Nagyon magányos anyukák, hogy viselitek a hétköznapokat?

Sok anyuka van így. És tényleg szomorú dolog. Az én férjem reggel 5kor kel, 6kor megy el itthonról, és este éppen csak aludni jár haza. Szóval nálunk sem jobb a helyzet. Talán a hétvégék, bár akkor meg általában zenél (zenekarban játszik). Szóval én is egyedül vagyok a kislányommal szinte mindig. Mondjuk nekem van egy tündéri anyukám, aki ha teheti jön, bár mivel állandó éjszakás, elég sok pihenésre van szüksége. Ő heti 1x-2x szokott jönni. A régi barátnőim szépen lekoptak, még az is, aki oda volt a terhesség alatt, hogy Ő lesz a lányom keresztanyja. Egy darabig járt, kb 3 hónapja a színét sem látom. Kettő anyukát sikerült "összeszednem" Velük néha összefutunk, nagyon aranyosak, csak a gyerekek mellett nehéz bármit is csinálni, főleg, hogy az Ő gyerekeik már mennek, az én kislányom meg még nem, szóval a játszótér még nem a mi pályánk :) De talán ha már akkora lesz a kislányom, akkor majd a játszón elfoglalják magukat a lurkók. Amúgy az az igazság, hogy annyira hozzászoktam már a magányhoz, hogy néha el is felejtem, hogy vannak körülöttem emberek :D Erre nem készítik fel a kismamát, de többnyire ez az anyák sorsa. A baba csodálatos, és szereti is minden anya, viszont Ő sajnos nem társaság. Merre laksz? Jó lenne, ha Tatabánya körül, mert akkor jól összetalálkozhatnánk :D Fel a fejjel, lesz ez még jobb is :)

Én is így vagyok ezzel, szinte egész nap ketten vagyunk a babával. Ráadásul mi nemrég költöztünk vidékre (Zsámbékra), ahol senkit nem ismerek. Nekem is jól jönne egy kis társaság.:)