Szerintetek az normális dolog, hogy egy 22 éves fiú ennyire "finnyás"?

Nem szabad elfelejteniük azoknak, akik szerint minden szart fel kéne zabálni, amit elé löknek, hogy az undorodás bizonyos dolgoktól nem véletlen. Okkal nem kívánja a szervezet. Innentől pedig egészségügyi vonzata is van. Értsd: minden szart felenni, mondván a "mennyiség számít, nem a minőség", meg "aki volt katona nem válogató" ezek nagyon buta sztereotípiák és nagyon egészségtelen is így élni.

Az én torkom nem szemétledobó!!! (ez nem az egynapos zsömlére és hasonlókra érvényes, mert azzal én sem értek egyet, ha valaki nem eszi meg, de a gyenge, gyatra szarokat megesszük, megbosszulják magukat később)

Utolsónál a pont:)

Amúgy nem kéne ezekkel az éhezős dumákkal lelkifurdalást kelteni azokban,akik még nem estek át ilyesmin és válogatnak.Undorítónak tartom ezt.Ez van,szíve joga,azt eszik meg,amit akar.

Kicsit off:

Erről eszembe jut az a sztori ami még általánosban, a menzán történtnmeg. Évfolyamom egy másik osztályának az osztályfőnökefőnökének (félőrült, visítozós pályakezdő tanárnő, ki ha nem én gondolkodásmóddal) mániája volt, hogy menzán járt a diákjai között és tömette beléjük a kaját akármi is volt az. Mindegy, hogy a gyerek nem éhes, nem szereti, allergiás stb. A tanári kar többi részét meg őrületbe kergette azzal, hogy minden (de tényleg minden) alkalommal fennhangon hirdette, hogy bizony ez az egyetlen helyes módszer arra, hogy a gyerekek megtanulják becsülni az ételt.

Na aztán egyik nap megtörtént a baj, az egyik gyerek kaja közben elhányta magát, nyilván nem bírta a tömést. A tanárnő erre nekiállt az egész menza előtt hülyegyerekezni, meg kanállal csapkodni szerencsétlen kölök fejét.

Namármost erre végképp betelt az én osztályfőnököm hócipője (cirka 2 méter magas, kb 120 kilós tanárbácsi, akkor kb 20 éve a pályán, mindig majd besz@rtam tőle). Karjánál fogva kirángatta a tanárnénit a menzáról. Bár nem voltam ott, többek esküdtek rá, hogy kihajította a suli elé.

Tényleg bocsi az offért, de ez most nagyon előjött. :D

Sógorkám volt ilyen 14 évesen. Egész nap sajtos pirítóst evett, és csirkemellet.

Aztán apósom mélyvénás trombózissal kórházba került, anyósom pedig bedolgozóból vissza kellett mennie irodába, és még 4 órában takarítani is elment.

Mi a férjemmel odaköltöztünk segíteni. Spórolni kellett, a férjem teljes fizuja és anyósomé is kevésnek bizonyult. én gyesen voltam.

Vittem a háztartást. Szépen eléjük tettem a krumlifőzeléket, sógorkám rögtön a hűtőhöz vonult: hol a sajt. Mondtam neki nincs, mivel a sajtolása annyi, amennyidől a családjának egyés napra van kaja.

Hisztizett két napig, aztán leült enni.

Most 16 éves még a tökfőzeléket is megeszi. Ráadásul régen eléggé satnya volt, most már rendesen megizmosodott.

#7 vagyok

sajnos, aki ennyire finnyás, az tényleg nem tehet róla, nem igazán lehet ezen változtatni.

7 éves lehettem, amikor mamáméknál ebédeltünk, fasírt volt tökfőzelékkel. én nem szeretem a tökfőzeléket, úgyhogy kenyérrel ettem a fasírtot, de folyton nyaggattak, hogy kóstoljam meg a tököt is, mert nagyon finom, én viszont a szagát sem bírtam. meg ígértem nekik, hogy egy teljes kanállal meg fogok belőle enni. nagy nehezen rávettem magam, szörnyű élmény volt. egyből kihánytam az összes kajával együtt, amit aznap megettem. azóta sem ettem többet tökfőzeléket.

hát ez volt a szervezetem reakciója a tökre, akármennyire is éhes lettem volna, nem maradt volna meg bennem. sajnos más kajákkal is vagyok így.

Nagyon kiborító? Mert nem eszik meg minden zsíros húscafatot meg szemetet?

Az előző napi zsemle és a déli maradék meg nem evése kicsit furcsa, de nem gázos.

Én is leöntöm a hal levét, mert undorító szaga és íze van. És én is csak és kizárólag a mellehusit eszem meg szívesen. Az nem zsíros, eres, cuppogós, undorító.

Egyáltalán nem vagyok gáz, ember vagyok, megeszem a főzeléket, olyan dolgokat, amiktől meg más undorodik. Pl én megeszem a nyers tojássárgájával összekevert cukros túrót a párom meg látni sem bírja, ahogy eszem. Na és akkor mi van?

ÉS IGEN, EZ NORMÁLIS DOLOG! Törődj a saját dolgoddal, a srácot meg hagyd békén.

Nem olvastam az egesz valaszt csak nehanyat.

Itt sokan eltertek a lenyegtöl,nem a zsirosrol van szo,meg amit nem szeret a fiatalember,hanem epp olyan etelekröl,amit eszik,vacsorara a maradek ebed,masnap a zsemle...persze ,az nem egeszseges ha olyat tömünk magunkba amit nem szeretünk,de itt nem erröl van szo.

"Az ilyenek kéne csórén éljenek legalább fél éven át. Megtudnák milyen az, amikor azt kell enni ami van, s nem azt, amit ők akarnak.

Mások mit meg nem adnának ha minden nap tudnának enni másnapos kaját, ezek meg disznókodnak az étellel.

Ám szerintem ez valahol, igen nagy mértékben a szülő hibája."

Micsoda fantasztikus megnyilvánulás. Szerencsére sose kellett "csórén" élnem, de biztos vagyok benne, hogyha nem telt volna csirkemellre, akkor is inkább zöldségen éltem volna, mint bármilyen más húson. A másnapos, szikkadt kenyeret/zsömlét én sem eszem meg, ezért szoktunk hármunkra fél kilót venni, ami vagy elfogy még frissen, vagy minimális marad belőle, és azt megcsinálom pirítósnak másnap reggelire, vagy pirított kenyérkockának levesbetétként. Szóval kidobni nem szoktuk, de úgy magában mi sem ennénk meg. Túlzás, ha azt mondom, hogy nem eszünk mást csirkemellen kívül, de a mi háztartásunkba még egy deka disznózsír sem fordult meg, soha nem ettem zsíroskenyeret, mert undorodom tőle. Falun nőttem fel, sok disznóvágást láttam, de se kolbászt, se hurkát, se hagymásvért, se disznóhúst nem ettem még soha életembe. Csirkemell, pulykamell, tengeri herkentyűk, tengeri halak, és ausztrál marhabélszín - nálunk ennyi a húsrepertoár. A darált húst is magamnak darálom otthon, mert a hentesnél minden szemetet beleraknak. Húslevesbe alig szoktam húst tenni, mert pl. a lábát az életbe nem raknám bele. Sajnos, ilyen finnyás vagyok, de míg otthon laktam is megoldottam, ha anyámék olyat főztek ami nem ment volna le a torkomon, akkor főztem magamnak, így mire elkerültem otthonról nem volt olyan étel amit ne tudtam volna elkészíteni. A zöldség gyümölcs finnya is érvényes rám, ha pl. a doboz paradicsomban van egy ami megnyomódott és kicsit barnás, egyből kidobom. Banánt még zölden szoktam megvenni és otthon érik tovább, még mielőtt egy barna pötty megjelenne rajta megesszük, ha mégis úgy járunk, akkor megy a kukába.