Túlreagálom? (Anyós)
5 éve vagyunk együtt a párommal.
1 éve együtt élünk a párom szüleinél.(Itt kaptam állást,és ezért ideköltöztem.)De életem legrosszabb döntése volt,így érzem.
Mióta itt vagyok,azóta teljesen más ember lettem.(keseredett,szomorú,és nem vagyok önmagam).
Azt tudni kell,hogy a párom szülei anyagilag nagyon jól állnak,de ez,hogy így legyen mindenkin szemrebbenés nélkül keresztül tudnak gázolni.Ők mindenkit meg tudnak szólni,de saját magukon nem veszik észre a hibát,nekik senki nem jó.De ez a vagyon miatt van,mert úgy vannak vele,hogy ők bármit megtehetnek,és bárkit lenézhetnek mert nekik van.
Nem nagyon hittem a faluban élő embereknek eleinte,mikor így 1-2 dolgot hallottam anyósékról,de így,hogy itt élek köztük,sajnos belátom,hogy az embereknek igazuk van(volt.)
Nagyon szeretnénk különköltözni,de jelenleg nincs olyan ház itt a faluban ami jó lenne.
Én 23 éves vagyok,a párom 26.Gondolkodunk,és beszélünk már a babáról is,fiatal szülők szeretnénk lenni.De a párom anyja általában mindig megvág a beszólásaival.
Ma reggel például azt mondta,hogy "amíg külön nem mentek addig nem mehetek gyesre"
Nem értem,hogy miért ilyen,mikor ráadásul védőnő.
Én nem is akarok az ő házába szülni,nem neki akarok gyereket,hanem magamnak és a páromnak,de azért ez csak furcsa egy kicsit,hogy így reagált.
Nem olyan fiatalok már,hogy ne lehetne unokájuk.
Apósom 60 éves,anyós pedig 55.
Este is olyan rosszul esett,hogy apósom ezt mondta,hogy szégyelheti magát az olyan szülő,aki nem tudja elindítani a gyerekét az életbe,nem tud neki adni 1-2 millió forintot.
Hát az én szüleim nem tudnak adni.És ezt ők nagyon jól tudják.
Még mielőtt kérdeznétek,azért maradunk itt a faluban,vagy esetleg a szomszéd faluban,mert a páromék gazdálkodnak,és a párom a későbbiekben is ezt szeretné csinálni.
A viszonyom az anyósékkal nem közvetlen,inkább feszült.Sosem tudunk leülni együtt beszélgetni,jót nevetni.Ők olyan furcsa emberek,semmiben nem látják a jót,és elég maradiak.
Sosem vesztem még össze velük,sőtt egy hangos szó nem hangzott el,mert hiába annyiszor bántottak már szóval,én sosem szóltam vissza,inkább nyeltem,és majd amikor eltörik a mécses,sírok.
Azért nem szólok vissza,mert én lakom az ő házukban,és amíg ez így van az ő szabályaik vannak,bár ezt nagyon nehéz elviselni.Gondolom mások is vannak így ezzel.
Mindenbe bele tudnának kötni.
Mondtam is a páromnak,hogy nem tudom,hogy tudja ezt szó nélkül hagyni,ha ilyeneket szólnak be a szülei.
Én nem azt kérem,hogy veszekedjen velük,csak annyit,hogy álljon ki értem(a kapcsolatunkért).
De szerintem tart a szüleitől. 23/N
Jó,értehető,hogy nem akarja a gyerek sírását éjszaka hallani,nyugodtan akar pihenni.
De én egy szóval sem mondtam soha,hogy ide az ő házukba akarok szülni.
És egyébként is,rengeteg fiatal él a szüleivel há0zsság előtt és után,mert nem adatik meg nekik(sajnos ebben a nehéz világban),hogy saját különálló házuk,és életük legyen.Azok a szülők is így érzik vajon?
Itt a faluban szeretnénk lakni,mert ahogy már írtam a párom a gazdálkodást folytatni akarja.
És hát igen a szülők is beleszólnak,hogy akkor ki csinálná,ha nem a párom.
válasza:az éremnek kér oldala van
a tiétek a pároddal és anyós-após mindenki fújja az igazát de van egy harmadik oldal is bár elég vékony és pici az hogyha valami nem tetszik nyisd ki a szád és mond!!!!
nem vagy gyerek 23éves ha nem tetszik valami szólj elvégre anyakezdemény is vagy és még harc lesz a dokikkal,óvónénivel mittudom én kivel, amikor neked kell a sarkadra állni még a védőnő mamival szemben is mert te vagy az ANYJA a gyereknek.
persze ezt nem kell buta stílusban lehet normálisan is érvekkel.
én már mondtam azt anyósomnak hogy
-
Köszönöm mama ha meg kell bántani vagy a lelkembe tiporni te mindig tudod hogy csináld.
na hát meglepődött nem mondom.
Kedves utolsó!
És mi van akkor,ha ezzel megbántom az anyósjelöltem?(ha visszaszólok,megvédem magam).
És akkor már apósjelölt és a párom bátyja is beleavatkozik.
Mert ahogy írtam nem közömbös a kapcsolatom velük,és biztos nem hagynák szó nélkül.Meg az is lehet hogy megmondják,hogy mit képzelek én,itt lakom az ő házukban és nekem szépen fogalmazva kuss van.
válasza:Az,hogy én egyetlen szóval sem mondtam,hogy gyereket akarok most,és az ő házukba akarok szülni.
Csak a párom viccből mondta reggel egy beszélgetés folyamán,hogy elmegyek "gyesre".
Anyósom meg egyből. Na itt addig nem,míg külön nem mentek.
Na de ha majd úgy alakúl,hogy tényleg szülni fogok,nem így lesz ahogy ő akarja a dolgokat.
És ha külön sikerül mennünk,bele merek vágni egy gyerekbe,mert ez a 35.000 Ft amit most keresek pótol valamit,de nem ez a megélhetés számomra,nem ez adja majd a kenyeret a számba.
válasza:Akkor mi adja a szádba a kenyeret? A férjed keresete? Ez aztán felelősségteljes, felnőtt hozzáállás. Most eltartanak a férjed szülei, aztán majd eltart a férjed, de még neked jár a szád, hogy milyenek a párod szülei? A felnőttlét ott kezdődik, hogy a saját lábadon állsz. Ha az én gyerekemnek lenne ilyen semmirekellő párja, hát én se tapsolnék hozzá. És a párod nem áll ki melletted a szüleivel szemben? Hát még szép, hogy nem akarja magára haragítani őket, hiszen a szavaidból kiderül, hogy az ő megélhetése is erősen függ a szülőktől.
Most őszintén, mi a bajod az anyósékkal? mit várnál még tőlük, amid nem adtak meg eddig is? Nyugodtan gyűjtögethettek, még pénzt se kérnek. Igen nagy valószínűséggel egyik helyen sem tapsolnak az örömtől, ahol a szülők mellé beköltözik a semmire házasodó ifjú pár, de nyelnek egyet, hogy segítsék őket a boldogulásban. Mi kellene neked, hogy ugráljon is körül? Tedd már fel magadnak a kérdést, hogy a te szüleid mégis mivel segítik az életeteket? És a válasz a kérdésedre: igen, túlreagálod.
válasza:Nos!Akkor leírom,hogy érthető legyen egyes emberkéknek a helyzet.
Én nem akartam ideköltözni,de mivel itt kaptam munkát muszáj volt,mert dolgozni szerettem volna.
A párom szülei az elején megmondták,hogy nem kell semmire költenem,mármint számlákra.
Természetesen,ha megyek a boltba,vagy nagyobb bevásárlást csinálunk a párommal,akkor abba én is adok bele,nem várom el,hogy az ő pénzükből vásároljunk.
A párom szülei büszkék,nem tudnák azt elviselni,hogy én vegyek meg valamit,amit ők is használnak.
De viszont én is ott fürdök,ott melegszem,ott eszek és mégsem fogadják el.
Ennek érdekében,cserébe én mindent megcsinálok amit kell,segítek amiben csak tudok a háztartásban és a ház körül is.
De az,hogy az elején nehezen fogadták el,hogy nekem nincs földem,mint nekik,és nem vagyok olyan módos mint ők,én arról nem tehetek.
Ők ezt az életet választották,az én családom pedig mást.
Mindenki úgy él meg ahogy tud.
És amiért én neheztelek a párom szüleire az azért van mert:
-volt olyan kijelentése a párom apjának,hogy akinek már volt vagy 3-4 munkahelye ő azt az embert nem nézi semmibe,és igen is lenézi a náluk szegényebbet.
-mindenkit meg tudnak szólni,de magukat nem veszik észre.
-anyósjelöltemnek elég csúnya szája van,és a beszéde is nem egy védőnőhöz illő(pl: apósjelöltnek mondja,hogy veled már csak a világ több,bár elpusztulnál már,és még ehhez hasonlók).
Ilyen könnyen dobálóznak a szavakkal,de ha tényleg valami komolyabb baja esne valakinek,és a pénz sem tudna segíteni,akkor megválogatnák a szavaikat.
Volt olyan,hogy hallottam amint engem beszéltek ki,hogy nem csinálok semmit,biztos bent fekszem,közbe meg nagyba tanultam a vizsgámra.
Akkor most karácsony előtt anyósjelöltem kereste a karácsonyi asztalterítőjét,de nem találta meg,ezért azt mondta,hogy azt biztos ellopta valaki.Persze magamra vettem,mert más a házba idegen nem járt,és egyre csak jobban hangoztatta az én jelenlétemben,hogy sincs meg a terítő,és azt biztos ellopta valaki.A párom mondta neki,hogy fejezze be,mert mostmár idegesítő ahogy mondja azt a terítőt.
És erre a párom anyja:hogy tudjál róla fiam,azt valaki ellopta.
Azóta sincs meg a terítő,és fogalmam sincs hogy merre lehet.
De biztosan úgy eltette anyósom,hogy nem tudja ,hogy merre.
Náluk nem megszokott az,hogy törődünk a másikkal,és hogy szépen szóljunk a másikhoz,és hogy megsimogatjuk az arcát,vagy valami.Nem is merek ilyet tenni a jelenlétükben a párommal,mert akkor elég furán néznének.
Ezekért a dolgokért szeretnék elmenni onnan.
Engem ne gyanusítgasson senki semmivel.Sosem nyúlnék semmihez a házban,és máshol sem,hogy azt elvegyem ami nem az enyém.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!