Az miért baj, ha úgy csinálom a dolgokat akogy én szeretem, és nem úgy ahogy más megszokta? Azért, mert fiatal vagyok temessem el magamat?

Szerintem meg nem feltétlenül kell tisztelni az időseket. A kor nem érdem, hanem állapot. Senkit nem fogok azért tisztelni, mert elérte a 60 évet. A tiszteletet ki kell érdemelni.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy az időseket le kell sz@rni...

Én a munkahelyemen pl. el szoktam mondani a fiataloknak, hogy szerintem hogy jó, én hogy szoktam csinálni. Aztán vagy megfogadja, vagy nem. Az már az ő dolga, nekem semmi közöm hozzá.

Utolsóval egyetértek. Én is ezt gondolom.

Egyébként én sem szeretem a kioktatást, DE én nem is bólogatok rá soha. Ugyanis ha az ember bólogat, azzal elhiteti a másik féllel, hogy az legközelebb is adhat tanácsot kéretlenül.

Ha engem oktat ki idősebb (amióta szültem, rendszeresen kaptam a tanácsot.....persze elsősorban gyermeknevelésről), én megmondom: "köszönöm, rendes vagy, de én nem így szoktam." Ha folytatja, akkor megint: "igen, köszi, de én előbb is mondtam hogy nem így szoktam."

Ha már elismételtem az illetőnek negyedszer is, megunja, és többet nem osztja az észt, ennyi. Persze más ha valóban szükségem van tanácsra, akkor szívesen meghallgatom. Sőt, kérem is. Szerintem ez az alapvető különbség a tanács és az észosztás között: előbbit kérik, utóbbi teher. Ezt el is mondhatod nyugodtan annak, aki sokadjára sem fogja fel, hogy ne szóljon bele valamibe.

Okos enged szamár szenved.

Kár összerúgni a port, olyanokkal, akik nyilvánvalóan fölötted állnak (szüleid, főnökeid később, stb). Mennyibe telik úgy csinálni, ahogy ők akarják? Semmibe. Később, többet profitálsz belőle, ha nem egy csökönyös, kezelhetetlen alaknak tartanak, hanem egy együttműködő valakinek. Persze, ha kardinális kérdésekről van szó, akkor azért állj a sarkadra!

"Mennyibe telik úgy csinálni, ahogy ők akarják? Semmibe. Később, többet profitálsz belőle, "

Miért kellene mindent úgy csinálni ahogy ők mondják? Főleg, ha a felelősség nem az övék?

A másik az, hogy változik a világ. Nagyon sok dologban az idősebbek tudnak jó tanácsot adni, viszont pl. anyukámra nem szoktam hallgatni, amikor a "hogyan viselkedjünk a munkahelyünkön" c. kiselőadást adja elő.

Ő egész életében háztartásbeli volt, még azt a rendszert ismeri, hogy a titkárnő a Fönök úrnak megfőzi a kávét és a papírhalmaz fölött festi a körmét. Nekem meg van 20 éves munkatapasztalatom multinál, 8 féle országból volt már főnököm, mindenféle színű és nyelven beszélő kollégám és két kattintással lekönyvelek 40 millió eurót.

Gyereknevelés dettó. Anyám még azt tanulta, hogy a gyereket 3 óránként kell szoptatni, telenyomni cukros teával. Rám meg közölte, hogy kínzom!!! azt a szerencsétlent, mert vizet raktam a cumisüvegbe és a cukros teát sem engedtem. Igaz, az én gyerekeim nem tudják olyan éééédesen felsorolni, hogy a fogacskáik között hány egészséges, hány lyukas és hány csonk van, mint én annó ennyi idősen.

Szóval van amihez tényleg tapasztalat kell ami a korral (is) jár, de nem minden tanácsot kell megfogadni.