Anyukák, akiknél kicsi s korkülönbség a gyerekek között, hogy bírjátok a hétköznapokat?

Ugyanígy. :o)

Nekünk apával hetente egyszer van egy "közös napunk", ilyenkor délután átjön anyósom, és én randizom a férjemmel munka után a városban. Ez sokat segít! (Fektetésre érünk haza.)

23 hónap van nálunk, 1 és 3 évesek, a nagyot oviba szoktatom éppen, remélem utána picit könnyebb lesz. Ők már a játékokon civakodnak non stop! :o)

Fel a fejjel, egyet kell aludni, és már felnőnek!

Ismerős a helyzet! Ma kellett ismét takarítanom, hiába volt pénteken alapos nagytakarítás, s minden napos felsöprés, ma olyan kosz volt, mintha 1 hete nem takarítottam volna.

Ma én is mostam, de még 2-3 adag vár a szennyes tartóban, s mire azok is beszáradnak, ismét teregethetek. A vasalásról most még csak álmodok.

Nagyon nehéz két kicsivel. Talán idővel könnyebb lesz. Én is ezt reméltem, de most meg állandóan pakolok a gyerekek után. É is nagyon elfáradtam. Szeretem a gyerekeimet, de nagyon elfáradtam.

Mintha én írtam volna,csak nekem tarkítja, hogy főiskola + különtanár angolból (február-márciusba szeretnék középfokúzni). Esküszöm nekem már az is kikapcsolódás, ha a tanárnál vagyok 2 órát 1 héten és ekkor anyukám vigyáz a kicsikre. Ő élvezi az unokázást én meg hallom a saját gondolataim :):)

Én is ugyan így csinálnám legközelebb, jövőre tervezzük a 3.-at, gyorsan letudom amennyi gyereket terveztünk és kész én nem írnám 10 év körüli gyerekek mellett előlről kezdeni.

2 év és 4 hós gyerkőcök anyukája :)

21 hónap a korkülönbség.

Háát, hol ilyenek, hol olyanok a napjaink. A nagyobbik dac és hisztikorszakozik, a kicsi pedig szepara-parázik...

Nem részletezném...