A legtobb fiatal (16-18 ev kozott) miert szeretne ennyi idosen ugy elni mintha mar 20 eve hazassagot kotott volna?
Egyre tobb kerdest latok, melyekben fel vannak haborodva, zommel a fiatalkoruak, hogy a szuleik nem engedik szamukra, hogy rendszeresen, akar napi szinten egyutt aludjanak a baratjukkal / baratnojukkel.
Rendben, rohano vilagban elunk, de egy kapcsolatnak is vannak szintjei. 16 evesen meg randizgasson az ember, ismerkedjen a masik nemmel, ne pedig egyutt eljenek. Ha mar ennyi idosen mindenen tul esnek mi lesz veluk kesobb? Mi utan fognak vagyakozni, ha mar semmi ujdonsag nem lesz az eletukben a kapcsolatok teren pl. 20 evesen?
Termeszetesen itt most a szex lenyegtelen, mert ahhoz nem kell egyutt aludni... Egyszeruen nem ertem a felhaborodasuk okat! Vagy csak en vagyok tul maradi es rosszul gondolom ezt az egeszet?
szerelmes vagyok, és a barátom az életem része, nem csak randizgatunk, hanem közös jövőt tervezünk. igen, sokat alszunk együtt, néha napokat töltünk együtt valamelyikőnknél, mert iszonyatosan jól érezzük magunkat együtt és boldogok vagyunk. mindemellett eljárunk bulizni a többiekkel, neki van egy lány barátja is, akivel sokszor találkozik, de én nem féltékenykedem, ha a haverjai elhívják kocsmába, felhív és szól, hogy tudjam, miért nem hív este, stb.
szerintem az, hogy fiatalon is szeretjük egymást, és megosztjuk az életünk bizonyos részeit egymással, nem gond, legalább hamar kiderül, ha valami gáz van, és nem 30 évesen koppan az ember.
egyébként nekem is vannak ismerőseim, akik talán túlzásba viszik, pl. a múltkor nagyot néztem mikor osztálytársamhoz odajött a barátja öccse, hogy "szia, haza tudnád vinni suli után a táskámat?", erre a válasz az, hogy persze. kicsit fura volt, de az ő dolguk:)
érzem a lepontozás fuvallatát :):)
18L, másfél éve együtt a barátommal
Szerintem sem jó ez.
Elveszik a varázsa így a tini szerelmeknek.
Másrészt olyan is van, aki 30 valahány évesen is csak "ott alszik", mert mind a ketten a szüleiknél élnek, és ha találkozni akarnak, akkor elmennek, és ott alszanak.
Ez meg a másik véglet, de ilyen is van, és nem kevés.
Mindent sorrendben kell csinálni szerintem.
Tini korban randizzunk, utána 18-20 évesen már aludjanak ott a másiknál, 23-24 évesen meg költözzenek, ha komoly a kapcsolat.
Szerintem ez a normális módja a dolgoknak.
De ez csak az én véleményem!
Mi a barátommal 4 éve vagyunk együtt, én 15 voltam amikor összejöttünk... Rá másfél évre kezdtünk el gyakrabban együtt aludni, most meg a fősuli kezdetén együtt töltünk heti 4-5 napot egy albérletben, mivel együtt lakunk.
Egy bajunk volt, hogy osztálytársak voltunk gimibe, akkor mentünk inkább egymás agyára... De most se unatkozunk, szeretünk együtt aludni, játszani, tvzni, pihenni... Szerintem ez így a normális. Sokan ezt korábban kezdik, több partnerük si van, mindegyikkel elvannak pár hétig...Felelőtlenek, meggondolatlanok, és éretlenek, mégis azt hiszik, hogy felnőttek. Na, sztem ez a szánalmas, nem az, hogy mi már majd 3 éve együtt alszunk, amikor csak tehetjük.
17 éves voltam,mikor összejöttem a párommal,ő 10 évvel idősebb nálam. Minden nagyon gyorsan történt,és úgy alakult,h 3 hónap múlva összeköltöztünk,és azóta is együtt élünk immár 4 éve.
Igazából most jött el az az idő,hogy bánom kicsit,h ilyen gyorsak voltunk,mert néha már tényleg olyan,mintha 20 éves házasok lennénk:S:( Persze attól még szeretem,de a kapcsolatunk elején annyira más volt minden,most már a szerelemnél erősebb a megszokás,és ez ilyen fiatalon,úgy érzem,a kapcsolatunkat,és mindkettőnket rossz irányba sodorhat...
Nekem ő az első,és olyan szinten elvakultan szerelmes voltam belé,h teljes mértékben megértem a mai 16-18 évesek érzéseit,de inkább azt ajánlom nekik,h ne akarják mindenáron ezt az életet,mert így hamar "megöregszenek",ha nem figyelnek eléggé oda magukra. Én pl mindenben tökéletesen meg akartam felelni a tökéletes barátomnak,és az idősebb párral járó "társadalmi elvárásoknak" is.És ez sikerült is,de mindeközben nem foglalkoztam eléggé azzal,h nekem mire van szükségem...pl. kimaradtam a bulikból,nem szereztem új barátokat,nem ismerkedtem,és ahelyett,h egyetemre mentem volna a képességeimnek megfelelően,egy vidéki főiskolán ragadtam,és olyat tanulok,ami egyáltalán nem érdekel,csak azért,h együtt maradhassunk,mivel páromat ideköti a munkája. Ez egy akkora áldozat,aminek akkor nem fogtam fel a súlyát,de most egyre terhesebb:/
Húha nagyon sok mindent tudnék még írni,de az utolsó kérdésekre a válaszom,h kérdező,nem vagy maradi,és nem gondolod rosszul,de egy hősszerelmes fiatal úgy se fog hinni neked! A szülőknek pedig azt tanácsolnám,h gondolkozzanak ők a gyerekek helyett,mert igaz a mondás,h a szerelem vak! Persze a tiltott gyümölcs a legédesebb,ne az együttlétüket tiltsák,csak ne engedjék,h a saját gyerekük vki "másnak az életét élje"...
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!