Ha hozzászólok, máris ideges. Hol rontottam el a gyereket?

Ha elrontottál valamit, akkor "csak" annyit, hogy még 26 évesen sem engedted el a kezét. Ha van egy párkapcsolata, biztos, hogy te leugatod, hogy nem hozzá való, hogy nahát, hogy néz ki, hogy nem tetszik a haja, mert balról jobbra kéne fésülni és nem jobbról balra, és ezért már nem meri bemutatni sem a legújabb kapcsolatát. És talán most végre igazán úgy érzi, hogy ez az igazi, de hatalmas gondban van miattad.

Engedd el őt, engedd, hogy szabad legyen!!! Ne akarj uralkodni rajta és jóéjt puszit bevasalni...

Jó éjt puszi? Azt hiszem az lehet a baj, hogy még minid úgy kezeled néhány dologban, mintha 10 éves lenne. Egy 26 éves nőnek sok esetben saját lakása, kapcsolata, sőt házastársa van. Ő pedig veled él együtt, aki úgy kezeli őt, mint egy kiskamaszt. Hagyd felnőni őt, persze, ha látod, hogy segítségre szorul, vagy tanácstalan, nyugodtan kérdezd meg tőle, hogy mi a baj. Hidd el, szerintem csak egy kis szabadságra vágyik.

Ami pedig azt illeti, hogy "elromlik a kedve, amint hazajövök" valószínűleg azért lehet, mert előtör belőle egy olyan "nem igaz, hogy még mindig az anyukámmal lakok, mint egy gyerek" érzés. Valamint valljuk be, az emberek akkor tudnak igazán kibontakozni, ha egyedül vannak otthon. :D

26 éves, nem gyerek,akár lány, akár fiú. Nekem kettő van,26 és 28 évesek.Felnőttek, régen nem itthon élnek.Van saját életük, amiről csak azt tudom, amit elmondanak.Nem faggatom őket.Anélkül is látom, hogy boldogulnak,jól érzik magukat.Látom, mert havonta-kéthavonta hazajönnek, hetente többször hívnak,beszélünk.

Engedd el a "gyereket"! Ha az enyém lenne, segítenék neki, hogy találjon albérletet,éljen egyedül,míg nem talál párt magának.

Felnőtt,le akar szakadni rólad, de te nem engeded.

Vigyázz, mert lehet, hogy a végén robban a "gyerek", és te végleg egyedül maradsz. Ha meg nem mer otthagyni, akkor lesz egy életre boldogtalan gyereked.Nem hiszem, hogy bármelyiket is szeretnéd.

Azt írod, az elmúlt 10 évben, tehát 16 éves volt, mikor romlani kezdett a kapcsolatotok.A tizenéves kor egy veszélyes időszak, ilyenkor az a szülő van szerencsés helyzetben, aki addigra már jól kiismerte a gyermekét és úgy viselkedik a gyermekkel, ahogy az a gyereknek a legjobban megfelel.Különben egy életre tönkremehet a kapcsolat.Azon gondolkozz, AKKOR mit nem csináltál úgy, mit nem tettél meg, amire nagy szüksége lett volna?Vagy mit tehettél, amivel esetleg kiválthattad az ellenszenvét?

Én úgy gondolom, a kölcsönös megértés hiánya lehet a baj,vagy a bizalom hiánya.

Ha az lenne a baja, hogy még nem él egyedül, akkor az valószínű állandóan idegesítené és mással sem lenne olyan türelmes.Ez az elutasítás viszont úgy látszik, csak rád vonatkozik, sajnos a személyeddel van valami baja.

Nos, a szurkálódás alaposan alá tud ásni mindenféle kapcsolatot, és nagyon is lehet oka a gyerek eltávolodásának.Lehet, hogy azért romlik el a kedve mikor meglát, mert arra gondol, hogy "na, milyen beszólása lesz megint anyámnak?"Szóval, a szurkálódásaiddal vigyázni kellene.Ha netán jókedvében találnád a gyermeked , kedvesen kérd meg, hogy üljön le beszélgetni veled és kérdezd meg tőle, miért viselkedik így.

"Egy 26 éves nőnek sok esetben saját lakása, kapcsolata, sőt házastársa van"

Te hol élsz? LOL

Hát igen a környezetemben aki 26 éves nö,igen házas de mindenképpen tartós kapcsolatban él,gyermeke van.Nem a szülökkel lakik!!!26 évesen igen is legyen saját külön élete.....

Pl.Èn 26 évesen tartós kapcsolatban éltem évek óta.26 évesen férjhez mentem,27 évesen megszültem elsö gyermekem és albérletben laktunk.28 évesen házat vettünk,29 évesen megszültem a fiunkat......

Szerintem frusztrálja a jelenléted.

Én is így vagyok az egyik szülőmmel. Olyan mély szakadék van köztünk hogy azt el se lehet mondani... De erről ő tehet!

Kicsi koromtól kezdve folyamatos volt a lelki terror, folyamatosan megjegyzéseket tett, soha semmi nem volt elég jó neki amit én csináltam, óriási elvárásai voltak velem szemben, olyan hangnemben szidalmazott akár mások előtt is ha épp olyanja volt hogy azt kívántam bárcsak megnyílna a föld alattam... Utáltam gyereknek lenni és utáltam velük élni. Anyummal nem volt gond, csak annyi hogy soha nem védett meg, ő is fejet hajtott apu hülyeségei előtt és inkább csendben tűrt, vagy magában morgott.

Soha nem ütött meg az apám, de bőven elég volt hogy lelkileg elnyomott, tönkretett.

Most hogy 30 éves vagyok, próbál közeledni, hízelegni, rám akar telepedni-- külön élek már régóta tőlük a saját lakásomba, de állandóan hívogat telefonon, mindig azt akarja hogy náluk legyek (már családom van), azt akarja hogy mindenhova kísérgessem, mindig dicsér milyen ügyes (?) vagyok mintha 10 éves lennék kb., most nincs állásom, hirdetéseket hívogat Ő KERES NEKEM ÁLLÁST, azt hittem hanyatt vágom magam amikor meghallottam ezt anyutól, hogy az apám keres nekem állást 30 éves létemre, megáll az eszem! A pofámról leég a bőr, azt hiszik 2-t nem tudok szólni és intézni a saját dolgaimat ennyi idősen...

Tegnap leállítottam őket hogy fejezzék már be, ne csinálják ezt, miattuk kerülök cikis helyzetbe..

Azt hiszed megértették??

Ma már azzal hívott fel apu hogy ma már 2-szer hívott egy számot de még nem veszik fel... ÁÁÁÁÁÁ megőrülök!!!!!

K.rvára elegem van hogy ennyire rámtelepszenek felnőtt családos nő létemre!!!!!

Hagyd békén a gyerekedet, nyilván megvan az oka hogy miért viselkedik veled így. Nem ok nélkül! A puszit meg felejtsd el!

én 21 éves vagyok, és teljesen eltávolodtam az anyám tól, úgy ahogyan a te lányod is itt van most neked néhány alap dolog, amit egy anyának SOHA nem szabad elkövetni (anyám ezt mind elkövette):

- ne alázd meg a lányodat azzal mások előtt, hogy olyan személynek írod le, amilyennek te látni véled, esetleg a lányodnak kellemetlen, negatív tulajdonságokkal megfűszerezve

- ne legyél folyton a véleménye ellen. olykor állj ki mellette, ha szüksége van rád, és nem kell mindenbe belekötni, pl egy tv műsorba, amit szeret.

- ne veszekedj vele folyton, neki is lehet néha igaza.

- ne hazudozz össze vissza

- ne sajnáltasd magadat egyfolytában

- ne hagyd, hogy élettársad megverje, esetleg csúnya szavakkal illesse lányodat

- ne kérdezősködj túl sokat.

- ne kritizáld, ne példálózz, hogy más gyerek bezzeg ilyen meg olyan(itt személyes tulajdonságokra gondolok) el kell fogadnod a személyiségét.

- ne mindig mást hibáztass, vállald a felelősséget a tetteidért

hirtelen most ennyi jutott eszembe, de biztos van még