Más is érezte már azt, hogy mintha a férje/párja takarítónője lenne?

Ülj le beszélni a férjeddel, hogy ez neked nem tetszik és takarítson el maga után. Nem ez a legegyszerűbb? Neki sem törne le a keze ha eltakarítana maga után.

34/F

Nálunk is volt ebből némi gond.Ami nekem nem tetszik a házban azt megcsinálom,ha a párom pattog hogy fel kellene porszivózni mert ott egy morzsa akkor mondom neki "drágám van két kezed,tudod hol a porszivó".

Ugyanez van ha ő valamiben trehány és nekem nem tetszik szó nélkül megcsinálom.Szóval nálunk az az elv van hogy rendet tartunk,ha valakinek valami nem tetszik akkor azt megcsinálja.

ezt most rakjátok rendbe, mert ha gyerek is lesz, akkor már a pici is szétpakol, ráadásul veszélyes ha a párod ilyen trehány. Tudom, az enyém a nagykést hagyta az asztalon a totyogó mellett.

Amit most megtehetsz (amíg nincs gyerek), hogy egyszerűen nem pakolsz. Ne csinálj semmit, de egy poharat se moss el. Szemetet se vigyél ki, hagyj ott mindent. Csak a sajátodat dobd ki, ha iszol, csak egy poharat moss el magadnak, amit használat után ne moss el (nehogy ő elvegye), hanem hagyj a mosogatóban.

Hidd el, az ilyenekkel másképp nem lehet "beszélni".

Én nem vettem észre ezeket a jeleket, mert én sem voltam házitündérke, két gyerek után döbbentem meg, hogy nem nőtt fel és egy cseléd vagyok. Amióta kiraktam, azóta nyugodt és normális életünk van.

Az egyik emlékezetes gyerekvigyázása úgy nézett ki, hogy a gyerekek ruhái szétdobálva, játékok szétdobálva, rendelt nekik pizzát, így a szőnyegen és az asztalon kajamaradékok voltak. Majd megengedte nekik hogy gyurmázzanak, de előtte nem takarította le az asztalt, így a kajamaradékkal keveredtek a gyurmadarabok. Ha az ÁNTSZ meglátta volna a lakást, azonnal lezárta volna, mint fertőző terület. Majd amikor beléptem az ajtón közölte, hogy eddig tartott az ő "munkája", úgyhogy megy számítógépezni és pihenni.

Én eléggé szerencsés vagyok ebben,mert az én párom többé-kevésbé odafigyel,hogy ne hagyjon kupit maga után.Ha eszik,akkor mindig letakarítja maga után az asztalt és kidobja a szemetet.Az egyetlen ilyen rossz szokása,hogy széthagyja a ruháit.Mindenfelé nadrágok,pulcsik,zoknik hevernek,én meg megyek utána és szedegetek,válogatom,hogy mi tiszta,mi piszkos.Ezen kívül gyakran csinálta azt,hogy indult valahova és ha bentfelejtett valamit a lakásban,akkor visszaszaladt érte,de a cipőt nem vette le,hanem koszos lábbeliben végigmasírozott a lakáson.Ezeket szóvá is tettem neki vagy 100x,de nem volt semmi eredménye.Aztán kiakadtam és oltári nagy cirkuszt rendeztem!Mondtam neki,hogy nem vagyok cseléd,hogy a sáros lábnyomait síkáljam a szőnyegről és ha még1x bejön cipővel,akkor nem fogom feltakarítani,nem érdekel ha koszos marad a szőnyeg!Azóta soha nem jött be cipővel,inkább ha nem volt kedve levenni,akkor bekiabált nekem,hogy adjam oda,amit elfelejtett.A ruhákat viszont még most is széthagyja,de úgy vagyok vele,hogy azt még hajlandó vagyok elpakolni utána.

Az ilyesmit csak úgy lehet orvosolni,ha határozottan megmondod neki,hogy nem tudsz így rendet tartani a lakásban és ha szeretne tisztaságban élni,akkor neki is kötelessége legalább egy minimális szinten odafigyelni ezekre a dolgokra,mert te egyedül nem tudsz rendet tartani és ha folyamatosan kupit hagy maga után,akkor előbb utóbb olyan lesz a lakás mint egy putri!Persze vannak javíthatatlan férfiak is,akik nem törődnek az ilyesmivel,de azért egy próbát megér.Ha kell 100x mondd el neki,hogy pakoljon el maga után!

Az én párom is nagyon rendetlen volt,amikor összeköltöztünk.Azóta valamelyest javult a helyzet.Nálunk az vált be hogy amikor befejezte az evést mindig figyelmeztettem,hogy pakoljon el,törölje le az asztalt.Ha ült a gép előtt és láttam,hogy mellette a hamutartó tele van cigicsikkel,akkor rászóltam,hogy ürítse ki.Amikor átöltözött mondtam,hogy a tiszta ruhákat hajtogassa össze és rakja a szekrénybe,a piszkosakat vigye ki a szennyeskosárba.Tehát szó szerint mindent a szájába rágtam!Nem vártam meg,hogy odaszáradjon az asztalra a kilöttyent kávé,hanem azonnal szóltam neki,hogy törölje fel.Konkrétan mindennel kapcsolatban ezt csináltam,ha láttam,hogy összekoszolt valamit,rögtön szóltam neki,hogy takarítsa fel.

Persze nem álltam mindig a sarkában,de mondjuk ha arra értem haza a munkából,hogy otthagyta a reggeli kajamardékot az asztalon,akkor nem álltam neki eltakarítani,hanem odahívtam,hogy csinálja meg ő!Nálunk ez a módszer nagyon jól bevállt,mostmár az esetek 90%-ában magától is megcsinálja ezeket a dolgokat,akkor is ha nem szólok neki!

22/N

"Az a válasza, hogy miért zavar engem, őt nem zavarja és ezzel el van intézve."

Ugyanígy vagyok én is.

Az én párom is ugyanezt mondta.

Nem tudsz vele mit csinálni.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz, sajnos.

Egyszer mentem el egy hétre, mikor hazamentem olyan volt a lakás, hogy szó szerint elsírtam magam.

Sírni kezdtem, amikor megláttam azt a retket, az a rumlit, azt az igénytelenséget.

Mert tudtam, hogy rám vár, hogy kivakarjam a lakást a mocsokból.

Hányingerig koszos lenne a párom, ha én nem vezetném a háztartását.

Engem is idegesít amúgy, de nem tudom megváltoztatni.

Így el kell fogadnom, ha vele akarok maradni.

Koszban meg én nem tudok élni, úgyhogy megcsinálom a munkát.

De az igaz, hogy iszonyú trehány, sőt nem csak az, hanem retkes, koszos, nem ő maga, hanem a környezete. Pedig nagyon jó családból jött, enni lehetne náluk a földről, de ő ilyen igénytelen ember lett valamiért.

Nem mindenki ilyen szerencsére. Az én párom elég rendes, viszonylag elpakolászik,bár fele annyit se mint én.Ezzel nincs is gond,nekem több az időm erre. Viszont néha kitalálja,hogy na most akkor tartsunk közös nagytakarítást,az a halálom. Mert ugyan ő egész héten nem sok mindent csinált,de én minden nap pakoltam,takarítottam,és éppen akkor marhára nincs kedvem semmihez. De akkor már muszáj.

Semmi sem tökéletes,mindenkinél van valami probléma,ami nem tetszik neki,alkalmazkodni kell egymáshoz:-)