Azok a mai 15-30 évesek akik szüleik puszta jelenlétét véleményét erről-arról elviselhetetlen tehernek érzik, hogyan gondolják? A semmiből nőttek fel? Ők sosem lesznek terhére senkinek?

ja és még valami: tanácsot adni jó dolog. DE CSAK HA KÉRIK!

döntsd el hogy az e a fontosabb, hogy jóban legyél a gyerekeiddel, vagy az hogy részletesen kioktasd őket hogy mit hogyan kell csinálni. te tudod mitől lesz nyugodtabb a lelkiismereted

Én is szoktam nagy szemeket meregetni, mikor ilyen kérdéseseket olvasok. Szerintem az eltérő mentalitás az oka.. nekem legalábbis nagyon ritkán van ilyen problémám, a családom jelenléte csak nagyon ritkán zavar (főleg mikor dolgozni akarok), a véleményüket viszont bármikor meghallgatom, legfeljebb elmagyarázom, én miért nem úgy csinálom vagy gondolom a dolgokat. (Ennek köszönhetően rohamléptekben modernizálódnak a nézeteik..) Van, aki viszont nem képes lazán venni a dolgokat, állandóan sarokba szorítva érzi magát, ahányszor valaki olyat mond, amivel nem ért egyet, védekezni kezd, és kirobban a veszekedés. Szerintem ebben gyökerezik a probléma. Ha az ember magabiztos, akkor képes megvédeni magát észérvekkel. Persze van, akinek ehhez nincs türelme, és inkább eltávolodik a családjától.. nem vagyok biztos benne, hogy ez lenne a helyes út. Én kevés emberhez ragaszkodom, de a családtagjaim közéjük tartoznak.

A jó kapcsolat lényege a kommunikáció.. és valószínűleg némi intelligencia is szükséges mindkét irányból, hogy el tudják fogadni az életvitelbeli különbségeket.

Kár össszekeverni a 15 évest a 30 évessel. 15 évesen minden baj és semmi se jó pláne ami a szülőktől jön ezért hívják kamaszkornak.

Felnőttként már másképp gondolkodnak az emberek, de sohasem lesznek olyanok már a te gyerekeid sem mint 3 éves korukban amikor anya meg apa a mindentudó mindenható ezt kénytelen leszel elfogadni.

:D 15-30-as korosztály miért veszi zokon? Hát eltérő okokból. A 15 éves azért, mert nem bír a hormonjaival, a 30 éves meg azért, mert már el tudja dönteni, hogy melyik gázlángon szeretné főzni a levest.

33 éves kétgyerek anyuka vagyok, és bevallom a plafonon tudok lenni én is az olyan kijelentésektől, mint pl: A belső lángon forrald a levest, halkítsd le a gázt, tekerd fel a gázt, mindezt úgy, hogy tudok főzni, aki mondja az meg egy tojásrántottát sem tud megcsinálni annélkül, hogy ne kérne telefonos segítséget hozzá...Na jó, túloztam, de így könnyebb érzékeltetni, hogy nekem konkrétan mi a bajom az ilyen beszólásokkal, a lakberendezési tippekkel, és egyéb kéretlen tanácsokkal. Hát nagyjából az, hogy el tudom dönteni. Én is meghallgatom anyut is, anyóst is, csak nálunk az van, hogy megsértődnek ha elmondom hogy nekem erről más a véleményem. Mindkét mami irányító típus nálunk, és erről nem tudnak már leszokni, én meg csak azért hogy ne legyen vita, nem fogom úgy élni az életemet ahogy ők gondolják, mert az nekem is csak egy van. A tiszteletet megadom, meghallgatom őket, aztán úgy csinálom, ahogy nekem tetszik. De a miért sárga a függöny, és miért nem kék, mert az szebb típusú kijelentésektől az én vérnyomásom is az egekbe szökik...különösen mert utálom a kéket :D