Túlreagálom? (Anyós)

5 éve vagyunk együtt a párommal.

1 éve együtt élünk a párom szüleinél.(Itt kaptam állást,és ezért ideköltöztem.)De életem legrosszabb döntése volt,így érzem.

Mióta itt vagyok,azóta teljesen más ember lettem.(keseredett,szomorú,és nem vagyok önmagam).

Azt tudni kell,hogy a párom szülei anyagilag nagyon jól állnak,de ez,hogy így legyen mindenkin szemrebbenés nélkül keresztül tudnak gázolni.Ők mindenkit meg tudnak szólni,de saját magukon nem veszik észre a hibát,nekik senki nem jó.De ez a vagyon miatt van,mert úgy vannak vele,hogy ők bármit megtehetnek,és bárkit lenézhetnek mert nekik van.

Nem nagyon hittem a faluban élő embereknek eleinte,mikor így 1-2 dolgot hallottam anyósékról,de így,hogy itt élek köztük,sajnos belátom,hogy az embereknek igazuk van(volt.)

Nagyon szeretnénk különköltözni,de jelenleg nincs olyan ház itt a faluban ami jó lenne.

Én 23 éves vagyok,a párom 26.Gondolkodunk,és beszélünk már a babáról is,fiatal szülők szeretnénk lenni.De a párom anyja általában mindig megvág a beszólásaival.

Ma reggel például azt mondta,hogy "amíg külön nem mentek addig nem mehetek gyesre"

Nem értem,hogy miért ilyen,mikor ráadásul védőnő.

Én nem is akarok az ő házába szülni,nem neki akarok gyereket,hanem magamnak és a páromnak,de azért ez csak furcsa egy kicsit,hogy így reagált.

Nem olyan fiatalok már,hogy ne lehetne unokájuk.

Apósom 60 éves,anyós pedig 55.

Este is olyan rosszul esett,hogy apósom ezt mondta,hogy szégyelheti magát az olyan szülő,aki nem tudja elindítani a gyerekét az életbe,nem tud neki adni 1-2 millió forintot.

Hát az én szüleim nem tudnak adni.És ezt ők nagyon jól tudják.

Még mielőtt kérdeznétek,azért maradunk itt a faluban,vagy esetleg a szomszéd faluban,mert a páromék gazdálkodnak,és a párom a későbbiekben is ezt szeretné csinálni.

A viszonyom az anyósékkal nem közvetlen,inkább feszült.Sosem tudunk leülni együtt beszélgetni,jót nevetni.Ők olyan furcsa emberek,semmiben nem látják a jót,és elég maradiak.

Sosem vesztem még össze velük,sőtt egy hangos szó nem hangzott el,mert hiába annyiszor bántottak már szóval,én sosem szóltam vissza,inkább nyeltem,és majd amikor eltörik a mécses,sírok.

Azért nem szólok vissza,mert én lakom az ő házukban,és amíg ez így van az ő szabályaik vannak,bár ezt nagyon nehéz elviselni.Gondolom mások is vannak így ezzel.

Mindenbe bele tudnának kötni.

Mondtam is a páromnak,hogy nem tudom,hogy tudja ezt szó nélkül hagyni,ha ilyeneket szólnak be a szülei.

Én nem azt kérem,hogy veszekedjen velük,csak annyit,hogy álljon ki értem(a kapcsolatunkért).

De szerintem tart a szüleitől. 23/N