Milyen emberek a szüleim, hogy ezt tűrik, sőt mintha tudomást sem vennének róla?
Nővérem 22 éves, nem jár iskolába és nem is dolgozik. Sulihoz állítólag "hülye", munka meg állítólag nincsen. Az igazság az, hogy egyszerűen lusta tanulni (gimiben pocsék tanuló volt), munkát pedig soha nem is keresett.
Egész nap itthon van, barátai nincsenek (elmondása szerint nincs is rá szüksége, mert mindenki csak magában bízhat...) és költi a család tartalékát, mert kell neki a (méreg)drága ruha, cipő, smink...
A nővéred hozzáállásával is bajok lehetnek, de valahol a védelmembe kell vennem, mert tényleg nagyon nehéz mostanában állást találni. A testvérem is ennyi idős, szakmája van, nem is rossz, de vagy nem talál állást, vagy ha mégis felveszik valahova, akkor átverik (pl. négy órásba jelentik be, de napi 16 órát dolgoztatják, és ki sem fizetik tisztességesen).
Persze nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet, talán kéne neki valami motiváció, meg egy kis segítség az álláskeresésben. Milyen végzettsége van? Mihez ért? Vagy csak egy szimpla érettségije van? Mert azzal elhiszem, hogy nem talál munkát, hiszen valójában nem ért semmihez, csak elvégezte a középiskolát. Szerintem itt lenne az ideje, hogy valaki kézenfogja, és elvigye a munkaügyi központba, ott azért valamit majd csak tudnak mondani, hogy mit kéne tennie ahhoz, hogy eredményesebben kereshessen állást. Nem azt mondom, hogy rögtön lesz is neki, de hátha van valami lehetőség, tanfolyam, akármi.
Balekok. Nővéred egy darabig még rajtuk élősködik, aztán keres egy pénzes pasast, aki majd a továbbiakban pénzeli.
Munkahelyet az nem talál, aki válogat. Nővérednek nagy iskolája sem lehet, de gondolom a gyári meló derogálna a kisasszonynak...
22L
túlságosan elnézőek a szüleid. De feltethetően egyszer betelik náluk is a pohár.
Pl. nem értem ha nem jár sehova miért is kell méregdrága ruha és ilyesmi? Nekem nem lenne arcom ahhoz, h nem dolgozok és ilyesmivel traktáljam a környezetemet.
Olyan meg nincs, h valaki nem talál munkát.
Valószínüleg nem fog egyből és most így télen, de a hozzáállástól is függ, h ki mennyire gyorsan talál munkát.
Nekem pl kellett, mert én nem bírtam elviselni, h anyuék (mikor még otthon laktam), "eltartsanak", mert láttam, h ők is mennyit dolgoznak és igazán nem akartam ezzel visszaélni.
Nyilván, ha azonnali magas-beosztásu munkát vagy protekciósat akar, az kicsit nehezebb a mai világban.
De nekem 2 ismerősöm is most keresett munkát és elvállalták még a legrosszabbat is, mert egyik sem az a típus, h rátelepedjen a környezetére.
Szóval én azt mondom, h idő kérdése, s szüleid sem fogják ezt így hagyni.
"Olyan meg nincs, h valaki nem talál munkát."
Már vártam, hogy ez mikor hangzik el először. Ezek szerint rengetegen valami párhuzamos valóságban élnek, ha szerinted ilyen nincs.
Félreértés ne essék, nem a kérdező nővérének a pofátlan viselkedését támogatom, szerintem is nagyon gáz, hogy se nem tanul, se nem dolgozik, mégis elvárja a drágábbnál drágább cuccokat a szülőktől, és valószínű, hogy nem is feszül meg az álláskeresésben, az is tény, hogy nagyon sz*r a helyzet ilyen téren. Aki még munkatapasztalatot sem tud felmutatni, ráadásul nem is ért semmihez, az örülhet, ha takarítónőnek felveszik valahova, már ha van ismerőse, mert egy ilyen helyre is óriási a túljelentkezés.
Szerintem is a szüleidnek kéne a sarkukra állni!Gondolj bele,a nővérednek így tökéletes az élete!Nem kell dolgoznia,nincs semmi kötelezettsége,mégis megvan mindene,amire szüksége van.Elég nagy pofátlanság ez tőle,hogy így kihasználja a szüleiteket,de amig ők nem tesznek valamit,addig a nővéred szívni fogja a vérüket.Én is 22 éves vagyok,de már több mint egy éve dolgozom és nem a szüleimmel,hanem a párommal élek.Amíg otthon laktam,addig sem vártam el a szüleimtől,hogy ők tartsanak el,17 éves korom óta minden nyáron diákmunkát végeztem és annyi pénzt mindig össze tudtam spórolni,hogy a sulikezdésre a szüleimnek egy fityinget sem kellett költeni,mert mindent megvettem magamnak.Amikor befejeztem a sulit,egy hónapig voltam otthon,addig a szüleim tartottak el,de én ezt nagyon kellemetlennek éreztem,bár soha nem vágták a fejemheza.Egy hónap után munkát találtam,és 4 hónap után elköltöztem otthonról a párommal.Azóta nem kértem a szüleimtöl egyetlen forintot sem.Le is sülne a képem ha tőlük kéne pénzt kérnem.
Én is ismerek olyan embereket,akik hasonlóan viselkednek,mint a te nővéred,de nem tudom megérteni őket.Fiatal,életerős emberek és szégyenszemre elvárják,hogy anyuci,apuci pénzelje őket.
nem tudom,hogy a szüleidnek mi a véleménye a nővéred vuiselkedéséről,de ők az egyetlenek,akik változtatni tudnak ezen.Határozottan meg kell mondani a nővérednek,hogy nem hajlandók tovább pénzelni és mivel felnőtt nő kötelessége munkát keresni és ha nem is költözik el rögtön a szülői házból,de az a minimum,hogy beszálljon a közös költségekbe,valamint a ruhát,cipőt stb.biztosítsa magának.Lehet,hogy ő ezt nem fogja fel,de a mostani viselkedésének ő maga fogja meginni a levét,mert egyszer ha már a szüleitek nem lesznek,vagy megöregednek és nem tudnak dolgozni,nem lesz képes a saját lábára állni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!