Azokhoz szólna a kérdésem akiknek nem él az édesanyjuk. Hogy oldjátok meg a hétköznapokat?

Mi lenne? Megoldod.

Nekem él, de egyébként egyáltalán nem foglalkozik az unokákkal, nekem is mióta élek, azóta sz.rik a fejemre, szóval mintha nem lenne.

Reggel elvisszük a gyereket, délután elhozzuk az oviból, iskolából, bevásárláshoz elvisszük magunkkal, apával felváltva oldjuk meg a dolgokat, és időnként megkérünk valakit, hogy figyeljen rá, pl. átmegy addig játszani máshoz, amíg mi valamit elintézünk, legközelebb meg ők hozzák át a gyereket.

Ilyenkor persze tudják, hogy nem vagyunk otthon, telefonszám leadva, stb. Sosem tudni, mikor történik valami.

Ez kb. évente háromszor.

Egyébként nem egyszerű, de nem lehetetlen megoldani az életet nagyszülők nélkül.

Ha anyósod segít, még szerencsés vagy. Neked nem az anyád, de a férjednek igen, és a gyereknek ugyanúgy a nagyanyja.

Hidd el, sokan vannak, akik nem számíthatnak se anyai, se anyósi segítségre, mégis remekül boldogulnak. Miért? Mert muszáj.

Te is ügyes leszel, ha eljön az ideje, beletanulsz a dolgokba, rutinossá válsz. Persze, jó az, ha tudsz valakitől kérdezni, tud valaki néhanapján vigyázni a gyerekre, de nagyszülők nélkül is van élet.

2 éves volt a lányom, amikor anyukám meghalt, és 6, amikor anyósom is meghalt. A papákra nem számíthatunk. Testvéreink messze vannak, meg nem is olyan a kapcsolat. Vagyis teljesen magunkra vagyunk utalva. Sőt, konkrétabban én vagyok igazán magamra utalva, mert a férjem munkahelyén nem megoldható pl. olyan dolog, hogy beteg a gyerek, és Ő jön táppénzre, vagy iskolaszünetekben akkor kapna szabit, amikor jó is lenne, mert épp nem nagyon tudom hova tenni a gyereket.

Kérdezni nincs kitől, ha valamit meg kell oldani, valamiben dönteni kell, csak mi vagyunk.

De azért megoldjuk. Hozzá tartozik, az én munkám olyan, hogy ha kell, hazaviszem, és akkor tudok otthon lenni a gyerekemmel. Szabit csak úgy veszek ki, amikor iskolaszünet van, vagy beteg a gyerkőc, az is épp elég sok egy évben. :-)

Amíg kicsi volt a gyerekem, vagy vittem mindenhová magammal, vagy olyankor intéztem a dolgokat este, amikor az apjával otthon maradhatott. Pl. bevásárlást simán el lehet ma már intézni este 7 után is a multikban. De volt, hogy tetanuszra kellett mennem, vittem a gyereket magammal (volt vagy 1,5 éves), és letámadta a doktor bácsit, amikor látta, hogy szurit ad :-))) Ezek akkor talán kínosak, de ma már csak mosolygós emlékek :-)