Azokhoz szólna a kérdésem, akiknek nem él az édesanyjuk, vagy a szüleik? (Bővebben lent)

Szinte ugyanez volt a helyzet velem is évekig.

Tényleg nagyon rossz volt.

Majd ha családod lesz, gyereked lesz, minden megváltozik:)

Én anyámat nem ismerem, nagyszüleim neveltek, becsülettel. Mégis meg lett az eredmény: soha nem akartam gyermeket, sem férjhez menni. Kapcsolataim voltak, de képtelen voltam elköteledződni.

Most -42 évesen- egy macskával élek kettesben..

Üdv!

Még nem igazán találkoztam sorstárssal, ezért is örülök személyednek. Én szintén 21 éves vagyok, csak hímnemű kiadásban :) Igazából van egy testvérem, se nagyszülők, se szülők, senki más. De a bátyám ott van és persze a barátaim. Próbálom magam lefoglalni mindenféle dologgal, ezért hihetetlenül "megtervezett" olykor már mesterkélt életet élek, de időnként nekem is szükségem van arra, hogy elmondjam mi bánt, mit érzek és szerencsére megtaláltam azt a személyt, akivel az efféle gondolataimat megtudom osztani. Remélem neked is van ilyen barátod, aki lelkileg tud támogatni. Ha esetleg lenne kedved én szívesen beszélek veled és valamivel jobban áttudom érezni a helyzeted,mint mások, esetleg tanácsokkal is tudnánk egymásnak szolgálni.

További szép estét!

21/F

Szia!

Nekem még él az öregem, de rá se lehet számítani. Olyan mintha még mindig 5 éves lennék és bele akar szólni mindenbe, meg manipulálni akar, de közben segíteni nem tud semmiben. Ha bizonytalan lenne akkor megérteném hogy fél és ezért próbál befolyásolni, de ez inkább úgy néz ki, mintha az én életemet/jövőmet akarná gyerekkorom óta tönkretenni(hozzá teszem sikeresen). Az a baj, hogy nincs egy olyan személy akiben maximálisan megbízhatok (még ha nem is számíthatok rá). Mert régóta nem számíthatok senkire, de hogy őszinte se lehetek az a legszarabb. Anyára mindig lehetett számítani és bármit el mertem neki mondani.