Melyik a nagyobb felelősség? Házasság vagy gyerek?

20:38-as!

Teljes mértékben egyet értek!

Szerintem a barátod nem felelősségteljes. Szeretne gyereket, de ez csak egy fellángolás. Mint amikor kijön egy új telefon és hetekig csak arra tudok gondolni, majd egy idő után belátom nem érte volna meg megvenni, és nem értem hogy találtam akkor jó ötletnek. Tudom, nem a legjobb példa, de értitek...

Nem gondol bele mi lenne később, neki most kell.

Én nem szülnék gyereket egy "gyereknek".

18:05-ös vagyok. Miért én hogy vigasztalom magam??? Arra gondolsz mikor azt írtam, hogy milyen jó, hogy már kamasz a lányunk? Ez nem vigasz, hanem tény.

Fura, hogy ezt valaki vigasznak gondolja, talán csak az, akinek nem alakult ilyen nagyszerűen a sorsa.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult az életem, hiszen nagyon boldog vagyok és nemsokára nagycsaládosok leszünk! Ennél szebb dolog nincs is a világon! Milyen nagyon sokan vannak akik elválnak, van diplomájuk viszont nem boldogok. Nem is az anyagiak miatt hiányzik mégis a diploma, hiszen egy nagyon jól menő vállalkozásunk van, mindenünk megvan. Az önbecsülésemnek tett volna jót ha 2 évvel később jön a baba vagy mellette sikerül letenni a diplomát. Nem vigasztalom magam semmiért, hiszen nincs miért. Diplomával sem tudnék több pénzt keresni mint a vállalkozásunkkal.

A házasság csak egy papír, nem garancia semmire. Anyagi téren nehézségeket iso kozhat, ha majd el kell válni stb, de a gyereknevelés sokkal nagyobb felelősség. Aki anya, az már ne magára gondoljon, hanem a gyereke legyen az első, és ha beleun az anya szerepbe, akkor nem gondolhatja meg magát, a nehézségben is anyaként kell viselkednie, ha már bevállalta a gyereket.

Nevelni kell, enni adni neki, iskoláztatni, orvoshoz vinni, lelkileg is foglalkozni vele. Rengeteg időt, pénzt és energiát elvisz, a gyerek az nem csak egy szertartás, meg egy jelkép, hanem életünk végéig maradandó élmény.

Az butaság, hogy azért nem akar házasodni, mert akkor nem csajozhat, akinek barátnője van csak, annak sem szabadna mellette csajozni, ha meg nem elég neki egy nő, akkor ne akarjon komoly kapcsit, vagy gyereket.

Sok pasi szerelmes, aztán túl lelkes, de amikor beérik a feje lágya, és tapasztal, akkor már nem akar annyira gyereket, amikor lesz baba, akkor majd megérzi a dolgok súlyát, de már nem tudja visszacsinálni, a pasik könnyebben lelépnek, aztán csak az anya magára marad a gyerekével.

Gyerekkel meg senki ne akarja a pasiját megtartani, a gyerek az nem egy eszköz, hanem élőlény, csak az vállaljon gyereket, aki apa és anya szeretne lenni, és kész rá lelkileg is, anyagilag is. Olyan ne vállaljon gyereket, aki azért akar gyesre menni, csakhogy ne kelljen melóznia, aztán sok gyerek után meg kapja a segélyeket mint a romák. A gyerek több pénzt visz el, mint behoz. És nem feltétlen erősíti meg a kapcsolatot, néha tönkreteheti, akár egy házasság.

A kapcsinak is érnie kell még, pénzt is kéne gyüjteni, és barátkozni az anyaság gondolatával meg az apa szereppel. Amilyen lesz a gyerek, az csak a szülőt minősíti, ez egy jó tükör.

Amúgy nem mehet az gyesre, aki leőtte nem dolgozott.

Aki nem a gyerek miatt szeretne gyereket, hanem önzésből, annak teher lesz a gyerek, és boldogtalanná válik, főleg ha nem az igazinak csinál gyereket,

és ennek a baba issza meg a levét.

szerintem azt hiszi a barátod hogy az esküvő és lagzi sokkal több pénzt elvisz egyszerre, mnit a gyerek. mert fizetni kell a gyűrűket, a ruhákat, a kaját, esetleg szervezésért a hivatalban, ha lesz templomi akkor a papnak a szertartásért.

De a menyecsketáncból sok pénz visszajöhet.

A babának meg olcsóbbért is lehet ruhákat venni, olyan ami rugalmas, hogyha nől akkor is jó legyen rá.

Ha örököl, vagy kötsz neki, esetleg kap rokonoktól is akkor csomót lehet vele spórolni, amig benned van, meg szoptatod úgysincs szüksége plusz bébi ételre, amíg kicsi addig nincs szüksége sok játékra.

De persze nagyobb felelősség a gyerek, és nem a pénz miatt, hanem lelki okokból is.

Nem lehet mellette bulizni, őt szoptatni kell, fürdetni, öltöztetni, szeretgetni, vizsgálatokra vinni, később már tanítani, mert nagyon meglátszik a gyerek szellemi fejlődésén, hogy mennyire foglalkoznak vele, persze sok múlik a genetikán is.

A házasság nem fontos a szerelemhez, együtt éléshez, vagy a gyerekvállaláshoz. Házasság nélkül is lehet jó anya valaki.

De nem árt ha leőtte munkát szereztek. És fontos hogy tényleg szeressétek egymást ahoz, hogy közös gyereket vállaljatok.

Gyerek mindig nagy felelősség.

Talán csak fél a rokonságtól, vagy nincs sok pénze esküvőre. Előbb tanulni kell, kiélni magatokat, aztán dolgozni, és érjen még ez a kapcsolat, kiderüljön hogy tényleg egymáshoz valók vagytok e, és amikor együtt éltetek már egy kcisit, mert lakva ismerszik meg az ember, akkor erősen gondoljátok meg hogy lelkileg, anyagilag mennyire vagytok felkészülve egy gyermekre.

Aztán nem csak a terhességet, meg szülést kell kibírni, utána jön csak az igazi felelősség.

Pelenkázás, szoptatás, fürdetés, öltöztetés, elaltatás.

Sok baba hasfájós, és nehezen alszanak el éjjel, többször fel kell kelni a sírásra.

Valamint az apa is vegye ki a részét a munkából.

Ne érezze azt, hogy nem foglalkozhat eleget a gyerekkel, vagy hogy te hanyagolod el őt.

Meg vigyázz, mert sok pasi van (de vannak kivételek) akik

sajnos megijednek a felelősségtől, vagy unják ha oskáig nem élhetnek nemi életet, és máshol keresgélnek. Vigyázz kinek szülsz babát, nem szabad elkapkodni.

"Elválni el lehet de a gyereket nem lehet visszaadni." - írta egy hozzászóló, még a legelején.

Elválni sem lehet! Ha elválsz az azt jelenti, hogy menekülsz a gondok elől... legyen az bármi. Arról meg nem is beszélve, hogy tökreteszed vele a gyereked életét! Ne legyünk már ennyire felelőtlenek! A házasság és a gyerek vállalás egyaránt felelősség. A kettő összetartozik. Vagy ennyire semmi sem jelent az emberek számára az IGEN? Amivel EGYMÁSNAK ígéritek meg, hogy jóban rosszban? Ásó, kapa nagyharang, meg a halál? Általánosságban jellemtelen embernek tartom az olyat, akinek a gyerek iránti felelősség abban merül ki, hogy legyen ruhája, kapjon enni, legyenek játékai, el legyen halmozva mindennel, de azzal ugye ne, hogy egy rendes családban nőjön fel, és értelmes családmodellt alakítson ki magába felnőtt korára., hogy neki is értelmes családja legyen, és megbecsülje magát annyira, hogy az igen neki igen legyen, a nem pedig nem...

Írja ezt egy olyan hozzászóló (én), aki még párkapcsolatra sem vágyik, mert rossz a családmodellje... (Nem önsajnálatként hanem elrettentő példának írom magam!) Felelősséggel az életben, minden téren! Ez legyen mindenkinek a mottója!

Kedves Kérdező! Egy gyerek egyértelműen nagyobb felelősség, ezt előttem is már sokan leírták. Én viszont úgy vagyok vele, hogy a gyerekről a nő dönt, a házasságról pedig a férfi. A párommal az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, igaz, mi akkor már 30 körül jártunk. Mikor aktuálissá vált a gyerekkérdés, akkor se gondoltam azt, hogy előbb el kellene vennie. Neki kell tudnia, hogy mikor akar házasodni, én így voltam vele, persze jeleztem, hogy nem mondanék nemet:-) Meg is lepődtem, mikor megkérte a kezem! Az esküvőt már az egy esztendős fiúnkkal ültük meg, nem bántam meg, de egyébként nem érzem magam "házasabbnak" mint előtte.

Azért írtam ezt le, mert bárki bármit mond, te ismered egyedül a párod, te tudod, mennyire és miben számíthatsz rá! Amit viszont nagyon fontosnak tartok, hogy beszéljetek sokat a témáról, mivel jár egy gyerek, ő hogyan képzeli el a jövőt gyerekkel, kinek milyen szerepet szán. Érdemes lehet azt is megfigyelni, a szüleinél mi a helyzet. Mindent az anyuka csinál vagy apu is besegít? Érdemes lehet megfigyelni a párod gyerektársaságban, tud-e velük játszani, feltalálja-e magát velük.

És még egy fontos dolog. Tanulj, valósítsd meg önmagad, mielőtt családod lesz. Egyértelműen vannak előnyei a fiatal anyukaságnak, de sajnos fel kell arra is készülni, hogy mi van akkor, ha egyedül maradsz. Mindig legyen egy B terv, egy biztos, vagy legalább annak látszó háttér!