Hogy viseltétek, viselitek a gyermeketek gyakori betegeskedéseit? Hogyyan kezeljük ezeket a nehéz napokat, időszakokat?

A lányommal az első 15 hónapban állandóan kórházból ki, kórházba be. Hatszor feküdtünk bent, nem részletezném. Az első időszakban, kezdő szülőként sokat sírtam, mindig elment a tejem, rengeteget aggodalmaskodtam - mert ez már nemcsak aggódás volt... És be kel valljam, sajnáltam magamat is, hogy miért pont velem történik ez, mikor másból csak úgy potyognak a gyerekek, ha kell, ha nem, aztán felnőnek úgy, hogy le se..., mégsincs soha semmi bajuk.

Azán a kórházban sok olyan gyereket láttam, akinek akut bélgyulladása volt, anyukája hordta a karjában 8 évesen, vagy szívátültetésre várt pár hónaposan vagy izomsorvadása volt. Pont emiatt örülök, hogy luk van a zrityónkon és megköszönöm Istennek, hogy az én lányom gyógyítható. És hogy vannak kórházak, ahova menni lehet, ha baj van, és segítenek.

Ebből próbálj erőt meríteni. Legyél erős, mert neked kell erőd adnod a prücsködnek is, te vagy az ő nagy és erős anyukja, aki mindig mosolyog és mindig átöleli, ha itt fáj, ott fáj, és mindig kitalál valamit, hogy felvidítsa. Támaszkodjatok egymásra a férjeddel, ilyenkor az amúgy kissé lusta apukákról is kiderül, hogy a családjukért tűzön-vízen átmennek. Nem eshetsz szét. És meglátod, idővel minden jobb lesz.

Remélem, nem találod kioktatónak a válaszomat. Annyira szeretnék segíteni.

Pont nemrég tettem fel hasonló kérdést. HEtekig nem aludtam, hol láz , hol hányás, hol simán alvászavaros üvöltés. NAgyon kivoltam. Nálunk már bölcsisek, hol férjem, hol én vagyunk táppénzen... Kimerítő. Amellett, hogy sajnálom őt, nekem is nehéz, idegileg ott lenni, lázat lesni, lavórt tartani-amelett, hogy hányás fóbiám van- és veszekedni, hogy nem ihatsz egyszerre annyit, és húzz papucsot....

Sajna csak türelem, mást nem tudok javasolni. Ha együtt nem tudtok elmenni, menjetek néha külön el, ha csak egy órára is sétálni, fagyizni, kondizni, hogy kicsit kimenjen a gőz..

Ovis dologgal meg úgy vagyok, tudom, hogy car lesz, és nagyon nehéz lez meg minden, összeszorítjuk a fogunkat és kibekkeljük valahogy, túl kell esni rajta. Nem szégyen ilyenkor segítséget kérni, akitől csak lehet. Bár nálunk nem sok mindenkitől lehet, egyedül Anyutól, ő meg dolgozik :o) Kemény lesz.

Jobban érzed már magad? És a gyerkőc?

Első.

Muszáj, hogy kitartsatok a pároddal egymás mellett. Néha ha jobban van, vagy jól van a kicsi bízzátok egy órára mamára, vagy akiben megbíztok. A telefon a közelben lehet ha van valami. De egy óra hossza jót tenne nektek is.

A kicsit meg elhiszem hogy nagyon sajnáljátok, nehéz nagyon. De próbáljatok erőt meríteni és bíztatni a kicsit. A másik amit valaki írt, hogy mikor lát az ember az övénél betegebb gyerekeket akiket talán gyógyítani sem lehet akkor hálát ad, hogy neki ugyan mindig beteg, de gyógyítható.

A férjeddel pedig ne essetek egymásnak lázkérdésben. Ha nem megy le a láza irány az ügyelet. Ne ti veszekedjetek rajta, az orvos azért van. Ne hagyjátok lekoptatni magatokat.

Próbáljatok valami immunerősítőt adni neki. Próbáljatok ki többfélét is. van akinek ez használ, van akinek az. Persze ne össze vissza, hanem egyet huzamosabb ideig. Ha láttok változást akkor jó, ha nem akkor jöhet a másik. De egy hónapig azért jó várni.

Etessetek a kicsivel sok zöldséget, gyümölcsöt, igyon sokat. vigyétek közösségbe ahol pár gyerek van csak, persze csak ha jól van. Hátha edződik.

Amúgy meg magától kell hogy megerősödjön. Úgyhogy kitartás. Tudom hogy nagyon nehéz, de ki kell tartani. és nem szabad veszekedni.

Arra azért vigyázzatok hogyha egy lehetőség van rá ne kapjon antibiotikumot állandóan. Persze ha kisebb betegsége van. Adjatok neki akár homeopátiás dolgokat. Hátha neki beválik valami.

Vigyétek el egy teljes kivizsgálásra. Teljes vérképpel.

Akár vigyétek el több orvoshoz is. Hátha valamelyik meglát valamit.

Próbálkozzatok. Csak úgy fog menni. Aztán ahogy nől majd ő magától is megerősödik, de kicsit lehet rásegíteni neki.

Kitartás!