Miért várja el csomó huszonéves, hogy zokszó nélkül eltartsák a szülei?

Tudod szerintem ez a dolog akkor lesz érdekes, amikor a szülő nyugdíjas, öreg és kiszolgáltatott lesz. Mert ugye ha az a kérdés, hogy a szülőnek el kell e tartania a 20 év feletti gyerekét, akkor szerintem kérdés lehet az is, hogy nekem kötelességem -e eltartani azt a nyugdíjas szülőt, aki képtelen volt elég nyugdíjat felhalmozni a megélhetéséért (és ilyen sok lesz 2013-tól, amikor hatályba lép az új nyugdíjrendszer).

Szóval én szeretem a szüleimet, amit csak tehettek eddig, megtettek értem. Bár önálló vagyok (diákhitel+ ösztöndíj), sosem vetettek volna fel velem hitelt, ha tudtak volna finanszírozni.

Én pedig, ha kell egész öreg korukban fizetni fogom a megélhetésüket, mert megérdemlik.

Viszont, ha azt mondták volna, hogy édes lányom, elmúltál 18, innentől fizess a kasszába és legyél önálló. Akkor öreg korukban én sem biztos, hogy ilyen készséges lennék..

Szerintem ez oda-vissza alapon működik. Egy rendes szülő finanszírozza a gyerekét amíg tanul (és próbálja meg megteremteni a szükséges feltételeket), a gyerek meg ezt hálálja meg azzal, hogy segít a szüleinek boldogulni a későbbiekben.

Elvileg a család egy összetartó csapat, akiknek ha szükségük van egymásra segítenek (legalábbis ilyennek kéne lennie szerintem).

Manapság mindenki csak kapni szeretne, adni már nem annyira. Nem jó ez így..

Ahogy én látom a kérdező hasonló cipőben jár mint amilyenben én is voltam!

Az öcsém befejezte a szakmunkás képzőt utána az egész nyarat el szórakozta.

21 évesen alkalmi munkákból tengette az életét akkor született az első gyerekük.

A szüleinkkel jelzálog hitelt vetett fel és rá négy évre meg született a második gyerekük és még most is alkalmi munkákból tengődik!

Volna lehetősége rendes bejelentett munkahelyre elmenni dolgoznia!

Az ilyenekre gondol a kérdező!

Nem azokra akik próbálnak valamit kezdeni valamit magukkal!