Hogy viselitek/viseltétek?

Nem egy családbarát állapot, az biztos, én nem vállaltam volna be (mondjuk a 3. gyereket sem)

Amikor fiam kicsi volt, naygon sokat voltam vele egyedül, borzasztó rossz volt.

Jó mindent ki lehet, vagy ki kell bírni, csak egy határon túl már az egésznek semmi értelme.

Sokkal jobb nem lesz sohasem, sot, maga a hianya egyre erosebb lesz, illetve idovel jonnek a gondok, ami a gyerekek egyedul nevelesevel jar. Rendben, hogy jelenleg nincs baj es nem megterhelo, de 99%, hogy az lesz idovel. Honapok alatt nagyon bele lehet faradni abba, hogy mindent egyedul kell csinalni. Nincs egy darab este a 20bol, 30bol, vagy 100bol, amikor nem te furdetnel, altatnal, nincs egy darab seta, amire ne te vinned el a gyerekeket, nincs egy darab homokozas, jatek, amit nem neked kellene asszisztalnod, nincs egy darab olyan hivatalos ugyintezes, bevasarlas, amit ne te inteznel. Es nincs egy darab perc, amikor nem neked kellene keszenletben allnod. A ferjem akkor is sokat dolgozott, amig itthon volt, de legalabb az egyik gyerek furdeteset atvallalta, elment bevasarolni, amikor tudott, vagy ha estenkent be akartam zarkozni fel orara a furdoszobaba, akkor addig fulelt o es ha gond volt, akkor nem nekem kellett abbahagynom a furdest.

Nalunk ez mar lassan egy eve tart es rettenetesen kimerito, hogy mindent, mindent nekem kell egyedul megoldanom, minden rajtam mulik, ha valami nem jol sikerul az csakis az en hibam, mindent nekem kell rendbehoznom. Ha egyszerre beteg ket gyerek, akkor felvaltva ugyelek mellettuk ejszaka, akkor nem alszom. Ha napokig beteg egyszerre mindketto, akkor napokig kell ezt csinalni. Ha valami kimegy a fejembol (pl egy csekk befizetese), akkor nincs senki, aki gyorsan berohan az ugyfelszolgalatra befizetni, hogy ne kapcsoljak le a tv-t, netet. Akkor vagy hirtelen megoldom, hogy fel napon belul utazhassak a ket gyerekkel, vagy elsetalunk a postara es varunk a visszakapcsolasra jo sokat. Ez van.

Es kozben csak magamat okolhatom, mert en felejtettem el a napi 100 dolgom kozul egyet.

Mindegy, nem elkeseriteni akarlak, csak ravilagitani arra, hogy a hianyerzet csak az elso idoszakban folyamatos (nalam kb napi 24 oras volt, majd belepusztultam), de eljon az a resz, amikor rajossz, hogy az allando szenvedes abszolut semmin nem valtoztat, csak meg nehezebben telik az ido es a gyerekek is latjak, hogy szomoru vagy folyamatosan. En idovel igyekeztem osszekapni magam es elterelni a gondolataimat, nem gondolkodni ezen folyamatosan, hogy mennyire hianyzik a ferjem.Igy is voltak boven orak, amikor eszembe jutott, kb minden reggel/este es napkozben a telefonalasok utan. Viszont gyorsabban telnek a napok, ha nem gondolok ra.

Egyszer-egyszer villamcsapasszeruen visszater az erzes, tart 1-2 napig, majd ismet akarattal tulteszem magam rajta.

Ennyi ido utan mar nagyobb gond a kimerultseg, telik be nalam a pohar, ahogy fent is irtam.

A ferjem kb 3 havonta tud hazajonni par napra, de akkor is hirtelen, utolso napokban dol el, mielott jon. Ez azert rossz, mert igy nincs konkret datum sem, amit varhatnek.

Pl most is majusban volt itthon, ugy volt, hogy julius elejen jon, de nem tudott. Azutan szo volt honap vegerol, de nem fog tudni. Most epp arrol van szo, hogy augusztus elso feleben jon, de ez ugy mukodik, hogy szabit csak szeptemberre kapott. Ha eljon augusztusban is, akkor vagy kirugjak, vayg nem, tehat necces. Szoval szerintem csak szeptemberben fogjuk latni.

Igaz, hogy az egesz kb szeptemberig tart, akkor jar le az egy ev, mar eldontottuk, hogy nem csinaljuk tovabb. Eleve hulyeseg volt belekezdeni, hirtelen dontes volt (es rossz), de sajnos a kikoltozeset el lehetett intezni 2 het alatt, a visszailleszkedest meg mar honapok ota tervezzuk es nem megy gyorsan ugy, hogy anyagilag se bukjunk sokat.

Mi is tervezunk egyebkent harmadik gyermeket, de biztos, hogy nem igy. Bennunket ezek utan mar max csak a halal fog tenyleg elvalasztani, megegyszer ilyen hulyeseget nem csinalunk.