. Olyan törésnek érzem ezt a kapcsolatunkba. Lehet hisztisnek gondoltok, de ezt megélni hogy ugymond csalódok ilyen téren a srácba akit szeretek, és azt hittem szeret nagyon rossz. Mindig azt mondta sosem engedi hogy tönkremenjünk, mert szeret, erre tessék ezt sem tudja elintézni.
Olyan szomorú és csalódott vagyok, megint összevesztünk.
másnak biztos nem tünik nagy bajnak ez h 7köznap nem alhatunk együtt.
csak tudjátok mi igy ehhez hozzászoktunk soha egyikünk szüleinek se volt ellene kifogása. Mondván azért felnőttek vagyunk, tudjuk mit akarunk, vállaljuk a felelősséget.
De ez nagyon fura érzés. Hétköznap is időre haza kell érnie, eddig sose volt ez. Most ma is ez esett rosszul.
Tekintve hogy 4napja nemis taliztunk, ma se lehettünk együtt sokáig, megint vitatkoztunk.
Lehet csúnya dolog, de sokszor elábrándozok hogy boldogabb lennék egy határozottabb pasi mellett, aki bár nem tipor át a szülein azért kiáll mellettem és tényleg ezt a szitut is lazán lekezelné. :( Kezdek boldogtalan lenni.
NEKI NEM IS ROSSZ, CSAK NEKEM VAGY MI? HA MEG ROSSZ MIÉRT NEM OLDJA MEG?
most is sirok, egyszerűen mérhetetlen csalódást érzek.
Rosszul esik, szeretem meg minden...de nagyon csalódott vagyok, hogy 1év után ide jutunk hogy még ezt sem tudja vagy nemis akarja megoldani értem/értünk.
És még ki akarunk menni 2en nyáron külföldre...nemhiszem hogy menni fog.
Az apja lehet hogy kiköltözik külföldre, már bele se merek gondolni hogy mi lesz ha a barátomat is zsarolja hogy menjen vele...én abba belehalok ha itthagy:(
Nem tudom leirni mit érzek, nem tudom megfogalmazni.
Megváltoztak a napjaim, már mindent máshogyan tervezek mert nincs velem ugymint ezelőtt 2hete, engem ez tönkre tesz. Semmi sem a régi, hiába intézem a dolgaimat, valami kiégett bennem, felemésztett a csalódás és a lemondás.
nem ezt szerintem neki kell megoldania!
Vele se csinálta még ezt az apja, hiába ül le vele beszélgetni az apja elkezd orditani állitolag meg ilyenek.
Eddig olyan jól megvoltunk, talán ez egy jel... talán most jött el az idő hogy azt mondjuk vége és fejezzük be ezt az 1évet? Talán most kell kilépnem? :( Nemtudom mit tegyek.
Félek hogy hiába várok 1-2 hetet ez csak rosszabb lesz, ha az apja látja hogy szót fogadunk neki
lehet hogy maximálisan támogatnom kéne, szerintem ő forditva ezt tenné velem. De ez nekem akkora csalódás vele szemben annyira nem tekintem férfinak hogy nem tudja ezt orvosolni, hogy egyszerűen meginogtam, nem tudom akarom-e még Őt. Jovolt ma vele, de talán a harag miatt...mégsem élveztem a talit annyira.
Valami elmult bennem, és félek hogy a dolog kajak odáig fajul hogy az apja megparancsolja neki h menjen ki vele svédországba
Amíg az apjával lakik, addig az van, amit ő mond, hiába felnőtt a barátod. Gondolj bele, milyen érzés, ha hazamész, és csak a vita van, meg a veszekedés. Tudod, okos enged... De azért találkozik veled, próbálja megtalálni az arany középutat.
Te választásra akrod kényszeríteni az apja és közted, márpedig épeszű ember a családját választja, mert lehet, hogy nem maradtok örökké együtt. Illetve valószínű, ha te tényleg emiatt ott akarod hagyni.
Kicsit gondolj bele a helyzetébe, amit írsz, azok alapján nagyon szeret, de nem akar az apjával vitatkozni, inkább megpróbálja úgy intézni, hogy mindenkinek jó legyen. Az a baj, hogy neked ez nem elég.
Elhiszem, hogy jó lenne többet együtt lenni, de sajnos az ember nem válogathatja meg a családját.
Te nem tudsz menni hozzájuk, elzavarna az apja?
Értem miről beszélsz, bár az indokaidnak félig adok igazat.
1.
amit itt mindenki írt, hogy hiába nagykorú a pasi, az apjával él, nem tud önálló egzisztenciát elkezdeni, hiszen még tanul, és ha nagyon pattog maximum azt éri el, hogy mehet hozzátok lakni és a te szüleiden élősködhet, amíg el nem végzi az iskolát, vagy nem tanul tovább és elmegy melózni csak azért mert nem fért meg az apjával. Úgyhogy ebből a szempontból jobb ha nem feszíti túl a húrt.
2. abban viszont neked van igazad, hogy ezt a dolgot máshogy is kezelhetné, vagy máshogy is viszonyulhatna hozzá. Te csak azt látod hogy folyton nyavalyog hogy ő milyen sajnálatra méltó és a szemét apuka hogy bánik vele. Igazad van, ha nem képes egy kis trükközésre, akkor sose fogja vinni semmire az életben. Nem tudom hogy egyébként mennyire életre való a srác. Ezt neked kell eldöntened.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!