Hogyan "kell" nem tudomást venni ezekről?

Nagy vonalakban a szitu:

Az pasimmal élek már jó ideje és az apjával. Az apja megrögzött hazudozó, mindenkit kibeszél de durván a háta mögött. Köztük engem és a saját fiát is. Tudjuk, hogy egy gerinctelen idióta, de rettenetesen zavar, hogy a fél utca a szomszédság a kisbolt és bárhova ahova megy teszi rólam a megjegyzéseket, amit hozzáteszek nem is igazak.

Ráadásul van egy paraszt barátnője aki ellenünk uszítja még jobban. Sajnos nem a legmodernebb a ház, régi kockaház, de nem a legújabb járólap van és a konyhában pl nem a legmodernebb bútor, stb. De jelenleg még nem tudtuk csak a mi szobánkat felújítani. Nincs putri, sem kupi, mindig rend van tartva és nem az az őskori bútorok csak régebbiek. Erre az a nyomorult nő bejön ide és elkezdni ócsárolni, hogy mi milyen körülmények között élünk, meg hogy ez egy nagy szemétdomb, stb. (hozzáteszem ki van takarítva erre jön a kölykeivel azt betapos meg szétpakol!!!!!!!) Szólt a pasim is már az apjának, hogy kérje, meg hogy ne tegye a megjegyzéseket se ránk, se a házra. (Pályakezdők vagyunk ez van, majd lesz jobb is egyszer.)

Erre az apja fel van háborodva, hogy nekünk ezt meg se kellene hallanunk, meg hogy ilyen a természete, ő nem mond neki semmit, mert akkor nem jön ide többet (heti 1* szokott kávézni idejönni).

A pasim apja is egy nagy igénytelen ember. De tényleg ennyire sz@rok vagyunk hogy ez nem tetszik nekünk? Érdekelne, ki mit csinálna ilyen helyzetben? Eltudnátok ezt engedni a fületek mellett? ha igen hogyan? Én akárhogy próbálok nem foglalkozni vele igenis zavar. Én tartom rendbe a házat én takarítok és én vagyok megszólva és ok nélkül terjeszt rólunk mindenfélét.

Beszélni nem lehet vele, már volt nagy összeveszés is emiatt már nem érdekel, de ezek a megjegyzések kikészítenek.

A másik. Ez a nő bejön és sokszor nem köszön nekünk. Az apja meg elvárja tőlünk hogy mi akkor is köszönjünk ha neki nincs épp kedve. Szerintetek normális dolog ez? Én megmondtam majd ha kifele befele tud köszönni akkor majd mi is. De csak mi engedjünk. Ő engem nem bír elfogadni, de a fiától és tőlem elvárja, hogy mi fogadjuk el a nőcskéjét, aki ellenünk fordítja őt. Gyűlöljük, de nagyon. És akkor még mi engedjünk ebben is?